Minek ide Bolt, ha itt van Iszinbajeva?
Évekig csak a saját világcsúcsaival versenyzett, tökéletesen kontrollálta a testét, aztán beütött a krízis, és úgy érezte, mindent elveszített. Jelena Iszinbajeva a moszkvai vébén visszatért a csúcsra, az őrjöngő hazai közönség előtt diadalittasan kiáltotta világgá, hogy újra ő rúdugrás királynője. Már csak az a kérdés, láthatjuk-e még valaha versenyezni, nála többször ugyanis csak a Terminátor jelentette ki, hogy még visszatér.
Minek ide Bolt, ha van egy Iszinbajevánk? - gondolhatták a moszkvai atlétikai világbajnokság szervezői, akik nem a hatszoros olimpiai bajnok jamaicai sprinter, hanem a hazai kedvenc, a rúdugrás királynőjének képét tették a vébét hirdető plakátra.
Azt hihetnénk, hogy a világ leggyorsabb embere mindenhol felülmúlhatatlan sláger, de Moszkvában Iszinbajeva jobban megmozgatta a közönséget, a rúdugrás döntőjére negyvenezer néző látogatott ki a Luzsnyiki-stadionba, lepipálva a Bolt 100 méteres döntője idején regisztrált nézőszámot. A 31 éves rúdugró iránti rajongás annak ellenére sem csökkent hazájában, hogy a pekingi olimpia óta több kudarc érte, mint siker.
Már a harmadik versenyét megnyerte
A szerény körülmények között - apja vízvezeték-szerelőként, anyja eladóként dolgozott - nevelkedő Iszinbajeva ötéves korától kezdve tíz éven át tornázott, majd amikor azt mondták, hogy ehhez a sporthoz túl magas a 174 centijével, átnyergelt az atlétikára.
A váltás hamar meghozta az eredményt, mindössze fél éve volt rúdugró, amikor élete harmadik versenyén, 1999-ben 400 centis ugrásával megnyerte az Ifjúsági Világjátékokat. Még ugyanebben az évben ismét eljutott a négy méterig, de a juniorvébén ez már nem volt elég az aranyhoz, sőt, tíz centivel a dobogóról is lemaradt.
Ami késik, nem múlik, 1999-ben 410 centis eredménnyel ifjúsági világbajnok lett, majd egy évvel később a junioroknál is bepótolta az elmaradását, további tíz centit javulva szerezte meg újabb vb-aranyérmét. A 2000-es év mérföldkő volt a női rúdugrók számára, ekkor szerepelt ugyanis a sportág először az olimpia műsorán: a történelmi aranyat az akkori egyeduralkodó, az amerikai Stacy Dragila nyerte el, Iszinbajevának ekkor még csak a részvétel jutott.
Ez azonban nem lombozta le, továbbra is rohamosan fejlődött, 2001-ben Európa-bajnoki csúccsal, 440 centis eredménnyel lett első a juniorok között, majd 2002-ben már a felnőttek között is letette a névjegyét, amikor a müncheni Eb-n 455 centivel ezüstérmesként zárt honfitársa, Szvetlana Feofanova mögött.
A 482 centitől az öt méterig
2003 júliusában az első világrekordjával jelezte, hogy nem éri be ennyivel, az angliai Gatesheadben a 482 centis magasságot is sikerült megugrania. Ezek után már a vébére is esélyesként utazott, de ott végül Feofanova és a német Annika Becker is jobb volt nála.
2004-ben a magyar közönség is megcsodálhatta, milyen potenciál rejlik benne, amikor újabb világcsúccsal, 486 centivel győzött a budapesti fedett pályás világbajnokságon. A folytatásban sorozatban javította tovább a rekordot, az athéni olimpián pedig 491 centivel már az aranyérem is az övé lett.
A 2005-ös idény egy fedett pályás Eb-győzelemmel indult, majd a nyár folyamán a folyamatos rekorddöntögetéssel egyre közelebb került az ötméteres álomhatárhoz, amit végül július 22-én, a londoni versenyen abszolvált, amikor elsőre átugrotta az addig elérhetetlennek tűnő magasságot. Ekkoriban kezdték női Bubkának becézni, mert olyan ütemben hozta a világcsúcsokat, mint a korábbi olimpiai és hatszoros világbajnok ukrán rúdugró.
Jól jön a tornászmúlt és a takaró
"Iszinbajeva technikája ugyanolyan jó, mint a férfi rúdugróké, sőt, nekem úgy tűnik, hogy az ugrás második felében még túl is tesz rajtuk. Ebben nemcsak a technikája játszik szerepet, hanem a magassága, és az is, hogy hihetetlenül jól fut" - elemezte az orosz klasszis ugrását akkoriban Steve Rippon, az angol válogatott rúdugróedzője. Iszinbajeva azzal is kilógott a többiek közül, hogy a tornászmúltja miatt kezdettől nagyon jól tudta kontrollálni a testét, és nem veszít a sebességéből akkor sem, amikor a rúd fölfelé "kilövi" az atlétát.
Ehhez jön még, hogy az ugrások előtt szinte eksztázisba szuggerálja magát, hosszasan mormol valamit a nekifutást megelőzően, amikor pedig a sorára vár, igyekszik teljesen kikapcsolni a külvilágot. Elsőre vicces látványnak hat az a szokása, hogy egy takaró alá bújva koncentrál, de egy atlétikai verseny általában egy nagy, nyüzsgő méhkasra hasonlít, folyamatosan történik valami a pályán, nem beszélve a lelátóról jövő ingerekről.
"Szeretek bebújni a takaró alá, mert ott megfelelően tudok összpontosítani és rákészülni az ugrásra. Ez lehetővé teszi számomra, hogy mindent kizárjak, ezért nem szeretem, amikor néha egészen közel jönnek hozzám az operatőrök" - mondta a különös szertartásról.
Hogy fénykorában mennyire uralta a rúdugrást, azt tökéletesen megmutatta a 2005-ös világbajnokság, amelyet a saját rekordját tovább javítva 501 centivel nyert meg, úgy, hogy a második helyezett Monika Pyrekre 41 centit vert rá. 2006-ban minden versenyt megnyert, amelyen elindult, így a kollekcióját teljessé téve az Eb-n is arannyal zárt, de az ötméteres magasságot nem érte el újra, Donyeckben és Londonban jutott hozzá a legközelebb, de mindkét versenyen megállt 491 centinél.
A következő két évadban sem talált legyőzőre, így újabb szabadtéri és fedett pályás vb-arany került a vitrinjébe, majd háromévnyi sikertelen próbálkozás után a világcsúcsot is sikerült átírni, 2008 júliusában Romában jutott el az 503 centiig. Innentől viszont ismét beindult, július végén már 504 centi volt az új etalon, Pekingben pedig második olimpiai aranya mellé az 505 centivel megszerezte huszonnegyedik világrekordját is, nem volt meglepő, hogy az év végén harmadszor is megválasztották az év atlétanőjének.
Hat év után győzték le
2009 februárjában újabb történelmi siker: Donyeckben fedett pályán is eljutott az öt méterig. Az ukrán városban Iszinbajeva volt a garancia a világcsúcsra, mert a rendszerint februárban megrendezett versenyen egymás után hat évben ért el új csúcsot.
A hatéves veretlenségi sorozat 2009 májusában szakadt meg, amikor a német Anna Rogowska legyőzte őt Londonban, majd nem sokkal később Iszinbajeva a mélypontot is elérte a berlini vébén, amikor érvényes kísérlet nélkül esett ki.
A nagy pofon ellenére korai volt még temetni, ezt a zürichi Golden League-versenyen igazolta, amikor felállította a ma is érvényben lévő, 506 centis szabadtéri világrekordot. A 2010-es fedett pályás vébét motiváltan várta, azzal a céllal, hogy visszaszerezze a trónját, de a 460 centis magassággal nem lehetett esélye az aranyra, sőt, végül dobogóra sem került. A kudarc előszele már a selejtezőn is megcsapta, amikor az utolsó kísérletre teljesítette a 455 centis magasságot.
Alighanem a visszaesés és a kudarcok is közrejátszottak abban, hogy úgy döntött, meghatározatlan idejű pihenőt ad magának, hogy feltöltődjön. A pihenés végül tíz hónapig tartott, majd a visszatérése után szinte egyből edzőt váltott, Vitalij Petrovot - Szergej Bubka volt mesterét - Jevgenyij Trofimovra cserélte, akivel korábban nyolc évig dolgozott.
"2009 előtt nem tudtam, milyen érzés kikapni, nem szembesültem a gondokkal és nehézségekkel. Minden könnyen ment, de 2009 óta nagyon mélyen voltam. Elvesztettem mindent, ez fájó sebeket okozott, és azt gondoltam, lehet, hogy abba kéne hagynom, mert soha nem leszek képes nagyot ugrani. De az edzőm azt mondta, ne adjam fel, ő hisz bennem, és nemsokára újra a legjobb leszek" - árulta el egy idei interjújában.
Vb-arany és olimpiai bronz az edzőváltás után
Trofimov becsapva érezte magát, amikor 2005-ben Iszinbajeva eldöntötte, hogy Petrovval folytatja, és a tüske még akkor is benne volt, amikor egykori tanítványa évek múltán újra megkereste.
"Egy kicsit meglepődtem, amikor felhívott. A megbocsátás vasárnapja volt, március hatodika, amikor az ortodox keresztények megbocsátják egymás bűneit. Nem köntörfalazott, azt mondta, mindenképpen találkoznunk kell. Úgy éreztem, hiányzik neki valami. A fájdalom, amit korábban okozott, nem múlt el teljesen, de a megbocsátás vasárnapja volt, úgyhogy belementem a találkozóba. Jelena egy kis étteremben várt, őszintén beszéltünk egymással, és megígértem neki, hogy átgondolom a dolgot. Két nappal később Jelena a szüleivel együtt beállított hozzám, innentől fogva pedig képtelen lettem volna visszautasítani" - mesélte Trofimov.
A nagy páros második közös időszaka nem indult zökkenőmentesen, a tegui vébén ugyanis Iszinbajeva hiába ugrotta imponálóan a 465 centis kezdőmagasságát, később 475-ön egyszer, majd 480-on kétszer rontott, így kiesett, és csak hatodik lett.
Ennek ellenére bizakodó volt, és úgy volt vele, hogy majd Londonban, az olimpián visszatér a csúcsra. Jól is kezdte a 2012-es évet, Stockholmban megjavította 2009 óta fennálló fedett pályás rekordját - azóta már Jennifer Suhr tartja a fedett pályás csúcsot 502 centivel, szabadtéren viszont továbbra is csak Iszinbajeva jutott 5 méter fölé -, majd Isztambulban övé lett a fedett pályás vb-arany.
Londonban azonban ismét csalódnia kellett, mert kétszeres címvédőként csak harmadik lett az amerikai Jennifer Suhr és a kubai Yarisley Silva mögött. Az olimpia után még az is felmerült benne, hogy nem folytatja tovább, de motivációt jelentett számára, hogy a 2013-as vébét Moszkva rendezi.
Az idei évben a fedett pályás szezont teljes egészében kihagyta, hogy a vébére készüljön, és mint utóbb kiderült, ez jó döntés volt. A miatta 80 százalékban megtelt Luzsnyiki-stadionban szinte megőrült a közönség, amikor a nagy kedvenc került sorra, és bár a 465 centis kezdőmagasságon még nem tűnt magabiztosnak, a 489-et már elsőre átvitte.
Én vagyok a rúdugrás királynője
Ugyanez nem sikerült sem Suhrnek, sem Silvának, és amikor a kubai leverte a lécet, Iszinbajeva magasba emelt kezekkel rohant a lelátó felé, ahol a tomboló szurkolók között elsőként Trofimov nyakába ugrott. Aztán pedig jöhetett három világcsúcs-kísérlet 507 centin, de az új rekord elmaradása nem zavarta az immáron háromszoros világbajnokot, aki a jó hosszúra nyúlt tiszteletkör során szaltókkal és cigánykerekezve szórakoztatta a nézőket.
"Mire az 507-ig eljutottam, már elfáradtam, de a kísérletek technikailag jók voltak. Most boldog vagyok, én vagyok a rúdugrás királynője, enyém a korona" - örömködött a 31 éves Iszinbajeva, aki tavaly úgy nyilatkozott, a moszkvai vébé lesz az utolsó versenye. Mostani győzelme után már nem fogalmazott ilyen egyértelműen, azt mondta, az atlétika helyett szeretne a családalapításra és a gyerekvállalásra koncentrálni, de nem zárta ki, hogy a riói olimpiának még nekimegy.
"Ha úgy érzem, hogy valami nem stimmel, vagy nem vagyok képes a legmagasabb szinten versenyezni, akkor tényleg bejelentem a visszavonulásom" - hagyott nyitva egy kiskaput. Persze Iszinbajeván sosem volt könnyű kiigazodni, ahogy egy angol újságíró megjegyezte, nála többször csak Frank Sinatra és Arnold Schwarzenegger jelentette ki, hogy egyszer még visszatér.
