Első elkeseredésében Ungvári Miklósnak az is megfordult a fejében, hogy nem áll fel a dobogóra az ezüstéremért a bécsi cselgáncs-Eb-n, s bár ezt gyorsan elhessegette magától, szerinte a sportágban a magyarokat érő méltánytalanságok miatt valamilyen szinten tiltakozni kellene. Tény, a három bírót leszámítva tulajdonképpen mindenki úgy látta, hogy ő nyerte meg a 66 kg-os súlycsoport döntőjét.
A bécsi cselgáncs-Eb csütörtöki napján a magyar válogatott három érmet szerzett: a férfiaknál Ungvári Miklós a 66 kg-ban ezüst-, a nőknél Csernoviczki Éva a 48 kg-ban ugyancsak ezüst-, Karakas Hedvig az 57 kg-ban bronzérmes lett, ez kétségkívül dicséretes produkció. Ám a medálok fényesebbek is lehettek volna, ha korrekt a bíráskodás. Karakas még a nyolc között járta meg, hogy a házigazdák egyik ászával került össze, mert két jukó értékű akcióját sem adták meg a bírók, a végén pedig, amikor aranypont döntött, furcsa körülmények között írtak be vazarit Filzmoser neve mellé. Az egyik oldalbíró Karakas, a másik ellenfele javára ítélt, a vezetőbíró azt mondta, nem történt semmi érdemleges. A trió kiballagott volna videózni, de közben a zsűriasztaltól jött az ukáz, hogy a hazai versenyző győzelmét kell kihirdetni. A történet utóélete, hogy Filzmoser utóbb elnézést kért.
A még csak húszéves, de már felnőtt vb-3. Karakas Hedvig ezután a vigaszágon megnyert két mérkőzést, legyőzte a pekingi olimpiai bajnok olasz Quintavallét is, s bronzérmesként elégedetten nyilatkozott. "A Filzmoser elleni meccsen kicsit lejtett a hazai pálya, de ez soha nem lehet kifogás" - jegyezte meg a ominózus összecsapás kapcsán, és ugyanezen a véleményen volt edzője, Kovács Gábor is, aki szerint ez a bírói machináció benne volt a pakliban, és ebből is építkezni kell. A tréner szerint az olimpiai kvalifikációs sorozat előtt tanítványa nagyon jó teljesítményt nyújtott, s előre tekintve, most ez a legfontosabb.
A bécsi Európa-bajnokság előtt kétszeres Eb-1., kétszeres Eb-2. és háromszoros vb-3. Ungvári Miklós 29 évesen már sok méltánytalanságot elszenvedett a bíróktól, de a mostani, ami a 66 kg döntőjében esett meg, a leginkább bosszantóak közé tartozik. A vb-2. spanyol Uriarte gyenge kísérletet sem tett arra, hogy akciót hajtson végre, mégis eggyel kevesebbszer intették, mint versenyzőnket, aki így az ezüstjei számát gyarapította. A semleges közönség hangosan fütyült, fújolt, amikor Uriarte győzelmét hirdették ki, és Ungvárit éltette, de ez semmit nem változtatott a tényen.
"Úgy éreztem, hogy bennem van az arany, és bennem is volt, azonban négy embert, az ellenfelem mellett a három bírót egyszerre képtelenség legyőzni. Rengetegen mondták, köztük más bírók is, hogy én voltam a jobb, próbálnak vigasztalni, hogy én vagyok az igazi Európa-bajnok, ám az aranyérmet mégsem az én nyakamba akasztották. Amikor vége lett a döntőnek, meghajoltam, ahogy illik, de eközben komoly indulatok feszültek bennem."
"Ha összeszámolnám, a pályafutásom során ez már legalább az ötödik alkalom volt, hogy nagy versenyen finoman szólva is az ellenfelemnek kedveztek a bírók. Sok békát lenyeltem már, de ezt most nagyon nehéz. Szörnyű érzés így kikapni, most már tényleg lépni kellene valamit, hogy ilyesmit ne tehessenek meg velünk. Mert ezt holnap ugyanúgy megtehetik akármelyik magyar versenyzővel. Őszintén megmondom, első elkeseredésemben az is megfordult a fejemben, hogy nem állok fel a dobogóra. Erre biztosan mindenki felkapta volna a fejét, de persze gyorsan beláttam, hogy mégse ez lenne a megfelelő formája a tiltakozásnak" - mondta a Ferry Dusika-sportcsarnokban már lehiggadva Ungvári Miklós.