Vágólapra másolva!
A számos baleset, a hóhiány és a szervezési hiányosságok mellett Vancouver visszaadott valamit abból, ami a nyári olimpiából már végérvényesen elveszett. A kanadai sportolók pedig akkorát domborítottak, hogy részben még a szervezők bénázásait is feledtetni tudták.     

A szervezésre nehéz megfelelő jelzőt találni, mert míg néhány ügyben vétlenek voltak a kanadaiak, máshol megmosolyogtató, helyenként pedig fatális hibákat követtek el. Arról aligha tehetnek, hogy Vancouverben éppen az olimpián tört ki a tavasz, a hókészletek felhalmozásával és versenyhelyszínek melletti tárolásával nagyjából fel is készültek erre, még ha a pályák minősége sokszor korántsem volt ideális a versenyzésre. Vérmérséklet szerint bosszankodni és nevetni is lehetett azon is, hogy a gyorskorcsolyaszámok második napját másfél órás kényszerszünet szakította félbe, mert mindkét jégfelújító gép elromlott, majd végül a harmadik, a tartalék is.

Számtalan súlyos kritika érte viszont a szervezőket Nodar Kumaritasvili halála miatt. A 21 éves grúz szánkós 145 km/órás sebességgel kisodródott a pályáról, majd egy betonoszlopnak csapódva életét vesztette. Az angol Times újság a Forma-1-gyel hasonlította össze a szánkózást, ám míg az F1-ben ma már minden eszközt bevetnek a súlyos sérülések kiküszöbölésére, az autóversenyzők biztonságért elkötelezetten küzdő Jackie Stewart kijelentette: egyértelmű, hogy a szervezők nem számoltak azzal, hogy a szánkó kirepülhet a pályáról. "Ha nem oszlopokat tesznek a pálya mellé, hanem csak sima kerítést, akkor megsérülhet ugyan a versenyző, de valószínűleg túléli a bukást" - mondta a korábbi F1-es világbajnok.

Védőháló nélkül

Azzal sem büszkélkedhetnek a kanadaiak, hogy nemzeti hőst faragtak Petra Majdicból. A szlovén sífutónőt ugyancsak nem fogta meg semmilyen háló, amikor a sprintszám bemelegítése során egy kanyarban kisodródott. Majdic egy árokba esett, amelynek alján még egy fenyőfával is karambolozott. A sportolónőnek négy bordája eltört, a mellhártyája beszakadt, így versenyezte végig a napot s szerzett végül bronzérmet. A befutó után többször elájuló Majdic a játékok további versenyeitől kénytelen volt visszalépni.

A svéd Patrik Järbyn is hatalmasat bukott a szuperóriás-műlesiklásban

A bobosok is sűrűn borultak, de komolyabb baleset náluk nem történt. Közben Jevgenyij Pljuscsenko körül is botrány kerekedett, az orosz műkorcsolyázó négyfordulatos ugrása ellenére is csak ezüstérmes lett, márpedig ilyen ugrás nélkül 1994 óta nem lehetett olimpiát nyerni. Most Evan Lysaceknek sikerült. De a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség elnöke, Ottavio Cinquanta már a rövid program után kijelentette: "A legjobb étteremnek nemcsak a legjobb steaket kell kínálnia, hanem a legjobb bort is" - s ezzel arra célzott, hogy az orosz klasszis hiába ugrik remekül, a forgásai és a lépéssorai hagynak kívánnivalót maguk után.

Peking kontra Vancouver

A szervezési hibák sokat rontottak ugyan a játékokon, de nem tudták tönkretenni. A közvetítéseket, a sportolókat nézve ugyanis majd kiszúrta az ember szemét a téli és a nyári olimpia közti különbség. A legutóbbi, pekingi játékok kis túlzással mindent magába foglalt, ami az élsportban visszatetsző. Pierre de Coubertin alapvetésével ellentétben csak a győzelem volt fontos, és az egészet valami végtelenül patetikus atmoszféra lengte körül.

Pekingben is, Vancouverben is 16 napon osztottak érmet. Pekingben naponta átlagosan 18,9-et, Vancouverben 5,3-at. A nyári olimpián annyi minden zajlik egyszerre, hogy a közvetítők azt sem tudják, hova kapcsoljanak, ha egy versenyen szünet van. Télen megesik, hogy csak a korábbi jelenetek ismétlése marad. A játékok téli verziója a maga 86 aranyérmével még emberléptékű, követhető, befogadható, szemben a nyáron kiosztott 302-vel.

Forrás: AFP

Pekingben kilenc versenyző bukott le doppinggal (és még hat versenyló is), Vancouverben pedig senki. Igaz, a nyári olimpián jóval többen indulnak, több számban - viszont mindkettőt a NOB szervezi, a vizsgálatok pedig csak szigorodtak a közben eltelt másfél évben. Vancouverben csak az első héten 1040 vizelet- és 323 vérvizsgálatra került sor, általában számonként az első öt helyezettet és további két, véletlenszerűen kiválasztott sportolót ellenőrizték, mégsem akadt fenn a rostán senki. Ennél azonban sokkal meggyőzőbbek voltak az emberi gesztusok. Mikor láttunk utoljára nyári olimpián az ellenfelének is drukkoló sportolót? Kanadában a hódeszkásoknál ez általános volt.

Az extrém sportok beépülése nagyon jót tett az olimpiának. Könnyen a képernyő előtt lehetett ragadni a snowboardosok krosszversenyét látva, ahol az amerikaiak farmerben vágtak neki a távnak, a félcsőben ezüstérmes finn Peetu Piiroinen pedig vagány kockás nadrágban nyomult. Bár az olimpiai programba emeléssel kanonizálták ezeket a sportágakat, mégis megőrizték természetességüket, lazaságukat. Emellett pedig ők voltak azok a versenyzők, akik nem csak aggódtak, mikor elesett egy társuk, de ünnepelték is, mikor sikerre vitt egy-egy nehezebb trükköt.

Elkényeztetett kanadaiak

A hazai versenyzők persze nem elégedhettek meg a részvétellel. Kanada korábban kétszer rendezett olimpiát, és a házigazdával az 1976-os montreali nyári, majd az 1988-as calgaryi téli játékokon is megesett az a malőr, hogy egyetlen aranyat sem tudott otthon tartani. Ettől most nem sokáig kellett félni, a síakrobatika mogul számában Alexandre Bilodeau már a második versenynapon győzött. Utána pedig olyannyira beindult a hazai henger, hogy az utolsó nap reggelén már az sem volt kérdéses, hogy Kanada végez az éremtábla élén, a már ekkor meglevő 13 arany csúcsbeállítást jelentett. Korábban 1976-ban, Innsbruckban a Szovjetunió, 2002-ben, Salt Lake Cityben pedig Norvégia tudott még tizenhárom elsőséget elkönyvelni.

A zárónapon aztán a kanadaiaknak meglett a tizennegyedik, a legfontosabb, az egész ország által várt arany is, a jégkorongtorna döntőjében Sidney Crosbyék hosszabbításban verték 3-2-ra az Egyesült Államok csapatát.

Forrás: AFP

A női jégkorongozók pedig az aranyérem mellett azzal is felhívták magukra a figyelmet, hogy a döntő után a NOB vezetőinek rosszallását is kiváltva, sörözve és szivarozva ünnepeltek a jégen.

A torinói olimpián 11 első helyükkel legeredményesebb németek ezúttal úgy jutottak el tíz aranyig, hogy férfi biatlonosaik betliztek. Négy évvel ezelőtt négy aranyat nyertek, most egy árva bronzot se, de a nők, mindenekelőtt két első és egy második helyével a szemrevaló Magdalena Neuner mentette a menthetőt. Az Egyesült Államok úgy szerzett kilenc aranyat, hogy alpesi síben Lindsay Vonn-nak csak egy jutott, pedig sokan négyet vártak tőle. A norvégok kiheverték azt a sokkot, hogy Torinóban az elfogadható nyolc ezüst és kilenc bronz mellett csupán két aranyuk volt, és az éremtábla 13. helyére szorultak. Vancouverben kilencszer szólt a himnuszuk, a sífutó Marit Björgennek háromszor, s mivel neki még egy-egy második és harmadik helye is van, egyedül lett az olimpia legeredményesebb versenyzője. A kínai rövid pályás gyorskorcsolyázó Vang Meng három aranyat gyűjtött be, Björgen honfitársa, a férfiak sífutásában jeleskedő Petter Northug négy éremmel zárt, két arannyal, egy ezüsttel és egy bronzzal.

Mindent elrontó edző, elveszett rajtengedély

A vancouveri játékok nagy vesztesei egyértelműen az osztrákok és az oroszok: előbbieknek Torinóban még kilenc, utóbbiaknak nyolc aranyérmük volt, most pedig néggyel, illetve hárommal kellett beérniük. Az osztrák alpesisí-válogatott most először érem nélkül maradt férfi szakágának a kertek alatt kell hazasompolyognia (négy évvel ezelőtt nyolc dobogós helyük volt, köztük két arany), az oroszokat pedig műkorcsolyában érték érzékeny veszteségek. No persze az legalább ilyen nagy pofon volt, hogy a jégkorongozóiknak - Ovecskinnel, Malkinnal, Kovalcsukkal - a nyolc között esélyük sem volt a kanadaiak ellen.

Az oroszok leszereplése után valószínűleg fejek fognak hullani, az ország történetének legrosszabb szereplése az elnök Dmitrij Medvegyev haragját is kiváltotta. "Ha maguktól nem távoznak, szívesen segítünk nekik" - üzent az államfő hétfőn a sportvezetőknek.

A biatlonos Ole Einar Björndalen sem mondhatja azt, hogy ez az ő olimpiája volt, de a norvég váltót mégiscsak behozta az első helyre, emellett 20 km-en második lett, így összesen immár hat arany-, négy ezüst- és egy bronzérme van a téli játékokról. Ezzel 36 évesen minden idők második legeredményesebb téli olimpikonja lett, csak honfitársa, Björn Dahlie előzi meg, aki a 1992 és 1998 között nyolc aranyat és négy ezüstöt szerzett sífutásban.

Forrás: AFP

A német Andre Lange és Kevin Kuske a kettesbobosok küzdelmében aratott győzelmükkel a sportágban elsőként lettek négyszeres olimpiai bajnokok, majd négyesben - ugyancsak címvédőként - ezüstérmet szereztek. Hasonlóan nagy éremhalmozó Simon Ammann, a svájci síugró a 2002-es, Salt Lake City-i produkcióját másolta: Vancouverben is megnyerte a középsáncon és nagysáncon rendezett versenyt is.

A pechesek közül kiemelkedik Sven Kramer holland gyorskorcsolyázó, aki nagy fölénnyel győzött a férfiak 10 ezer méteres versenyében, s már javában ünnepelt, amikor hibás sávváltás miatt diszkvalifikálták. Mint kiderült, az edzője küldte rossz sávba. Kramer dühét az sem csillapította, hogy előzőleg az 5000 métert megnyerte, így nem maradt arany nélkül.


Az alpesi síző Julia Mancuso, a női óriásműlesiklás első számú esélyese viszont igen. Az előtte rajtoló Lindsay Vonn bukása miatt ugyanis ötven másodperc után leállították a pályán, majd motoros szánnal visszavitték a rajthoz, ahol azonban elkeveredett a rajtengedélye. Amikorra meglett, zilált lelkiállapotában már nem tudott jól teljesíteni, így neki be kellett érnie a korábban szerzett két ezüstérmével.

Pontokat hoztak, meglepetést nem

Ami a magyar szereplést illeti, rövid pályás gyorskorcsolyázóink a torinói olimpia után most is szállítottak két pontszerző helyezést, és ennél sokkal többre nem számíthattunk. Előbb Huszár Erika lett hatodik 1500 méteren, majd a Huszár, Heidum Bernadett, Darázs Rózsa, Keszler Andrea összetételű váltó 3000 méteren ötödik. De értékes Heidum kilencedik helye is, amit legjobb európaiként jegyzett 1000 méteren. Azt azért sajnálhatjuk, hogy a Torinóban 1500-on ötödik Knoch Viktornak ezúttal egyik távon sem jött ki a lépés. Jégtáncban a Hoffmann Nóra, Zavozin Makszim duó 13. helye a jövőre nézve biztató lehet, mert az első tízből vélhetőn több páros visszavonul. A műkorcsolyázó Sebestyén Júlia márciusban a torinói vb-n fejezi be a pályafutását, negyedik olimpiáján némileg balszerencsésen zárt a 17. helyen. Alpesi és északi síben a magyarok számára csak a tisztes helytállás lehetett a cél a mezőny végén, ezt alapul véve nem vallottak szégyent.