Boczkó: A nagy csapattól messze vagyunk

Boczkó Gábor szerint a tavalyi olimpia után jelentősen átalakult férfi párbajtőrcsapatunk vasárnap erőn felül teljesítve lett Európa-bajnok Plovdivban, de a londoni ötkarikás játékokra mindenképpen összeállhat egy ütőképes magyar együttes. A Honvéd vívója az egyéniben elért harmadik helyének is örül, annak kiváltképpen, hogy a pekingi elveszett bronzmeccse után sikerült visszavágnia a spanyol Abajónak; megfogalmazása szerint ez a győzelem jót tett az önbizalmának. Boczkó és Imre Géza számára egyébként a plovdivi éjszakák meglehetősen zaklatottan teltek, a válogatott szálláshelyéül szolgáló négycsillagos hotelben éjszakákon keresztül vadásztak egy hozzájuk beköltözött egérre.

- Jól számolom, hogy immár hatszoros Európa-bajnok vagy? - kérdeztük a csapatban még Athénban olimpiai ezüstérmes Boczkó Gábort, a világranglista harmadik helyezettjét.
- Igen, egyéniben már volt három Eb-aranyam, és most már csapatban is van.

- Ezek szerint igazi Eb-specialistának számítasz.
- Az eredmények alapján végül is ez a helyzet.

- Amellett, hogy Plovdivban csapatban nyertél, egyéniben is szereztél egy bronzot. Valamennyi vívót nézve, az Eb-n nem sokan szerepelhettek nálad eredményesebben.
- Azért akadnak néhányan, akiknek sikerült. Női tőrben az olasz Vezzali, férfi tőrben pedig a honfitársa, Baldini duplázott, ők egyéniben és csapatban is aranyérmesek lettek. De ami Baldinit illeti, sokan nem értjük, hogy ő egyáltalán hogyan indulhatott el ezen az Eb-n. Tundniillik tavaly lebukott egy doppingvizsgálaton, az olimpia előtt el is tiltották, és még le sem telt a büntetése. De az olaszok mindig kitalálnak valamit. Most állítólag azt, hogy a mintavétel nem szabályos körülmények között történt.

- Ellenetek is nagyon furfangosak akartak lenni az elődöntőben, mert nem az egyéni olimpiai bajnok Tagliariolt tették be befejező embernek. Úgy intézték, hogy azzal a Confalonierivel kelljen vívnod a sorsdöntő asszót, aki már elég sok bosszúságot okozott nektek. És most is majdnem megtréfált benneteket, amikor a legvégén ledolgozta a hátrányát. No persze az a lényeg, hogy a "hirtelen halálban" 29-29 után te találtál.
- Legutóbb, amikor az olaszokkal vívtunk, Stockholmban Tagliariol volt a befejező emberük, és őt lepofoztam, most ezért is válthattak. Korábban Kuvaitban Confalonierit is megvertem a végén, de kétségtelen, hogy a stílusa nem fekszik nekem, nem szeretek ellene vívni. Gondolom, vele kapcsolatban a torinói vb-re céloztál, ott egyéniben a harminckettő között Kovács Ivánt, a következő körben pedig engem is kiejtett. Vasárnap sajnos túlságosan közel engedtem magamhoz, de a vége hál' istennek jól sikerült.

- Az internetes közvetítésben csak az eredmény alakulását látva azt konstatálhattuk, hogy a háromperces vívóidő utolsó fél percében már nem született találat.
- Igazából mindketten eléggé elfáradtunk, és nem adódott olyan lehetőség, hogy megtámadhattam volna az ellenfelemet. Így aztán úgy voltam vele, jöjjön a ráadás, dőljön el egy tuson, hogy melyik csapat jut be a döntőbe.

- 29-29-es állásnál mi történt?
- Az olasz srác jött fel hátrányból, ami ilyen kiélezett szituációban lelkileg rengeteget jelent neki. Ekkor én azt a taktikát választottam, amivel addig ő élt. Konkrétan, addig én rendre testre fejeztem be a szúrásaimat, ő pedig karra, a legvégén azonban én is erre váltottam, ami alaposan meglepte, és el is értem az alkarját. A vereség után teljesen magába zuhant, amit persze meg tudok érteni, mert én is átéltem már hasonló helyzetet.

- A döntő ehhez képest sima ügy volt, 45-32-re vertétek a svájciakat, akik viszont előtte a pekingi arany- és ezüstérmest, vagyis a franciákat és a lengyeleket is legyőzték. Úgy voltatok vele, hogy harmadszor már nem lesz szerencséjük, vagy arra gondoltatok, hogy most az életük nagy napján mindenkit elkaphatnak?
- Nekem az utóbbi időben a svájciak ellen különösen jól ment a vívás, csapatban és egyéniben is, így egyáltalán nem volt bennem félsz. A döntőben pedig az ellenfélnek éppen a legjobbja vívott a leggyengébben. A svájci csapat fiatal együttes, szerintem a nap végére már "kivívták" magukat, és egy Eb-döntő mindenképpen nagyobb feszültséggel is jár, mint amikor még csak a négy közé jutás a tét. Mi viszont magabiztosak voltunk, az első helyért is jól vívtunk, így nem volt esélyük, hogy felénk kerekedjenek.

- Mivel Kovács Iván és Kulcsár Krisztián Peking után abbahagyta a vívást, az athéni olimpiai ezüstérmes négyesből Imre Gézával ketten maradtatok, Rédli András és Somfai Péter csatlakozott hozzátok. Ez a mostani négyes is lehet egy nagy csapat?
- Eb-arany ide vagy oda, a nagy csapattól még messze vagyunk. Azt mondom, hogy ez most egy alakulófélben levő fiatalos, lendületes csapat, de a londoni olimpiáig még nagyon sok munka vár ránk. Ott viszont megint ütőképes együttesünk lehet. Ne feledjük, hogy vannak ígéreteink, mint például Hanczvikkel Márk, aki U23-as Eb-t nyert, Szényi Péti pedig most lett bronzérmes az Universiadén. Vagyis senkinek sincs bérelt helye a csapatban, nekem sem.

- Az ősszel az antalyai vb-n azért az Európa-bajnok csapat indul, nem?
- De igen, a vb-re mi négyen megyünk. Január 1-től azonban a Világkupa-versenyeken és a válogatókon újra bizonyítanunk kell nekünk is.

- A vb-n mire lehettek képesek?
- Arra, hogy az első öt-hat csapat között végezzünk. Most már mondhatjuk, hogy újra az esélyesek közé léptünk, mert idén eddig azért nem ez volt a helyzet. Reálisan nézve, a franciák és az olaszok még előttünk vannak, így ezt az aranyat erőn felül teljesítve szereztük, nem is várták tőlünk a vezetők sem. Mint ahogy arra sem igazán számítottak, hogy idén tudunk Világkupa-versenyt nyerni, és négy Vk-ból háromszor dobogón végzünk.

- Ejtsünk szót az egyéni versenyről is, az ottani bronzérmedről! Ezt hogy értékeled?
- Mindenképpen jó eredménynek, mert hatalmas mezőny jött össze a száznyolc indulóval, és egyet előre léptem az előző két Eb-hez képest. Tavaly és tavalyelőtt is a nyolc között estem ki, de most összejött az érem, és ennek mindenképpen örülök. Annak különösen, hogy az éremért le tudtam győzni azt a spanyol Abajót, akitől Pekingben a pályafutásom egyik legfontosabb asszójában kikaptam. Addig rendre megvertem, az olimpián azonban a harmadik helyért a hirtelen halálban alulmaradtam vele szemben, és így sajnos nem állhattam fel a dobogóra. Ez a mostani győzelem lelkileg jót tett az önbizalmamnak. Utána a csapatban is fegyelmezetten, jól tudtam vívni, és a többiek később mondták, hogy ez nekik is magabiztosságot, nyugalmat kölcsönzött.

- A konklúzió: Plovdiv nagyon kellemes emlék marad a számodra.
- Így igaz, azt leszámítva, hogy az éjszakáim elég zűrösek voltak. Ugyan egy négycsillagos szállodában laktunk, éppen az egyéni verseny előtt az ágyban a laptopomon filmet néztem, amikor egy egér átszaladt a mellemen. Mit mondjak, igencsak meglepődtem. Nagy nehezen, mintegy húsz percnyi hajsza után sikerült kiűznünk a szobánkból, de még ugyanezen az éjjel kettő óra körül arra riadtam fel, hogy Géza egy másik egeret üldöz. Reggel a recepción kaptunk egy kalickás egérfogót, amelynek elvben lecsapódik az ajtaja, ha bent van az egér. A következő éjjel azonban a mi egerünk kiette belőle a sajtot, és a szemünk láttára meglógott. Hallottuk, hogy rágcsál, felkapcsoltuk a villanyt, és Géza egy kólásüveggel azonnal rávágott a házikóra, ám annak így sem ment le az ajtaja. Bizonyosan masszív orosz gyártmány volt. Nem akarom szaporítani a szót, az egerünk csak a csapatverseny előtti éjszaka során, hajnali egykor ragadt benn a csapdában. Le is adtuk a portán.