Vágólapra másolva!
Európa-bajnok műkorcsolyázónőnk, Sebestyén Júlia hétfőn bejelentette, hogy kiújuló Achilles-ín-sérülése miatt nem tud részt venni a Los Angelesben március 23-án kezdődő olimpiai kvalifikációs vb-n. A kvótát az ősszel esedékes oberstdorfi pótkvalifikációs versenyen még megszerezheti, de az egészsége a legfontosabb a számára.

- Már tavaly is gondjai támadtak az Achilles-inával, ám az év elején úgy tűnt, teljesen felépült. Mikor derült ki, hogy újra baj van?
- Két-három hete az egyik edzésen, amikor egy tripla Lutz után leérkeztem, iszonyatosan fájt a bokám. Az MRI és az ultrahang vizsgálatok kimutatták, hogy az izomrostoknál hematóma, azaz vérömleny keletkezett, ami valószínűleg szakadásra utal. Az orvosok mindent megtettek, hogy rendbe jöjjek. Rengeteg kezelést kaptam, gyulladáscsökkentő gyógyszereket szedtem, rögzítőkötést és Achilles-védő zoknit húztam, gyógytornára jártam, de semmi sem segített. Néhány edzés után újra előjöttek a fájdalmak. Mindezek ellenére bizakodtam, hogy elindulhatok a világbajnokságon, mostanra azonban be kellett látnom, hogy ez már nem lehetséges.

- Nagyon elkeseredett...
- Az elmúlt tíz évben valamennyi Európa-bajnokságon, vb-n és olimpián ott voltam. S most természetesen nehéz elfogadni, hogy rajtam kívülálló okok miatt nem indulhatok a világbajnokságon. Az Eb után minden idegszálammal erre a vb-re koncentráltam... Ráadásul a világranglista kilencedik helyén állok, vagyis a rövid programot a kiemeltek között futhattam volna. Mindenesetre próbálom magamat is vigasztalni, hogy azért is hálát adhatok a sorsnak, amiért eddig elkerültek a sérülések. Mert meg lehet figyelni, a műkorcsolyasportban mostanság rengeteg a sérülés, a versenyeken is szinte mindig vannak visszalépések. Az új pontozási rendszerből kifolyólag ma már elképesztően magas a követelményszint, a döntéshozók nem számolnak azzal, hogy az emberi szervezetet nem lehet a végsőkig terhelni...

- Műtét előtt áll?
- Azt nem hiszem, hogy műtétre is sor kerülne, viszont mindenképpen hosszú pihenő vár rám. Szóba került, hogy olyan rögzítést kapok, amellyel teljesen tehermentesítik az Achillesemet. Korábban injekciózták, ez a része meg is gyengült, és fokozatosan kell visszaerősítenem, úszással vagy gyógytornával.

- Mégis, milyen hosszú pihenőre kényszerül?
- Ezt még nem lehet megmondani, de eldöntöttem, hogy most biztosan nem siettetem a teljes felépülésemet. Ha ezért két hónapot kell kihagynom, akkor kettőt hagyok ki, ha pedig többet kell, akkor annyit. Aki a sportban mozog, tudja, hogy az Achilles-sérülés rosszabb a csonttörésnél is. Bárki, akinek volt már ilyen problémája, megmondhatja, hogy ez egy nagyon makacs sérülés, a gyógyulási folyamat pedig hosszadalmas.

- Az olimpiai részvétele azért még nem úszott el.
- Szerencsére nem, az ősszel Oberstdorfban rendeznek egy pótkvalifikációs versenyt, azon is lehet kvótát szerezni. De egyelőre nem szeretnék ennyire előre szaladni. Minden attól függ, milyen gyorsan gyógyulok meg, és a bokám hogyan bírja majd a terhelést.

- Ha eljön az időpont, amikor már meg kellene kezdenie a felkészülést a pótkvalifikációs versenyre, ám az orvosok további pihenőt javasolnak, hogyan dönt?
- Úgy, hogy számomra most már az egészségem a legfontosabb. Fontosabb az olimpiánál is. Ha a versenyzést abba is hagyom, még szeretnék korcsolyázni, bemutatókon részt venni, de teniszezni és futni is. Kerüljön bármilyen hosszú időbe a teljes felgyógyulásom, kivárom.

- Jelen helyzetben hány százalék esélyt ad arra, hogy ott lesz a vancouveri olimpia mezőnyében?
- Ezt nem tudom megfogalmazni. Pár éve eldöntöttem, hogy az olimpiáig szeretnék versenyszerűen korcsolyázni, de most nem látok előre. A lábam határozza meg, miként alakul a sorsom.