A Marca spanyol napilap közölte elsőként, hogy Valenciában szeptember 21. és 24. között a sakkozás 12. világbajnoka, Anatolij Karpov és a 13. világelső, Garri Kaszparov párosmérkőzést játszik. Négy rapidparti mellett nyolc villámpartiban is összemérik erejüket. Karpov és Kaszparov öt világbajnoki döntőt vívott egymással, az első 48 játszma, öt és fél hónapos küzdelem után, 1985 februárjában szakadt félbe. A 22 éves Garri 1985 őszén foglalta el a világbajnoki trónt, amelyről 15 év múlva taszította őt le honfitársa, Vlagyimir Kramnyik.
A két orosz nagymester Anatolij Karpov és Garri Kaszparov versengése, politikai felhangokkal is kísért csatározása, öt világbajnoki döntőjük nagyban befolyásolta a sakktörténelmet. Öt világbajnoki döntőt vívtak, szuperversenyeken, Világkupákon viaskodtak, négyszer vállvetve szereztek aranyérmet a szovjet válogatottal.
181 játszmában mérték össze erejüket, 1975-ben először a nagymesterek és a trónkövetelők meccsén. Kaszparov 31-szer győzte le Karpovot, míg a 12 évvel idősebb előd 23 győzelmet szerzett a 127 döntetlen mellett. Fantasztikus csatákat, emlékezetes ütközeteket láttunk kettőjük párharcában, számos játszmájukat a sakkirodalom remekműveiként jegyzik.
Karpov és Kaszparov a 2001-es linaresi szuperversenyen játszott utoljára nagy viadalon együtt, New Yorkban 2002-ben négyjátszmás rapid meccsüket Tolja 2,5-1,5-re megnyerte. 2006-ban a jubileumi zürichi tornán kettőt remiztek, holtversenyben végeztek az élen. Karpov egy pillanatra sem szakadt el a sakkozástól, valamennyi kontinensen működnek sakkiskolái, irodalmi tevékenysége is jelentős. Kaszparov a 2005-ös linaresi tornagyőzelme után jelentette be visszavonulását, ami hihetetlen sokk volt a sakkvilág számára. Az elmúlt években politikai ambíciói mellett a "Nagy elődök" - sorozattal alkotott nagyot.
Az 1951. május 23-án született Anatolij Karpov 1975-ben játék nélkül lett a 12. sakkvilágbajnok, miután Robert Fischer elleni világbajnoki döntőjére nem került sor. Az amerikai világbajnok javaslatait a FIDE visszautasította. A dinamikus sakk képviselőjeként 10 győzelemig akarta játszani a meccset, 9-9-el megőrizte volna címét.
Egyetlen nagymester sem diadalmaskodott annyi nagy tornán, mint Karpov. Újra és újra bizonyítania kellett, hogy igazi világelső, közel három évtizedig birtokolta a világbajnoki címet, illetve elvesztése után küzdött érte. 1973 és 1977, 1979-1981 között és 1984-ben választották az év sakkozójává, összesen tíz alkalommal kapta meg az Oscar-díjat.
Tizenkilenc évesen szerzett nagymesteri címet, 1973-ban megnyerte a leningrádi zónaközi döntőt, világbajnok-jelölti páros mérkőzésen Polugajevszkijt (5,5-2,5), Szpasszkijt (7-4), majd Korcsnojt győzte le (12,5-11,5). Világbajnoki címét kétszer Korcsnojjal szemben megvédte, az 1978-as döntő Baguio Cityben a sakktörténelem egyik legviharosabb meccse volt, Karpov 16,5-15,5-re nyert.
Három évvel később Meranoban már 11-7-es kiütéses győzelemmel verte vissza Korcsnoj címszerzési kísérletét. Karpov elsőségét három év múlva már a bakui zseni, Garri Kaszparov veszélyeztette, akivel öt világbajnoki döntőn csapott össze. Az elsőt, az 1984/85-ös páros mérkőzést hat győzelemig játszották volna. A csatározás 1984. szeptember 19-én kezdődött.
Karpov megnyerte a 3., a 6., a 7., a 9. és a 27. játszmát, de a hatodik győzelmet nem tudta megszerezni. Kaszparov rendezte erősen megtépázott sorait, a 32., a 47. és a 48. játszmában megadásra kényszerítette Karpovot, 5-3-ra szépített. A FIDE akkori elnöke, Florencio Campomanes a küzdő felek teljes kimerültségére hivatkozással - közel féléves csatározás után - 1985. február 15-én félbeszakította mérkőzést.
Óriási volt az értetlenség, a felháborodás. Hosszas tárgyalássorozat után szeptemberben újra sakkasztalhoz ültek a küzdő felek, ezúttal már a régi, a 24 játszmás szisztéma szerint. Kaszparov megnyerte az első játszmát, Karpov a negyedikben egyenlített, az ötödikben átvette a vezetést. Előnyét egészen a 11. partiig őrizte, ekkor Kaszparov nyert, majd a 16. és 19. partiban aratott győzelmével előnye két pontra nőtt. Karpov a 22. játszmában elért nyerésével szépített.
A világbajnoki döntő 24. partijában Karpov mindent egy lapra tett fel, támadott, de a 22 éves kihívó zseniálisan keresztezte a világos királyszárnyi akciót, 13-11-es győzelemmel Kaszparovot a sakkozás 13. világbajnokaként köszönthették. Egy évvel később a két helyszínen, Londonban és Leningrádban megrendezett visszavágón Kaszparov 12,5-11,5-re nyert, 1987-ben Sevillában 12-12-vel védte meg világbajnoki címét. Karpov 1990-ben ismét megmérkőzött honfitársával, New York és Lyon volt a mérkőzés színhelye. Kaszparov az utolsó K-K mérkőzésen is 12,5-11,5-es győzelmet ért el. Kaszparov és Karpov párharca döntően befolyásolta az egész sakkpolitika alakulását.
Karpov a következő világbajnoki ciklusban meglepetésre az angol Nigel Short ellen 6-4-re elvesztette a világbajnok-jelölti párosmérkőzést. A Nemzetközi Sakkszövetséggel azonban Kaszparov - immár sokadszor - konfliktusba került, és az angol sakkozóval a PCA (Profi Sakkozók Szövetsége) égisze alatt játszotta le a döntőt. Karpov ezzel újra lehetőséget kapott, hogy elvesztett - immár FIDE - világbajnoki címét visszaszerezze.
Váratlan döntéssel a holland Jan Timmannal játszhatott világbajnoki döntőt, aki Short ellen vereséget szenvedett a világbajnok-jelölti döntőben. Karpovnak nem jelentett nehéz akadályt a hollandok legjobbja, 12,5-8,5-re nyert. A FIDE döntése értelmében az ismét világelső orosz nagymesternek a következő ciklusban világbajnok-jelölti döntőn kellett kvalifikálnia magát az újabb címmérkőzésre, az izraeli Borisz Gelfandot 6-3-ra verte meg.
1995 novemberében Kirszan Iljumzsinovot választották a FIDE elnökévé, Karpov és az amerikai Gata Kamsky döntőjét, 1996 nyarán a Kalmük Autonóm Köztársaság fővárosában, Elisztában rendezték meg. A konfliktusoktól sem mentes meccset Karpov 10,5-7,5-re nyerte meg. Kirszan Iljumzsinov, a Kalmük Autonóm Köztársaság elnöke fiatalos lendülettel látott munkához, és megreformálta a megváltoztathatatlannak látszó világbajnoki rendszert.
Tehetős polgárként jelentős összeggel is támogatta, hogy a FIDE szélesre tárja a kapukat, a világbajnoki cím sorsa ne egy szűk elit harcában dőljön el. Kaszparov, Kramnyik és Karpov hallani sem akart arról, hogy nem élveznek semmiféle privilégiumot. Sok vita után Karpov járt a legjobban, a FIDE vezérkara végül óriási kedvezményt adott neki, csak a groningeni előcsatározások győztesével kellett megmérkőznie. A nehéz küzdelmektől elfáradt Anandnak kevés esélyt adtak Karpovval szemben, az indiai nagymester 0-2-ről még kiegyenlített, de a rapid rájátszást elbukta. Karpov megvédte címét, de a sakkvilág erkölcsi győztesként Anandot ünnepelte.
Karpov ismét a támadások kereszttűzébe került, a következő, 1999-es Las Vegas-i vb-n nem indult, helyette pereskedett a FIDE-vel, 50 ezer dollár bánatpénzt ítéltek meg neki. Karpov nem vállalta a részvételt Újdelhiben sem, de 2001-ben úgy gondolta, hogy hazai pályán, Moszkvában képes lesz visszahódítani címét. A kísérlet azonban csúfos kudarccal végződött, már az első fordulóban a rapid rájátszásban kikapott a kínai Zsang Pengxiangtól 3-1-re.