Vágólapra másolva!
Az iszonyatos fotók, amelyeken Baranyai János kifordult könyökkel omlik össze a rázuhanó másfél mázsa alatt a pekingi olimpián, bejárták a világot, és mély nyomokat hagytak az [origo] olvasóiban is, akiket nemrégiben arról kérdeztünk, hogy melyik sportoló helyében lennének a legkevésbé. Az oroszlányi súlyemelő, akinek két biztosítója a mai napig együttesen háromezer forintot utalt át, a szavazáson többek között simán megelőzte a nemzetközi elfogatóparanccsal körözött Farkas Pétert és a súlyos alkoholproblémákkal küzdő Paul Gascoigne-t is.

- Mit szól a szavazás végeredményéhez? Egyetért abban, hogy ön a 2008-as esztendő legpechesebb magyar sportolója?- kérdeztük a 24 éves versenyzőt, aki a 77 kg-os súlycsoportban indulva az egyetlen magyar súlyemelő volt a pekingi olimpián.
- Az biztos, hogy eléggé megjártam, mert addig soha nem sérültem meg, és sajnos éppen életem legfontosabb versenyén, az olimpián történt meg a baj.

- Nem is akárhogyan: a szörnyű képsorokkal a YouTube-on Michael Phelpsnél és Usain Boltál is több letöltést ért el.
- Ezt nem is tudtam, de manapság jellemző, hogy nem feltétlenül a pozitív dolgok érdeklik az embereket.

- Tudja már, hogy mi volt a gond annál a bizonyos harmadik szakítógyakorlatánál, a 148 kilón?
- Az a helyzet, hogy azóta sem tudom. Jó formában érkeztem az olimpiára, az első gyakorlatom 140 kilón, a második 145-ön könnyedén megvolt. Megmondom őszintén, hazatérve nem akartam túlzottan erőltetni a videózást, mert ami a 148-on történt, azt nem jó látni. Kétszer vagy háromszor mégis visszanéztem, éppen azért, mert nem hagyott nyugodni, milyen hibát követtem el. Ám azt szűrtem le, hogy nem hibáztam. Ha visszapörgethetném az időt, akkor is mindent ugyanúgy tennék, legfeljebb most megpróbálnám hamarabb eldobni a vasat. Egyébként a szakemberek, az edzők sem találtak magyarázatot arra, hogy miért következett be a baleset. Azt hiszem, ez bárkivel megtörténhetett volna.

Forrás: [origo]
Amikor még minden rendben volt Pekingben

- Felépült már a rehabilitációból?
- Igen, mondhatom, hogy teljesen rendben vagyok, és február óta már edzem is. Nyolcvan százalék feletti terhelésekkel dolgozom, ami azt jelenti, hogy 120-130 kilóval szakítok, lökésben pedig egyelőre 150 kilóig megyek el. A legjobb eredményem szakításban 150 kiló, lökésben 182, és remélem, hogy a szeptemberi magyar bajnokságon ezeket már sikerül megközelítenem.

- Jövőre megcélozza a világversenyeket is?
- Már az idei világbajnokságon is szeretnék indulni, novemberben rendezik Dél-Koreában. Úgy gondolom, hogy ha visszanyerem az olimpia előtti formámat, akkor a magyar bajnokságon nem lesz komoly ellenfelem. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy biztosan megyek a vb-re. Dél-Korea messze van, az út sokba kerül, és a hazai szövetség nem áll jól anyagilag. Egyelőre nem lehet tudni, hogy hány fős csapatot visznek ki, az ob-n azonban nagyjából letisztul a kép.

- Milyen körülmények között készül?
- A Nyíregyházi VSC versenyzője vagyok, de Oroszlányban lakom, és itt is edzek. A város egykor a sportág hazai fellegvára volt, s ugyan mára már eléggé leépült, a termünk is meglehetősen lepusztult, súlyzó és dobogó van, így edzeni tudunk. Ez a lényeg, így a körülményekre végül is nem panaszkodom. Az edzéseimet itthon édesapám, idősebb Baranyai János, nyíregyházi részről pedig Farkas Zoltán irányítja, és keményen dolgozunk. Szeretnék kijutni a londoni olimpiára is.

Forrás: [origo]
Barátnőjét, a birkózásban Eb-5. Szerencse Mónikát könnyen felemeli

- Félelem maradt önben a sérülése miatt?
- Nem maradt. Amikor odamegyek a súlyhoz, egyáltalán nem jut eszembe az, hogy mi is történt Pekingben.

- A balesete ráirányította a figyelmet arra is, hogy a sportolók milyen kiszolgáltatott helyzetben vannak. Nagy port vert fel, amikor kiderült, hogy hiába volt biztosítása, pénzt gyakorlatilag nem kapott. Történt azóta valamiféle előrelépés?
- Sajnos nem. Biztosítótól a mai napig nem kaptam többet annál a háromezer forintnál, amit az AXA Biztosító ítélt meg számomra sportkár kifizetése címén. A Magyar Olimpiai Bizottsággal szerződött QBE-Atlasz Biztosítótól továbbra is csak ígéretem van...

- Mit ígértek?
- Február 23-i keltezésű levelükben arról értesítettek, hogy az ügyemben a kártérítés mértékében még egyeztetnek MOB-bal. De tartok tőle, hogy már el is feledkeztek rólam. Nem tudom, érdemes-e még bíznom abban, hogy történik valamiféle pozitív fejlemény. Az Önkormányzati Minisztériumnak és a Mező Ferenc Közalapítványnak viszont ezúton is szeretném megköszönni a 300 ezer, illetve a 100 ezer forintos segélyét.