Vágólapra másolva!
Még csak most indult be az atléták szabadtéri idénye, de Pars Krisztián máris jóleső érzéssel tekinthet a kalapácsvetés világranglistájára. Tudniillik ezen ő áll az első helyen azzal a 80,38 méteres dobással, amellyel múlt vasárnap a Kanári-szigeteken, Los Realejosban aranyérmes lett a téli dobó Európa-kupán. A szombathelyi Dobó SE versenyzőjének azonban az őt megillető pekingi olimpiai ezüstjére még mindig várnia kell.

- Annak örült jobban, hogy megnyerte az Európa-kupát, vagy a 80,38-as eredménynek? - kérdeztük Pars Krisztiánt.
- Természetesen a győzelemnek és a nyolcvan feletti eredménynek is örülök, a legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy a dobások technikai részét sikerült jól megoldanom. Tavaly ebben az időszakban 78-79 méter körül jártam, és most március 1-én 77,27 méterrel nyertem Veszprémben a téli dobóbajnokságot. Ám ott csak két fok volt a hőmérséklet, a Kanári-szigeteken pedig majdnem harminc, és bizony sokat számított, a kellemes időjárás.

- Az viszont nem volt jó előjel, hogy a felkészülés során egészségügyi gondokkal küszködött.
- Sajnos hasizomhúzódással bajlódom, és az a baj, hogy ezt nagyon nehéz kezelni. Így aztán az elmúlt időszakban három-négy nap edzés után mindig tartanom kellett egy-két nap pihenőt. De minden rosszban van valami jó, és ez most rám is igaz, mert az Európa-kupán kamatozott, hogy jobbára technikai jellegű edzéseket végeztem. Sokat dobtam kisebb kalapáccsal, és így csiszolni tudtam a technikámon. Az erőállapotommal pedig nincs gond.

- Mindenesetre igen erős mezőnyben kellett helytállnia, hiszen indult a sydneyi olimpiai ezüstérmes olasz Vizzoni és az Európa-kupában címvédő honfitársa, Lingua is. De például a diszkoszvetést is az olimpiai bajnok észt Kanter nyerte.
- Ezen a versenyen általában jó mezőny jön össze, mert nekünk, dobóknak ez helyettesíti a fedett pályás Eb-t. Sokan gondolják úgy, itt lemérik, hol is tartanak a felkészülésben, és akadnak, akik direkt úgy intézik, hogy a verseny helyszínén edzőtáboroznak. Amikor az európai szövetség kiírja az Ek-t, mindig ügyel arra, hogy ne hóban, fagyban kelljen dobnunk. Ezért esett most is a Kanári-szigetekre a választás, mert lássuk be, itt azért egy kalapácsvető-verseny nem hozza lázba a helyieket.

- Az nyilván jóleső érzéssel tölti el, hogy a világranglistát eddig 80,10 méterrel vezető orosz Zagornijt leszorította az élről.
- Bevallom, ennek azért is örülök, mert tavaly éppen ő vette el tőlem az első helyet, amikor a Veszprémben elért 81,29 méteres dobásomat megtoldotta tíz centivel. Amúgy ő is indult a mostani versenyen, de csak 75 méterig jutott. Neki most nem jött ki a lépés.

- Ellentétben önnel, holott az év elején elvesztette az edzőjét, Németh Pált. Hogyan tudott visszazökkenni a munkába, és most kivel készül?
- Pali bácsi halála természetesen pótolhatatlan veszteség... Jelenleg a fiával, Németh Zsolttal dolgozom együtt, ő készítette el az edzéstervemet, és amennyire az ideje engedi, ott is van az edzéseimen. Ám még ő sem döntötte el, hogy véglegesen átveszi-e Pali bácsi helyét, és az én helyzetem is bizonytalan. Egy fővárosi és egy vidéki egyesület is megkeresett, hogy igazoljak át hozzájuk. Szívem szerint maradnék Szombathelyen, de sajnos itt most nem vidám a helyzet. Ígéretek vannak ugyan az önkormányzat részéről, hogy javulni fog, de ezek már jó ideje csak ígéretek... Nem is tudom, nekem mit kellene tennem ahhoz, hogy realizálódjanak, talán ha világcsúcsot dobnék...

- A 86,74 méter azért elég távolinak tűnik, de tavaly nagy sorozata volt, hiszen második lett az olimpián, és öt versenyen jutott 81 méter fölé. S úgy tűnik, az idei szezonja is sikeres lehet. Ha a következő versenyén 80 alatt maradna, csalódott lenne?
- Nem feltétlenül. Ha technikailag jól mennek a dobások, és tegyük fel, hogy 79 métert dobok, akkor semmiképpen sem leszek elkeseredve.

- Tudja már, hogy hol és mikor indul legközelebb versenyen?
- Még fogalmam sincs. A gazdasági válság az atlétikában is érezteti a hatását, így nem lehet tudni, hogy végül mely versenyeket tartják meg, és melyek maradnak el. Sok függ a szponzoroktól. Valószínűleg azonban május elején lesz a következő megméretésem..

- Ahhoz mit szól, hogy az Aranyliga-sorozatot jövőre Gyémánt-ligává bővítik, de a kalapácsvetés kimarad a versenyszámok közül?
- Bosszantó, de már hozzászokhattunk, hogy mi mindig kimaradunk minden jóból...

- S egy kihagyhatatlan kérdés: decemberben arról volt szó, hogy januárban megkapja az olimpiai ezüstérmét, de már lassan a márciusnak is vége lesz, s az ezüst és a bronz még mindig a Pekingben doppingoláson kapott fehéroroszoknál van. Mikor adják vissza?
- Tartok tőle, hogy májusig nem lesz a kezemben az ezüst, de az is lehet, júniusig elhúzódik a procedúra. Az Európa-kupán azt hallottam az egyik edzőtől, hogy Gyevjatovszkij és Tyihon március 7-én adott be újabb fellebbezést a NOB döntése ellen...