Vágólapra másolva!
Pierre de Coubertin bizonyára forog a sírjában, de egyelőre az öttusázók sem találják a helyüket azután, hogy egy hete a nemzetközi szövetség (UIPM) guatemalai kongresszusán a sportágat alapjaiban megrengető döntést hoztak. Versenyzőink megdöbbenve fogadták, hogy január 1-től olyan szabálymódosítás lép életbe, mely szerint a futást és a lövészetet a biatlonhoz hasonlóan ugyanazon versenyszám keretein belül, egyszerre kell lebonyolítani.

A modern kori olimpiák megálmodója, Pierre de Coubertin úgy gondolta, hogy a játékok műsorán mindenképpen szükség van egy olyan sportágra, amelyben a versenyzőknek ötvözniük kell az erőt, az állóképességet és a technikai tudást, így jött létre az úszásból, futásból, lövészetből, vívásból és lovaglásból álló öttusa.

Az új sportág megszületését a "hírvivő legendája" ihlette. Eszerint a futár, akinek üzenetet kellett eljuttatnia az ellenséges vonalakon keresztül, előbb lóháton vágtatva karddal és pisztollyal küzdi át magát a harcmezőn, majd miután a lovát kilövik alóla, úszva és futva haladt tovább, hogy teljesítse a küldetést.

Elsőként, 1911-ben a Svéd Öttusa Szövetség alakult meg, és a sportág 1912-ben éppen a stockholmi olimpia műsorán debütált. Nem hallgathajuk el, hogy azóta a szabályok és a lebonyolítás is többször változott. A lovaglás távja ötezer méterről négyszázra csökkent, és a tereplovaglás helyett ma már mesterségesen kialakított pályán zajlik a verseny, az úszás háromszáz méterről kétszázra rövidült, a futás pedig négyezer méterről háromezerre.

A legfontosabb változás azonban az 1996 óta bevezetett szabály, miszerint az addigi öt nap helyett ugyanazon a napon rendezik meg az összes számot.. A futást hendikep rendszerben bonyolítják le, azaz a négy szám alatt elért pontszámkülönbségeket átszámítják időkülönbségekre, és ennek megfelelően indítják a mezőnyt. Ezzel izgalmasabbá és áttekinthetőbbé vált a verseny, hiszen az győz, aki a futásban elsőként ér célba. 2000 óta a nők is versenyeznek az olimpián.

Az öttusa igazi magyar sikersportág, indulóink eddig egyéniben öt aranyérmet, hat ezüstöt és két bronzot, az ötkarikás programról 1992, Barcelona után levett csapatversenyben négy aranyat, két ezüst és két bronzot szereztek. Igaz, a pekingi olimpián nem jött ki a lépés a mieinknek: Horváth Viktor 19., Balogh Gábor 26., a nőknél Vörös Zsuzsanna címvédőként 20., Gyenesei Leila 24. lett.

Valójában már tavaly felvetődött annak a lehetősége, hogy a pekingi olimpia után drasztikus szabályváltozások léphetnek életbe, azaz a biatlon mintájára - ami a sífutás és puskával történő lövészet kombinációja - összevonják a lövészetet és a futást, de az öttusában meghatározó szerepet játszó országok nem hitték, hogy ez megtörténhet. Mégis bekövetkezett, mert a Nemzetközi Öttusa Szövetség (UIPM) elmúlt hét végi guatemalai kongresszusán a küldöttek kétharmados többséggel elfogadták a végrehajtó bizottság javaslatát. Mindez az UIPM német elnöke, Klaus Schormann mesterkedésének az eredménye, aki felduzzasztotta a szavazók táborát. Meglehet, hogy az újszerű lebonyolításban a sportág jobban közvetíthető lesz a televízió számára, ami nyomós érv - lássuk be, a lövészet önmagában nem hozza lázba a nézők jelentős részét -, ugyanakkor félő, komolytalanná válik a sportág.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Vörös Zsuzsanna és Gyenesei Leila a pekingi olimpián: nem sportáguk "biatlonizálása" felett érzett örömükben pacsiznak

"Ez a döntés irdatlan nagy badarság, és látszik, hogy hozzá nem értők hozták meg. Túl azon, hogy teljességgel elveszett az öttusának a feelingje, fizikálisan és keringésileg is kivitelezhetetlen, hogy a futás közben lőjünk, vagy lövészet közben fussunk. A biatlonnál működik a dolog, mert a sífutók a lejtőn szépen besiklanak a lőállásba, de kérdem én, mi mit tegyünk, hogy nyugalmi állapotba kerüljünk? Az utolsó métereken kezdjünk el sétálni?" - mutat rá érdeklődésünkre egy sarkalatos pontra az idei budapesti vb-n csapatban bronzérmes Máthé Vivien, s rögtön említi a következő problémát is. "A szabályok még kiforratlanok, de az bizonyos, hogy megváltozik a lövészet stílusa is, mert ezután bukó célokra kell lőnünk, ami az eddigi hetes körnek felel meg. Így teljesen mindegy, hogy hetest vagy tízes lőnék. De ami a lényeg, tudomásom szerint hetven másodpercet adnak öt lövésre, utána akkor is tovább lehet futni, ha mind az ötször mellé trafálok. Természetesen tölteni is kell, és legalább hatvan másodpercre szükség van ahhoz, hogy mind az öt célt eltaláljam. S mivel csak ebben az esetben lehet tovább indulni, tulajdonképpen jobban járok, ha egyáltalán nem lövök, hanem inkább kipihenem magam a lőállásban..." - jegyzi meg a székesfehérvári versenyző. "De mit tud tenni az ember? Megpróbál ilyen körülmények közepette is a lehető legjobban felkészülni. Nincs más választásunk.." - teszi hozzá.

Vörös Zsuzsannának ugyancsak komoly fenntartásai vannak a lövészettel kapcsolatban: "Szabadtéren légpisztollyal lőni szerencsejáték, és még véletlenül sem egyenlő esélyt biztosító sportverseny. Ha feltámad a szél, a legjobbak is sorra hibáznak majd, és azok járnak majd jól, akik szélcsendben célozhattak. A tudás helyett az időjárás dönt majd, no és a mázli, ami a gyengébbek malmára hajthatja a vizet. Nem véletlen, hogy a biatlonisták puskával lőnek, és éles töltényt használnak, aminek súlya van és így a szél ereje és iránya is kevésbé lehet zavaró tényező" - mondja a lovas balesete után lábadozó olimpiai bajnok.

"Bár nagyon szeretnék minél előbb visszatérni, most mintha a sors akarta volna úgy, hogy ez csak azután következhessen be, amikor az új lebonyolítási rend és az azzal kapcsolatos szabályok letisztulnak, és talán még elfogadhatóvá is válnak. Egyelőre azonban csak káoszra lehet számítani, az előkészületlenség csúnyán megbosszulhatja magát" - véli Vörös.


A 2008-as budapesti öttusa-világbajnokság legszebb pillanatai

Férfi válogatottunk tagjai is megdöbbenéssel fogadták a nemzetközi szövetség döntését, de a világ- és Európa-bajnok Horváth Viktor, az idei Vilgkupa-döntőben győztes Kasza Róbert, a vb-3. Németh Róbert és a csapatban Eb-2. Tibolya Péter is megpróbál alkalmazkodni az új körüléményekhez. Horváth szerint az öttusa mindenképpen veszít a sportértékéből, de az újszerű lebonyolítás révén a média számára érdekesebb, látványosabb lehet.

Érdekesség, hogy az 1988-as szöuli olimpián győztes csapatunkból Fábián László a '90-es években az általa rendezett Magyar Nagydíjakon már bevezette a "folyamatos öttusát", s ebben történetesen a futás közben kellett lőni. "Vegyes érzéseim vannak, mert versenyzői oldalról nem értem, hogy komolyabb előkészítés nélkül miért kellett ilyen hirtelen változtatni a szabályokon. Sportvezető szempontból nézve viszont, ha a televíziók elkezdik közvetíteni az öttusát, és ömlenek a szponzorok, akkor megemelem a kalapomat. Ám inkább szkeptikus vagyok" - mondja Fábián is.