Amikor Zwickl Dániel pénteken este a 16 közé jutásért kikapott az orosz Kuzmintól, a magyar férfiválogatott befejezte szereplését a szentpétervári asztalitenisz Európa-bajnokságon, és Harczi Zsolt szövetségi kapitány mérleget is vonhatott. A szakvezető összességében elégedett, de nem tagadja, van némi hiányérzete is.
A csapat a legfontosabb célt teljesítette, bentmaradt a bajnoki divízióban, egyéniben Pázsy Ferenc és Zwickl Dániel a legjobb 32-ig jutott - Zwickl nagy bravúrral a háromszoros Európa-bajnok német Süsst is kiejtette -, párosban pedig a Pázsy Ferenc, Jakab János duó a 16 között búcsúzott, miután legyőzött egy jóval esélyesebb lengyel duót.
- Hogyan értékeli a válogatott szereplését?
- kérdeztük Harczi Zsolt szövetségi kapitányt.
- Úgy gondolom, hogy összességében elégedett lehetek, legfőképpen azért, mert a csapat a tavalyi tizennyolcadik helyéről hetet előrelépett, és a feljutás után a tizenegyedik helyen biztosan maradtunk bent a bajnoki divízióban. Holott nagyon nehéz helyzetben voltunk, hiszen Jakab Jani komoly vállsérüléssel vállalta a szereplést. Egy héttel az Európa-bajnokság előtt még a kezét is alig bírta felemelni, és megmondom őszintén, lehet, hogy én az ő helyében ki sem jöttem volna az Eb-re. Közöltem is vele, hogy senki nem fog megharagudni rá, ha úgy dönt, otthon marad és pihen. Itt azonban nagy szükségünk volt rá, mert a bentmaradás szempontjából sorsdöntő, görögök elleni meccsen csak neki volt esélye arra, hogy legyőzze a román származású, védő stílusú Tsiokast, azaz Csókást, és le is győzte. A fiatalok, Nagy Krisztián és Zombori Dávid ezt a feladatot nem tudták volna megoldani.
- Nekik mennyire sikerült beépülniük a csapatba?
- Dávid már indult világversenyen, de a csapatban Krisztiánhoz hasonlóan ő is most debütált. Mindketten játszottak, nyertek is, és pozitívum, hogy hozzá tudtak tenni a csapat teljesítményéhez. Itt jegyezném meg, hogy a rutinos Pázsy Feri a mentalitását tekintve, ahogyan ő viszonyul a munkához, nagy húzóerő a fiatalok számára. Ami a csapaton belül az egyéni szerepléseket illeti, ugyancsak elégedett vagyok, azonban van némi hiányérzetem is. Örömteli, hogy a fiúk játékban sokat fejlődtek, ugyanakkor kicsit elszomorít, hogy a hit valójában hiányzott belőlük. Fontos lenne, hogy elhiggyék, bárki ellen lehet keresnivalójuk, mert ha nagyobb önbizalommal állnának oda az asztalhoz, akkor még szebb eredményeket tudnának elérni.
- Hogy osztályozná a válogatott tagjait?
- Nem szoktam osztályozni a fiúkat, és most sem teszem. Úgy vélem, hogy egységes csapatot alkottunk, és mindenki megtette a magáét, emelt fővel mehetünk haza. Igazából rossz teljesítményt senki nem nyújtott, mint ahogy kimagaslót sem. Tény, hogy mindenkinek akadtak jobb periódusai, picit gyengébbek is, és előjöttek a még meglevő technikai hiányosságok. De látjuk, hogy mi az, amiben még kell és tudunk is fejlődni.