A sakkozás 14. világbajnoka, Vlagyimir Kramnyik kellemes emlékekkel utazott el Magyarországról. Lékó Pétert 4,5-3,5-re legyőzte, Miskolcon nagyon jól érezte magát, elégedett volt játékával, és péntektől már újabb megmérettetés előtt áll, Jerevánban hatjátszmás rapid párosmérkőzést játszik Levon Aronjannal. Elutazása előtt a miskolci párharcról, az orosz válogatott balsikereiről, a sakkpolitikáról beszélgettünk.
- Hogy érzi magát a párosmérkőzés után?
- Nem tagadom, hogy elfáradtam. A 25 perces rapid partikban fokozott a feszültség, egyáltalában nem volt egyszerű meccs, erős ellenféllel küzdöttem meg. Nagyon elégedett vagyok a mérkőzés körülményeivel, a szervezéssel, s az eredménnyel is, hiszen minimális arányban, de legyőztem Lékó Pétert. Érdekesek voltak a játszmák, magas színvonalúak. Külön élményt jelentett a fantasztikus környezet, inspirált a szépséges Nemzeti Színház.
- Csak rövid pihenője lesz, máris újabb kihívás vár önre.
- Csütörtökön már Jerevánba utazom, péntektől Levon Aronjannal játszom hatjátszmás rapid meccset. Az örmények legjobbja is a legjobbak közé tartozik, két partival kevesebbet játszunk, a feszültség így még fokozottabb lesz. Barátaim arról számoltak be, hogy az Operaházban megrendezendő mérkőzésre már minden jegy elővételben elkelt, óriási érdeklődés előzi meg összecsapásunkat. Aronjan kevésbé felkészült sakkozó, de hihetetlenül gyorsan játszik, mindig kész az állásokba aknákat elrejteni, óvatosnak kell majd lennem, hogy nehogy valamelyikre rálépjek. Lékó ellen sötéttel e5-öt készítettem elő, Jerevánban a d4-es nyitásokra kell készülnöm.
- Hogyan alakul további programja?
- A jereváni meccs után lesz egy kis pihenőm, érdeklődéssel figyelem majd az elisztai világbajnokjelölti párharcokat. A továbbjutásra jó esélyt adok Péternek, Aronjan is továbbjuthat, drukkolok Griscsuknak, Gelfand, vagy Kamsky is joggal reménykedhet. Nem könnyű feladat a hatjátszmás meccset megingás nélkül végigjátszani, de mégsem két parti, ahogy a kieséses rendszerű vb-t rendezték meg. Nem zárom ki, hogy meglepetés is születhet. Június 23-tól a hagyományos dortmundi tornán veszek részt. A mexikói világbajnokság előtt két hónapos intenzív felkészülést tervezek. Ekkor már ismerni fogom valamennyi riválisomat, biztos vagyok abban, hogy a mexikói világbajnokság a sakktörténelem egyik legerősebb versenye lesz.
- A mexikói világbajnokságon ön privilégiumot élvez. A FIDE döntése értelmében, ha nem nyeri meg versenyt, akkor joga van a győztessel a világbajnoki címért játszani. Ha első helyen végez, akkor Veszelin Topalov elleni visszavágó vár önre.
- Valóban egy kicsit furcsa a helyzetem. Riválisaimhoz képest én nyugodtabban játszhatok, de célom a tornagyőzelem, a világbajnoki cím megőrzése. Bevallom, hogy nem örülök annak, hogy Mexikó fővárosa a vb színhelye, nehezen akklimatizálódok. Ezért is nem játszottam az elmúlt két linaresi szuperversenyen. Csak a pénzszűke magyarázhatja, hogy miért kell két helyszínnel megrendezni a tornát, még a fiatalabbak is komoly akklimatizációs gondokra panaszkodtak. A vb-vel kapcsolatban azonban el kell mondanom, hogy még kiforratlan a világbajnoki rendszer. Egyáltalán nincs garancia, hogy ki finanszírozná a későbbi döntőket, hiszen mindenképpen semleges pályán kellene lejátszani. A lehetséges szponzorok szempontjából nagyon fontos, hogy végre állandó legyen a világbajnoki rendszer, tervezhessen a támogató és a sakkozó is. Hiába a szép terv, hogy kétévente Grand Prix-torna legyen a világranglista első hat helyezettjével, ha egyelőre még nincs a láthatáron tőkeerős szponzor. Nem tagadom, hogy elégedetlen vagyok a FIDE marketing munkájával, a funkcionáriusok túlzottan is reménykednek abban, hogy a szorult helyzetből mindig kihúzza a sakkot az elnök, Kirszan Iljumzsinov, aki eddig is jelentős összegeket áldozott a sakkra. Többen is azt érezzük, hogy egyes tisztségviselők nem kedvelnek bennünket, élsakkozókat, s ezért a sok nehézség. Iljumzsinov elnök egyre inkább belátja, hogy csapatában vannak gyenge láncszemek...
- Játszani fog az orosz válogatottban a sakkcsapat Európa-bajnokságon?
- Még nem beszéltünk erről, de az esztendő második felében meglehetősen zsúfolt a programom. A világbajnokság után játszom a moszkvai Tal-emlékversenyen, Németországban számtalan találkozóm lesz vezető üzletemberekkel. Nem ismerem az Orosz Sakkszövetség elképzeléseit, de logikusnak tartanám, hogy fiatal tehetségekből állítsák össze az együttest, hogy tapasztalatot, rutint szerezzenek.
- Jövőre Drezdában sakkolimpia...
- Ez már mindannyiunk számára nagyon komoly feladat. Az utolsó két olimpiát nem nyertük meg, korábban 1980-tól sorozatban tizenkétszer győztünk. Biztos vagyok abban, hogy a legerősebb összeállításban játszik majd az orosz válogatott. Torinóban csak hatodikok voltunk, és sokan ezt sakkozásunk kríziseként élte meg, holott erről legkevésbé sem beszélhetünk. Szinte hihetetlen, hogy milyen gyenge eredményt értünk el a negyedik táblán, s ez okozta a vesztünket. Nem kétséges, hogy nehéz volt a sorsolásunk, valamennyi riválissal megmérkőztünk, másoknak jóval könnyebb ellenfél jutott, de ez nem lehet mentség. Hosszú betegség után ez volt az első versenyem, és jeleztem, hogy nyolc-kilenc partinál többet még nem szeretnék játszani. Az eredményem önmagáért beszélt, a legjobb performance teljesítményt nyújtottam. Korábban soha nem volt arra példa, hogy nagymestereink sorban kérték, hogy kimaradhassanak a csapatból, Szvidler a szófiai torna után fáradtan és kedvetlenül játszott. Csak játékerő alapján fölényesen kellett volna nyernünk, de kevésbé voltunk motiváltak, mint a gyengébb sakkozókból álló örmény együttes, amely azonban hihetetlen elszántsággal játszott, s a végén megérdemelten győzött. Úgy gondolom, hogy generációváltásra van szüksége sakkozásunknak, fiatal erőket kell beépíteni a válogatottba, akik képesek sorozatban partikat nyerni. Gondolok Dmitrij Jakovenkora, vagy éppen a Dortmundban debütáló Jevgenyj Alekszejevre. Vissza kell hódítanunk az olimpiai bajnoki címet.
Verőci Zsuzsa