Múlt vasárnap megnyerte a tauberbischofseimi Világkupa-versenyt, amiért jutalma egy nagy tál és egy kis bőrönd (!) lett; s még valami, ami ugyan nem kézzel fogható, de Szász Emese nagyon büszke lehet rá: immár ő a világranglista-vezető.
- Amikor 15-9-re megnyerte a döntőt az addigi éllovas kanadai Schalm-Mackay ellen, rögtön tudta, hogy helycsere történt az élen? - kérdeztük a Honvéd-Human Rent 24 éves, a tavalyi torinói vb-n bronzérmes, csapatban 2005-ben vb-2. helyezett vívónőjét.
- Igen, tudtam, de csak azért, mert a német műsorvezető, aki kommentálta az asszónkat, bemondta. Abban a pillanatban hirtelen csak arra gondoltam, hogy "úristen, tényleg?!". Mert addig természetesen nem ez járt a fejemben. A verseny előtt egyébként már a harmadik helyen álltam a világranglistán, de akkor sem morfondíroztam azon, hogy esetleg első is lehetek. Úgy voltam vele, csak az a lényeg, hogy maradjak ott az élbolyban, és akkor májusban már jó pozícióból kezdhetem az olimpiai kvalifikációs sorozatot.
- Hányadik egyéni Világkupa-győzelmét aratta?
- Eddig még csak egyszer, tavaly Havannában sikerült győznöm, szóval, a másodikat. De azért volt előjele, hogy valamikor mostanában megint nyerhetek, hiszen idén már két Vk-versenyen, Budapesten és Rómában is ezüstérmes lettem.
- Az eredmények alapján a legnehezebb asszóját a nyolc között éppen egy magyarral, Mincza Ildikóval vívta. Így történt?
- Igen. Csak 5-4-re nyertem, és a végét leszámítva egy tussal mindig Ildi vezetett, vagyis állandóan kapaszkodnom kellett. 4-4 után lejárt a vívóidő, és Ildi lett a kedvezményezett. Rengeteg együttes tust adtunk, majd "állj" után mindketten szúrtunk "egylámpásat", és végül én találtam. Ildi kiugrott, támadott, de kivédtem és megszúrtam.
- A döntő is különleges lehetett, hiszen a kanadai lánnyal együtt edz a Honvédban.
- Így igaz, Sherreaine is itt készül fel a pekingi olimpiára, Kulcsár Győző irányításával. Nagyon jóban vagyunk, most is beszélgettünk, a döntő előtt is, de aztán persze mindketten nyerni akartunk.
- Konkrétan mi lett a nyereménye?
- Egy nagy "salátástál", virág és egy kis gurulós bőrönd, nyilván az egyik szponzor felajánlása alapján. Igazán jól jött, mert olyan, amit még a repülőgépre is felvihetek. Érmet sajnos nem adtak, viszont még a nyolcas döntő előtt mindannyian kaptunk egy pulóvert, abba kellett bevonulnunk. A tálról nem derül ki, hogy tauberbischofseimi ajándék, de a pulóverről igen, így majd ez emlékeztet a győzelmemre.
- Tudja már, hogy az új utazóbőröndjét hol avathatja fel?
- Most egy ideig nem lesznek Világkupa-versenyek, viszont májusban tulajdonképpen egy világ körüli túrára indulok. Kínában kezdek, egészen pontosan Nankingban, innen átutazom Sydneybe, onnan Montrealba, a záró állomás pedig Havanna. Kiszámoltam, huszonhét napot leszek távol. Nankingból egyébként a többiek pár napra hazajönnek, ők Sydneyt kihagyják, ide csak ketten megyünk Hormay Adriennel. A túrának ez a része önköltséges...
- Mennyit kell áldoznia rá saját zsebből?
- Próbálkoztam szponzort szerezni, de sajnos nem jártam sikerrel, így hozzávetőleg kétszázezer forintot.
Fábik Tibor