Az év sakkpárharca lehet a Lékó-Karpov

Miskolcon augusztus 30. és szeptember 3. között a világranglista hatodik Lékó Péter és a sakkozás 12. világbajnoka, az orosz Anatolij Karpov nyolcjátszmás rapid párosmérkőzésen méri össze erejét. Az esztendő egyik legrangosabb viadala lesz a magyar nagymester és a pályafutása során sikert sikerre halmozó orosz exvilágbajnok összecsapása. Naponta két partit vívnak 25-25 perces gondolkodási idő mellett. Karpov számára jól sikerült a főpróba, a zürichi jubileumi villámversenyen Garri Kaszparoval holtversenyben végzett az élen.

Anatolij Karpov 1951. május 23-án született az oroszországi Zlatousztban, az Ural hegység egy távoli városában. Négyévesen tanulta meg a sakkjáték szabályait, kilencéves korára már első osztályú játékos volt, 12 évesen pedig - Mihail Botvinnik tanítványaként - már nagy tehetségként tartották számon.

15 éves korában szovjet sakkmesteri címet szerzett, 1969-ben Stockholmban ifjúsági világbajnok lett, 19 éves korában padig már nemzetközi nagymesteri címet kapott. 1975-ben játék nélkül lett világbajnok, miután az amerikai Robert Fischer visszautasította a FIDE javaslatát a világbajnoki döntő lebonyolításának menetrendjére, és ez rányomta bélyegét egész pályafutására. Egyetlen nagymester sem diadalmaskodott annyi nagy tornán, mint Karpov.

Újra és újra bizonyítania kellett, hogy igazi világelső, illetve világbajnoki címének elvesztése után ismételten megküzdött érte. 1973 és 1977 között nem volt igazi riválisa az év sakkozójának járó Oscar-díj odaítélésekor, 1979-1981 között is dominált, 1984-ben és 1994-ben választották még az esztendő legjobbjává.

Karpov 1973-ban megnyerte a leningrádi zónaközi döntőt, világbajnok-jelölti párosmérkőzésen honfitársait, Lev Polugajevszkijt, Borisz Szpasszkijt, majd Viktor Korcsnojt győzte le. Világbajnoki címét kétszer a már svájci színekbe "átigazolt" Korcsnojjal szemben megvédte. Karpov elsőségét három év múlva már a bakui zseni, Garri Kaszparov veszélyeztette, akivel öt világbajnoki döntőn csapott össze.

Az elsőt, az 1984/85-ös páros mérkőzést hat győzelemig játszották volna. A csatározás 1984. szeptember 19-én kezdődött. Karpov megnyerte a 3., a 6., a 7., a 9. és a 27. játszmát, de a hatodik győzelmet nem tudta megszerezni. Kaszparov rendezte erősen megtépázott sorait, a 32., a 47. és a 48. játszmában megadásra kényszerítette Karpovot, és 5-3-ra szépített. A FIDE akkori elnöke, Florencio Campomanes a küzdő felek teljes kimerültségére hivatkozással - közel féléves csatározás után - 1985. február 15-én félbeszakította mérkőzést.

Óriási volt az értetlenség, a felháborodás. Hosszas tárgyalássorozat után szeptemberben ültek újra sakkasztalhoz a küzdő felek, ezúttal már a régi, a 24 játszmás szisztéma szerint. Kaszparov megnyerte az első játszmát, Karpov a negyedikben egyenlített, az ötödikben átvette a vezetést. Előnyét egészen a 11. partiig őrizte, ekkor Kaszparov nyert, majd a 16. és 19. partiban aratott győzelmeivel előnye két pontra nőtt. Karpov a 22. játszmában elért nyerésével szépített.

A 24. összecsapáskor Karpov mindent egy lapra tett fel, támadott, de a 22 éves kihívó zseniálisan keresztezte világos királyszárnyi akcióját, a 13-11-es győzelemmel Kaszparovot a sakkozás 13. világbajnokaként ünnepelhették. Egy évvel később a londoni-leningrádi visszavágón Kaszparov 12,5-11,5-re nyert, 1987-ben Sevillában 12-12-vel védte meg világbajnoki címét. Karpov 1990-ben ismét megmérkőzött honfitársával, New York és Lyon volt a mérkőzés színhelye. Kaszparov az utolsó K-K mérkőzésen is 12,5-11,5-es győzelmet ért el.

Karpov a következő világbajnoki ciklusban meglepetésre az angol Nigel Short ellen 6-4-re elvesztette a világbajnok-jelölti páros mérkőzést. A Nemzetközi Sakkszövetséggel azonban Kaszparov - immár sokadszor - konfliktusba került, és az angol sakkozóval a PCA (Profi Sakkozók Szövetsége) égisze alatt játszotta le a döntőt. Karpov ezzel újra lehetőséget kapott, hogy elvesztett - immár FIDE - világbajnoki címét visszaszerezze.

Váratlan döntéssel a holland Jan Timmannal játszhatott világbajnoki döntőt, aki Short ellen elvesztette a világbajnok-jelölti döntőt. Karpovnak nem jelentett nehéz akadályt a hollandok legjobbja. A FIDE döntésére az ismét világbajnok orosz nagymesternek a következő ciklusban világbajnok-jelölti döntőn kellett kvalifikálnia magát az újabb címmérkőzésre, Borisz Gelfandot 6-3-ra verte meg. 1995 novemberében Kirszan Iljumzsinovot választották a FIDE elnökévé, 1996-ban Karpov és az amerikai Gata Kamsky döntőjét, a Kalmük Autonóm Köztársaság fővárosában, Elisztában rendezték meg. A konfliktusoktól sem mentes meccset Karpov 10,5-7,5-re nyerte meg.

Iljumzsinov elnök megreformálta a FIDE világbajnokság lebonyolítását. A kieséses rendszerű viadal az élsakkozók között nem örvendett túlzott népszerűségnek. A groningeni 1997-es első tornától többek között távol maradt Garri Kaszparov és Vlagyimir Kramnyik, holott ők csak az elődöntőtől kapcsolódtak volna be a küzdelembe. Karpov pedig óriási privilégiumot kapott, a legfőbb riválisainak távollétében csak döntőt kellett játszania. Az indiai Viswanathan Anand magabiztosan vette az akadályokat, a világbajnoki címért a pihent Karpovval 1998 januárjában vívott a lausanne-i mérkőzésének alapszakasza 3-3-ra végződött, a rapid rájátszásban alulmaradt. Az indiai nagymester egyik szekundánsául Lékó Pétert választotta.

Karpov ismét a támadások kereszttűzébe került, a sakkvilág az erkölcsi győztesnek Anandot tartotta. A világbajnok a következő, 1999-es Las Vegas-i vb-n nem indult, helyette pereskedett a FIDE-vel, 50 ezer dollár bánatpénzt ítéltek meg neki. Karpov nem vállalta a részvételt Újdelhiben sem, de 2001-ben úgy gondolta, hogy hazai pályán, Moszkvában képes lesz visszahódítani címét.

A kísérlet azonban kudarccal végződött, már az első fordulóban a rapid rájátszásban kikapott a kínai Zsang Pengxiangtól 3-1-re. Karpov egyre kevesebbet versenyez, elsősorban a sakkozás népszerűsítésért vállal feladatokat, bemutató meccseket. Nagy rutinját azonban jól mutatja, hogy a Credit Suisse jubileumi villámsakk tornáján Garri Kaszparovval holtversenyben végzett az élen, az orosz exvilágbajnok számára a miskolci párharc főpróbája jól sikerült.

A rapid tempó a nagymesterektől gyors döntésképességet igényel, jóval kevesebb idejük van az állás alaposabb értékelésére, fokozott szerepet kap az intuíció, a kreativitás. A sakk az informatika gyors fejlődésével egyre inkább internetes sportággá fejlődött, sakkrajongók milliói követik érdeklődéssel a szupernagymesterek legjobbjainak küzdelmeit.

A playchess.com az egyik leglátogatottabb internetes oldal, ahol a partik közben "csevegnek" is egymással a nézők. A tavalyi rendezvény egyik nagy sikereként értékelhető a weboldal 2,5 millió kattintást is meghaladó látogatottsága, amely mellett az orosz nagymesterek élőben elemezték a miskolci játszmákat.

Az idei viadal partijait a sakkrajongók a www.lekokarpov.hu honlapon követhetik nyomon. Anatolij Karpov és Lékó Péter augusztus 28-án érkezik meg Miskolcra. Másnap 15 órától a helyi sajtó részére exkluzív interjúkat adnak szálláshelyükön, a City Hotelben. A párharc megnyitóünnepségét és egyúttal a sorsolást augusztus 29-én 18 órakor a Miskolci Nemzeti Színházban (Miskolc, Déryné u. 1.) tartják meg. A patinás helyszínen rendezik meg a párosmérkőzést is, amelyet a sakkrajongók ingyenesen tekinthetnek meg.

A játéknapokon (augusztus 30-31. és szeptember 2-3.) az első partikat 16 órakor kezdik, majd a második játszmákra 17 óra 30 perckor kerül sor. Minden nap, a második partik után a nagymesterek mintegy 10-15 perces időtartamban sajtótájékoztatón értékelik a játszmákat, a befejező napon (szeptember 3-án) kb. 30 perces közös sajtótájékoztatót tartanak. Szeptember 1-jén a szupernagymesterek és rajongóik között 16 órai kezdettel közönségtalálkozóra kerül sor. A partik során a küzdő felek 25-25 perc gondolkodási idővel rendelkeznek, és lépésenként 5 másodperc ún. bonusz idővel gazdálkodnak.