Vágólapra másolva!
Ahogy a tengerentúli világversenyek előtt valamennyi sportág képviselői teszik - ha tehetik -, úgy az öttusázók is szántak időt az akklimatizációra a guatemalavárosi világbajnokságot megelőzően: az év legfontosabb viadalára, amely csütörtökön kezdődik, múlt pénteken utaztak el a közép-amerikai országba.

A harmincórás út végállomása a Csendes-óceán partján fekvő Chulamar (Széptenger) volt, ahol egy magyar származású, de már évek óta guatemalai színekben versenyző sportlövő, a világ- és Európa-bajnok Solti Attila látta vendégül a csapatot. A bő hétvége pihenéssel telt, a cél az utazás fáradalmainak a kipihenése mellett a hétórás időeltolódáshoz való alkalmazkodás volt.

A Puerto San José mellett található üdülőtelepülés, mely magántelkekből álló körbekerített egységekből áll, remek lehetőséget biztosított a regenerálódáshoz, illetve a helyi viszonyokhoz történő alkalmazkodáshoz. Bár a versenyzők mindennap futottak a térségben található vulkánok miatt sötét szürke-fekete homokú tengerparton, illetve úsztak a lakóhelyükül szolgáló tágas ház medencéjében, azért ezekben a napokban nem az edzéseken volt a hangsúly.

Hangulatjavító időtöltés gyanánt - bár senki sem tűnt különösebben szomorúnak a pálmaligetek láttán - Pálvölgyi Miklós, a férfiak szövetségi kapitánya és Pécsi Gábor technikai igazgató speciális négytusa versenyt ötlött ki, melynek során öttusa ismereti kérdéseket kellett megválaszolni, egy fán elhelyezett céltáblára kellett lőni, majd száz méter nyolc levegővel történő leúszása, illetve egy kerékpáros kör megtétele várt a versenyzőkre.

A hibákért, túllépésekért "gyógykört" kellett futni, győztesnek a leggyorsabbat hirdették ki. A nők mezőnyében az újonc Alekszejev Tamara, a férfiakéban a tapasztalt Kállai Ákos volt a legügyesebb.

Azért a fővárosban készülődő világbajnokság is képbe került, a második napon ugyanis megjelent a magyaroknál a Prensa Libre című lap - a legjelentősebb helyi újság - riportere és fotósa, hogy bemutathassa a guatemalaiaknak az olimpiai aranyérmes, egyéniben háromszoros világelső Vörös Zsuzsannát, illetve a küldöttséget.

Az újságíró elmondta, hogy a lapban egy héttel a vb rajtja előtt minden nap több oldalon számolnak be az előkészületekről, a csapatok érkezéséről. Így derült ki, hogy az oroszok és a németek például már a hónap eleje óta a helyszínen tartózkodnak, s az Athénban Vöröshöz hasonlóan ugyancsak aranyérmes Andrej Mojszejevvel szintén készült már nagy bemutató anyag.

Arra a kérdésre, hogy a sporthagyományairól nem igazán híres Guatemala miért vállalkozik egy öttusa-világbajnokság megrendezésére, a riporter azt mondta, a helyi szövetség ezzel igyekszik megalapozni a következő néhány évet, az esemény vendégül látásától remél megnyíló anyagi forrásokat.

Guatemalában nincs sportújság, a magyarokról szóló kétoldalas riport az írott sajtó legfontosabb helyi lapjában jelent meg.

A chulamari napok esténként víziröplabdázással zárultak. A csapat hétfőn utazott vissza - az Agua (Víz) és Fuego (Tűz) vulkán között elhaladva - a mintegy másfél órás kocsiútra lévő fővárosba, ahol a verseny kezdetéig a színhelyek megismerésén, belakásán kívül az újabb körülményekhez való alkalmazkodásnak kell megtörténnie. Az óceánparton ugyanis magas páratartalom és 30 Celsius fok volt, az 1500 méteres magasságban található Guatemalavárosban viszont 18-24 fok a hőmérséklet, s fúj a szél.

Az első etapon sikeresen jutott túl a magyar küldöttség, a harmadik napon már leginkább éjszaka kívánkozott aludni a csapat valamennyi tagja. A zavartalan pihenéshez kiváló körülményeket biztosított Solti Attila, aki három napig minden gondot levett a magyarok válláról.