Vágólapra másolva!
A magyar és az orosz sakkozás nagy egyéniségét, Lilienthal Andort 95. születésnapján pénteken délelőtt a Nemzeti Sporthivatalban dr. Ábrahám Atilla, az NSH elnöke  köszöntötte. Nagy elismeréssel szólt sikeres versenyzői és edzői pályafutásáról, majd az ünnepeltnek ajándékot nyújtott át. Andor bácsi a válogatott játszmáit bemutató CD lemezzel köszönte meg a jókívánságokat. A bensőséges hangulatú ünnepségen a magyar sakkozás egykori olimpikonjai - Portisch Lajos, Csom István, Bilek István - és a torinói sakkolimpiára készülő csapatból Gyimesi Zoltán és Balogh Csaba is gratuláltak a világbajnok-jelöltnek, az 1937-es sakkolimpián ezüstérmes magyar csapat tagjának, a nagymesterek doyenjének. A születésnapi tortát Capablanca elleni csodálatos vezéráldozatát felidéző állás díszítette, a kombináció a sakkirodalom gyöngyszemei közé tartozik.

A világhíres nagymester, a sikeres edző, a nagyszerű szakíró boldog ember. Nyugodt szívvel mondhatja, hogy csak barátai vannak, számára a rivalizálás csak a sakktáblán létezett, boldogan segített másoknak is a hőn áhított siker elérésében. Kalandos, hosszú élet - sakkban elbeszélve. Andor bácsi magyar szülők gyermekeként Moszkvában született, majd 1911-ben édesanyjával tért haza. Nehéz gyermekkorában a sakk iránti szeretet jelentette az egyetlen örömöt és megélhetést, hiszen kávéházakban sokszor a betevő falatra nyert pénzt.

Édesanyja halála után a sakkvilág vándora lett, majd 1935-től nősülése után a Szovjetunióban élt, ahonnan 1976-ban végleg hazatért. 1985-ben jelent meg életrajzi regénye: "Életem, a sakk", amelyet még oroszul, angolul és németül is kiadtak. Játszmái hűen tükrözik sakkozói felfogását. A mindig pontos és korrekt Maróczytól, a szellemes Tartakowertól és a zseniális Aljechintől tanult meg játszani. Tőlük tanulta meg a harcot, a küzdelem vállalását, s azt is, hogy az előbbre lépéshez szüntelen kutatni kell az új utakat.

Forrás: [origo]

Nemzetközi eredményeire korán felfigyeltek, de a hazai elismerés sokáig késett. 1933-ban debütált a sakkolimpián 13 játszmából 10 ponttal, két év múlva a Szovjet Sakkszövetségtől "kikérve" Varsóban az olimpia legjobb pontszerzőjének bizonyult. 1937-ben Stockholmban már éltáblásként ezüstéremhez segítette a magyar válogatottat. Lilienthal 1948-ban a világbajnoki zónaközi döntőn továbbjutott és 1950-ben Budapesten játszotta a világbajnok-jelölti versenyt.

Andor bácsi korán elkezdte az edzői, szekundánsi munkát: Boldogan segített Vaszilij Szmiszlovnak, akihez még most is nagy barátság fűzi, szekundált Tigran Petroszjannak, edző volt a szovjet olimpiai csapat mellett. Mindig örült, ha jól dolgoztak, a kritikus állásokban megtalálták a helyes megoldást. Később évenként hazalátogatott és gyakran tartott előadásokat az ifjú titánoknak. Felfedezéseit boldogan osztotta meg, az együttes elemzések nagy élményt jelentettek számunkra.

Fiatalok és kortársai között is hihetetlen népszerűségnek örvend, a veterán nagymesternek szinte csak barátai vannak, akik sűrűn meglátogatják. Nincs nap, amikor ne kerülne elő a sakktábla. Kritikus szemmel szemléli az elemzéseket, cikkeiben sokszor mutat rá a hibákra, a túlzottan elnagyolt állásértékelésekre, az elmulasztott lehetőségekre.

Forrás: [origo]

Andor bácsi 85. születésnapjára Kirszan Iljumzsinovtól, a FIDE elnökétől a gratuláló levél mellett még óriási segítséget jelentő felajánlást is kapott, élete végéig havi 750 dolláros támogatást. Óriási szakmai elismerést is jelentett ez számára, de egyúttal anyagi biztonságot is. Lilienthal Andor 90. születésnapjára Négyesi György a veterán nagymester pályafutásának játszmáiból egy CD-t állított össze, ahol a könyvéből kimaradt értékes partikra is bukkantak.

Megszületett az ötlet, könyvet írni, csokorba gyűjteni Lilienthal 100 legjobb játszmáját. Andor bácsinak a frissen felfedezett 11 játszmát elemeznie kellett, és ezt boldog örömmel tette meg, a nagyszerű partikon keresztül ismét átélhette a fantasztikus csatákat, a megvalósult, és kimaradt kombinációkat, az értékes pozíciós csúcsteljesítményeket. A kecskeméti Caissa Kiadó angolul jelentette meg a könyvet. A veterán nagymester a 2001-es moszkvai világbajnokság minden napján ellátogatott a Kreml Kongresszusi Palotájába, dacolt korával, no és a zord téli időjárással is. A verseny hangulata, a játszmák élvezete, a barátokkal való találkozás, a közös elemzések óriási örömmel töltötték el.

Korántsem könnyű játszmákat választani a rendkívül gazdag életműből. Andor bácsi egyik legértékesebb győzelmét 1934-ben a hastingsi tornán Capablanca ellen aratta. A vezéráldozatos kombináció világhírűvé tette. A veterán nagymester szerényen a sakkrajongók számára tartja igazán érdekesnek a partit. Nagymesteri szemmel inkább az 1940-es szovjet bajnokságon Botvinnikkel szemben aratott győzelmére büszke, vagy megemlíti Lövenfisch elleni csatáját, ahol négy vezér lehetett volna a táblán... Az elemzésekhez az ünnepelt megjegyzéseit, változatait, értékeléseit is felhasználtam. Sok szeretettel és őszinte tisztelettel kívánunk jó egészséget és boldog születésnapot!