Vágólapra másolva!
Meglehetősen szokatlanul ért véget Sebestyén Júlia és edzője, Száraz András munkakapcsolata. Az Európa-bajnok műkorcsolyázó trénerével a versenyző édesapja közölte volna a döntést, amikor a magyar csapat hétfőn éjjel hazaérkezett a torinói téli olimpiáról. Száraz azonban egy sms-üzenetből már a váróban értesült a helyzetről, amikor bekapcsolta a mobiltelefonját, és ezután nem kívánt tárgyalni az olimpián csupán 18. helyen végzett versenyzője édesapjával.

- Igazak a hírek, hogy a tanítványa már Torinóban feltűnően kerülte, és nem is együtt mentek ebédelni?
- Igen, ezek tulajdonképpen megfelelnek a valóságnak.

- Számított arra, hogy megszakad a közös munkájuk?
- Éreztem, hogy erre sor kerülhet, annak ellenére, hogy Juli a budapesti Eb-n az én irányításom mellett lett aranyérmes. Abban a tekintetben a műkorcsolya nagyon hasonlít a labdarúgáshoz, hogy ha nem jönnek az eredmények, akkor lecserélik az edzőt. S ez tulajdonképpen valahol érthető is. Ám az elintézési módot nem tudom elfogadni. Az olimpia kétségkívül nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, de nem hiszem, hogy már az érkezésünknél a képembe kellene vágni, ki vagyok rúgva... Ezért sem akartam a repülőtéren erről tárgyalni a Sebestyén apukával.

- A versenyzője mit mondott önnek?
- Juli nekem egy szóval nem jelezte, hogy a jövőben más edzővel szeretne dolgozni. A történetek után kedden sem keresett meg, sőt, a szerda reggeli edzésen sem szólt egy szót sem. Pedig ő is ott edzett, ahol én a többi tanítványaimmal. Köszöntünk egymásnak, és ennyi volt.

- Meglehetősen szokatlan história...
- Teljes mértékben egyetértünk.

- Mi a meglátása a történtekről?
- Nem is tudom, hogy mit mondjak... Nem akarok semmiféle sárdobálásba belemenni, de az tény, hogy nem először járok így Juliékkal. A 90-es évek közepén már dolgoztunk együtt, akkor is volt egy nehéz időszakunk, s a szülei ugyancsak megváltak tőlem. Igaz, akkor európaibb módon tették. Én most is megpróbálom úriemberként kezelni a történteket, nem mondok senkiről sem rosszat. Amit pedig gondolok, azt megtartom magamnak.

Fábik Tibor