Armstrong hetedik Tour-elsőségére hajt

Július 2-án, szombaton a nyugat-franciaországi Fromentine városában rajtol a 92. Tour de France. A világ leghíresebb kerekpáros körversenyének legfőbb kérdése, képes lesz-e zsinórban hetedszer is nyerni Lance Armstrong, esetleg 1997 után ismétel-e a német Jan Ullrich vagy új név kerül fel az illusztris bajnoklistára. Összeállításunk az esélylatolgatás és a múltidézés mezsgyéjén haladva felidézi a legendás pillanatokat és a doppingbotrányokat is.

Ki hinné, hogy a táv mindössze 1200 km-rel hosszabb, mint az első, 1903-ban megrendezett viadal? Megkockáztatjuk, a 102 esztendővel ezelőtti viadal sokkal embert próbálóbb és kegyetlenebb volt a mostaninál: a 2428 km-es szakaszt ugyanis hat szakaszra osztották a szervezők, s éjjel-nappal tekerni kellett - nem is beszélve az akkori járművek technikai felszereltségéről és fejlettségéről.

A világ leghíresebb kerékpáros viadala egy marketingfogás részeként vált évtizedek során jövedelmező vállalkozássá: szegény alapítóatya, Henri Desgrange bizonyára hüledezne, ha megtudná, a győztes 400 ezer euróval (mintegy 100 millió forinttal) lesz gazdagabb, s diadalát közel 160 millióan követik nyomon a televízió jóvoltából.

A 19-20. század fordulóján először az automobilok mutathatták meg teljesítményüket, az 1899-es verseny alaposan megragadhatott Desgrange fejében, aki az olvasótoborzás jegyében 1902-ben döntött úgy, szervez egy többnapos kerékpárversenyt, így népszerűsítve lapját, a L'Auto címűt - s így próbálja meg lenyomni a piacról a Le Vélo c. újságot.

Desgrange (aki nagy kerékpárrajongó, sőt, aktív sportoló is volt: 1893-ban ő állította fel például a világ első egyórás pályarekordját 35,325 km-es teljesítményével) a siker érdekében 20 ezer frankot ajánlott fel a győztesnek (a nevezési díj 10 frankot tett ki). Összesen 75 versenyző nevezett, a szervezők azonban csak 60 kerékpáros indulását engedélyezték.

A viadal Párizs egyik elővárosából, Villeneuve-Saint-Georges-ból rajtolt, s egy másik külvárosban, Ville d'Avaryben ért véget.

a verseny távja a következő volt:
Villeneuve-Saint-Georges (Párizs) - Lyon 467 km
Lyon - Marsielle 374 km
Marseille - Toulouse 434 km,
Toulosue - Brodeaux 268 km
Bordeaux - Nantes 425 km
Nantes - Ville d'Avary (Párizs) 460 km.

Desgrange a 2428 km-es távon postaállomásokat hozott létre, s folyamatosan tudósította olvasóit a verseny állásáról. Lehetett is miről: négy szakaszt követően ugyanis az addig élen álló, de erejével már-már elkészülő nagy esélyest, Hippolyte Aucouturier-t kizárták, kiderült ugyanis, hogy az út nagy részét kocsin tette meg.

A viadalt Maurice Garin nyerte meg végül, annak ellenére, hogy a hírek szerint még merényletet is terveztek ellene az Aucouturier-fanatikusok. A L'Auto példányszáma a viadal végére már elérte a 130 ezret, míg a konkurens lap 1904-re teljesen csődbe ment, és bezárta a boltot.