Szávay Ágnest nem lepték meg a melbourne-i sikerek

Szávay Ágnes kevés híján megismételte Kapros Anikó öt évvel ezelőtti bravúrját: bejutott az ausztrál nemzetközi teniszbajnokság junior döntőjébe (egyesben és párosban is), s bár mindkét fináléban meg kellett elégednie az ezüstéremmel, az új esztendő első nagy magyar sportsikere mégiscsak a 16 éves soltvadkerti lány nevéhez fűződik. A Vasas másodikos gimnazistája már idehaza nyilatkozott szenzációs melbourne-i szerepléséről.

"Bár csupán a viadal tizenkettedik kiemeltje voltam, s valójában meglepetésre jutottam el a fináléig, igazán nem voltam elégedett a fehérorosz Viktorija Azarenka elleni döntő után. 6-2, 6-2-re kikaptam, s bár jóval szorosabb volt az összecsapás annál, mint amit a számszerű eredmény sejtet, szomorkodtam, mert meg akartam nyerni a versenyt. Rendszerint minden tornán ezzel a szándékkal lépek pályára, de nem hiszem, hogy egy sportolónak lehet más célja a végső győzelmen kívül" - emlékezett vissza a vasárnapi döntőre Szávay Ágnes.

- Már az elődöntő eredménye is óriási meglepetés volt, a második helyen kiemelt svájci Tímea Bacsinszkyt verte 6-2, 6-2-re. Ő nem magyar véletlenül?
- Ugyanúgy beszél magyarul, mint én vagy ön, a szülei is magyarok, de már kint született Svájcban. Különben szoros volt a meccs, legalábbis a gémeken belül.

- Akadt még egy pikáns eredménye, a második fordulóban állandó párospartnerét, a cseh Nikola Frankovát győzte le 6-0, 5-7, 6-4-re.
- Igen, kicsit furcsa volt, de hát a pályán nincs barátság. Egyébként ő is előttem állt a rangsorban, a hatodik volt, én meg a tizenkettedik. Hónapok óta roppant keményen edzettem, meg akartam nyerni a tornát, mint már említettem. Engem korántsem lepett meg a jó teljesítményem, már augusztusban, a US Openen is a tizenhat között voltam, s ott egy hazai versenyzőtől kaptam ki, bírói tévedések miatt. Párosban Frankovával elődöntőt játszottunk Flushing Meadow-ban. Wimbledon óta játszunk együtt.

- Hányadik helyen áll a világranglistán?
- A junioron? Melbourne előtt a 13. voltam, most bizonyára előrébb kerültem. De a felnőtt világranglistán is számon tartanak, ott a 370. vagyok.

- Félre ne értse, de öt éve, amikor Kapros ugyanezt a versenyt megnyerte, sokan azt hittük, hogy gyorsan a felnőttek között is a legjobbak közé kerül, aztán...
- Aztán mi történt? Be is került a legjobb száz közé, sőt, tavaly az 57. is volt. Én most összetenném a kezemet, ha belátható időn belül az 57. lehetnék a felnőttek között. Különben azt a célt tűztem ki magam elé, hogy a 2005-ös év végéig felkapaszkodjak a 150. helyig. Természetesen a felnőtt ranglistán. Meg kell jegyeznem: nincs igazán összefüggés a korosztályos és a felnőtt eredmények között, sok nagy sztár 22 éves koráig semmit sem hallatott magáról.

- Van rá garancia, hogy a felnőtt mezőnyben is hasonló sikerekkel folytatja?
- Garancia? A sportban semmire sincs garancia, csak arra, ami már megtörtént... Egyébként most sokat javult a játékom, technikailag is sokat fejlődtem, bizakodó vagyok.

- Hogyan alakult eddigi pályafutása?
- Édesanyám tanított meg teniszezni, otthon, Soltvadkerten, de aztán három év után Kecskemétre kezdtem járni, ott jobbak voltak a lehetőségek. Naponta ötven kilométert utaztunk oda, ötvenet vissza, de gyorsan megszoktam. Aztán 13 évesen felköltöztem édesanyámmal és Blanka húgommal - aki öt évvel fiatalabb nálam, és szintén teniszezik - Budapestre. A Talentum TC-ben folytattam, Gubacsi Zsófi klubtársaként, Hornok Miklós edző keze alatt, majd idén januárban átigazoltam a Vasasba.

- És mi lett a család másik felével?
- Édesapám és Levente bátyám, aki most 18 éves, otthon maradt Soltvadkerten, velük a hétvégeken találkozunk. Bizony, áldozatokkal jár az, ha valaki vidéki és komoly teniszező akar lenni. Őszintén szólva dr. Simon János segítsége nélkül nem is bírná a család anyagilag a menedzselésemet.

- Mi kerül olyan nagyon sokba?
- Hát például az, hogy kedden Acapulcóba, majd onnan Bogotába utazom felnőtt versenyekre.

- Hová jár iskolába?
- Magántanuló vagyok, másodikos a Novus gimnáziumban. Sajnos, lehet, hogy ezt a félévet már halasztanom kell, nem volt időm levizsgázni.

- Van példaképe?
- Graf és Agassi. A maiak közül - mert bizony lassan Agassi is a múlt része lesz - pedig Marat Szafin. Ő nem is annyira a példaképem, mint a kedvencem. És nem csupán a játéka miatt...

Ch. Gáll András