Vágólapra másolva!
Az argentin sajtó - a saját szempontjából tökéletesen érthetően - afelett kesereg a szombati, győri Nagy János-Julio Pablo Chacón nagypehelysúlyú IBC bokszvilágbajnoki döntő után, hogy igazságtalan eredmény született, "Csonttörő" egyhangú pontozásos győzelme részrehajlás eredménye, sőt, az összecsapást valójában a dél-amerikai ökölvívónak kellett volna nyernie. Sergio Faría, a mendozai Los Andes című napilap Győrbe kiküldött tudósítója mindenesetre ennek a véleményének ad hangot az újság hétfői számában.

"Jóllehet az utóbbi évek legmeggyőzőbb teljesítményét nyújtotta Pablo Chacón, mindez nem volt elegendő a mendozai fiúnak ahhoz, hogy megváltoztassa profi pályafutása hanyatló irányát és újból visszaküzdje magát a bokszvilág elitjébe. Igaz ugyan, hogy a tizedik menet elején a bíró nem honorálta ponttal Nagy padlóra kerülését - pedig határozottan Chacón ütése nyomán, nem pedig megcsúszás következtében ismerkedett meg a talajjal a győri sportoló -, ettől függetlenül roppant kiegyenlített mérkőzés volt, habár a gyorsaság és az ütések nagyobb száma a házigazda javára billentette a mérleg nyelvét" - kezdődik a tudósítás.

A cikkíró szerint az atlantai olimpia bronzérmese, a WBO pehelysúlyú exvilágbajnoka nagyszerűen felkészült erőnléti szempontból, pontosabban is ütött, mint Nagy, ám az a letargia, amelybe most már egyre gyakrabban esik - és teljes meneteken keresztül -, most is ellenfele kezére játszott. Meglehet, Chacón technikája olyan, mint Maradonáé volt a futballban, ám mindez mit sem ér, ha nem keresi folyamatosan az ellenfelet. Nem véletlenül jelentette ki már a kilencvenes évek elején a legendás Amílcar Brusa - aki manapság Oscar de la Hoya vállalkozásának, a Golden Boy Promotionsnak dolgozik -, hogy világszinten a győzelemhez menetenként legalább száz ütést kell elindítani.

A fenti állítás fényes bizonyítékát szolgáltatta a közelmúlt pazar ütközete Marco Antonio Barrera és Erik "El Terrible" Morales között. A nagy tévécsatornáknak ilyen csatákra van szükségük, amelyekben megállás nélkül támadnak, ütnek a küzdő felek. Jellemző eset volt a múlt heti, amikor a látogatóban Argentínában tartózkodó Moralestől megkérdezték, mit tud az ország nagypehelysúlyú bokszolóiról. "Azt tudom, hogy Rodrigo "La Hiena" Barrios roppant erős ökölvívó, nagy harcos. Chacónról is hallottam már, de fogalmam sincs, milyen bokszoló, mit tud."

Nem vitás, hogy a szombati győri csata az egyetemi sportcsarnokban talán soha vissza nem térő alkalmat jelentett Chacón számára. Nem elsősorban a másodlagos jelentőségű IBC-öv megszerzésére - volt neki már rangosabb trófeája is -, hanem arra, hogy visszaverekedje magát a közvetlen élvonalba. Nagy ugyanis mind a négy komoly szervezetnél (WBC, IBF, WBA, WBO) az első tíz között található, és egy ilyen klasszis legyőzését már mindenütt számon tartották volna. A győztes most a március 5-i Barrios-Anchondo WBO világbajnoki címmérkőzés győztesének kihívója lesz, de a WBA-nál is megnyílt volna az út a Vicente "El Loco" Mosquera-Yodsanan Nanthchai meccs nyertesének kihívására.

A továbbiakban Sergio Faría szubjektív hangvételű jegyzete következik, melynek lényege a következő: "Mi minden lehetett volna - és nem lett semmi sem. Ami lett, az a bizonytalanság. Nehéz Chacón jövőjéről beszélni egy ilyen vereség után, és nincs is nagyon értelme. Pedig micsoda lehetőség volt! Ám Nagy János pontozással legyőzte a 29 éves, Las Herasból származó ökölvívót, jóllehet az igazi győztes Chacón volt. Ám a teljes mértékben részrehajló pontozók másként gondolták. A győzelem egy komoly világbajnoki címmeccs kapujába repítette volna Chacónt. Így marad a sajnálkozás.

Azt mondják, hogy a vendég csak egyetlen módon tud győzni a bokszban: kiütéssel. Azt is mondják, hogy ha nincs KO, akkor meggyőző pontfölényt kell elérni. Hogy jóval többet kell ütni az ellenfélnél, és akkor sikerülhet lenyűgözni a pontozókat. Hogy ravasznak, okosnak, körmönfontnak kell lenni. Annyi ostobaságot összehordanak az "okosok", hogy tele van vele a padlás. Igen, Chacón keveset ütött, de a legszebb ütések az övéi voltak. A legszebb pillanatok az ő nevéhez fűződnek. Tehát meg kellett nyernie a meccset.

Igen, Nagy ütött, ütött és ütött, hogy mély benyomást hagyjon a bírókban. Közben pedig ipari mennyiségben hibázott, csépelte Chacón kesztyűjét, a szabálytalan felületeket. Tehát: nem nyerhetett, azaz veszítenie kellett. Minden más csak mellébeszélés, mentségek, kifogások keresése. Az úgynevezett szakértők azt mondják, az nyer, aki többet üt. Ez azonban badarság. A minőségnek - elvben - diadalmaskodnia kell a mennyiség felett, és ez nem valamiféle új felfedezés. Márpedig ha a boksz híján van a minőségnek, akkor óhatatlanul a mennyiség dominál. Más szóval: a középszerűség. Éppen ezért én Pablo Chacón egészségére és az általa megtestesített minőségre emelem poharam..."

Ch. Gáll András