Tour de Hongrie a Balaton körül

Idén 825 km-t kell végigtekerniük a legnagyobb hazai kerékpárverseny indulóinak, 55 km-rel többet, mint az elmúlt évben. A Tour de Hongrie hét nap alatt 101 településen halad át. Újdonság, hogy a versenyzők megkerülik a Balatont is.

2004. 07. 31.
5. szakasz, Mezőkövesd-Kékestető (140 km)
PORT.HU NAGYDÍJ - A KIRÁLYETAP

A miskolci befutó után komoly feladat vár a masszőrökre, hogy a versenyzők fáradt izmait megpróbálják felfrissíteni, hiszen a következő szakasz újra teljes embert kíván, sőt. A körversenyeken a legnehezebb, sorsdöntő szakaszt nevezik királyetapnak, ez a Tour de Hongrie esetében a Mezőkövesd és Kékestető közötti 160 kilométeres szakasz. Ez a szakasz akár a Vuelta a Espana programjába is beférne, annak ellenére, hogy hazánkban nincsenek 3000 méteres hegycsúcsok. A két legmagasabb magyarországi hegy, a Galyatető, majd a Kékes megmászása rendkívül kemény erőpróba, amelynek során eldőlhet az összetett győzelem és a legjobb hegyimenőnek járó kék trikó sorsa egyaránt - egy példa a közelmúltból: 2001-ben a jugoszláv Mikos Rnyakovics a Kékestetőre vezető meredeken rázta le riválisait s szerzett behozhatatlan előnyt az utolsó szakasz előtt. A Francia körversenyen ez lenne Armstrong, Ullrich, Heras és Beloki napja, s a Tour de Hongrie-n is a legjobb hegyimenőké lesz a főszerep, a hazai versenyzők közül Lengyel Tamás, Árvai Attila, Szekeres Csaba vagy Steig Csaba nyújthat emlékezeteset. A csapatok szerepe ilyenkor háttérbe szorul, az emelkedőn már minden versenyző csak a saját erejére számíthat, no és arra, hogy a fejében minden rendben legyen. Tökéletesen kell koncentrálni, arra is, miket mond a szervezetünk, s persze az ellenfeleink támadásaira, ritmusváltásaira, gyenge pillanataik kihasználására. Egy jókor végrehajtott akció teljesen össze tudja törni a riválisokat, ritka, hogy az emelkedőn valaki feltámadjon poraiból, aki egyszer leszakad, annak nagyon nehéz visszakapaszkodnia.

Persze, már az előkészületek is fontosak, a 160 kilométeres táv első felében ügyelni kell az étkezésre, a hegyen ugyanis már nehéz pótolni a hiányt, ha a szervezet éhséget vagy szomjúságot jelez, már késő, a pótlásról jóval korábban gondoskodni kell. Egy tanulságos példa a tavalyi Kékes-mászásról: az FTC menője, Szekeres Csaba egyedül vette üldözőbe a közel két órája szökésben lévő cseh Buchaceket, majd le is rázta riválisát, s a Kékestetőre vezető emelkedőn már jókora előnnyel vezetett - az utolsó kilométer kezdetén azonban rosszul lett (ahogy a bringások mondják, eléhezett), s bizony nem csak a szakaszgyőzelemről kellett lemondania, annak is örült, hogy valahogy fel tudta küzdeni magát a célig, ott pedig hosszú percekig ült magába roskadva.