Tour de Hongrie a Balaton körül

Idén 825 km-t kell végigtekerniük a legnagyobb hazai kerékpárverseny indulóinak, 55 km-rel többet, mint az elmúlt évben. A Tour de Hongrie hét nap alatt 101 településen halad át. Újdonság, hogy a versenyzők megkerülik a Balatont is.

Biztonsági intézkedések:
A Tour de Hongrie nem csak a kerékpárosokat, a szervezőket is újabb nehéz feladat elé állítja majd, a hegyi utakon ugyanis fokozottan ügyelni kell a versenyzők biztonságára - a bringások nem félnek a nyeregben, a lejtőkön akár 80-90 kilométer/órás sebességet is "bevállalnak", ilyen tempónál pedig végzetes lenne egy-egy személyautó felbukkanása. A szervezők a rendőrség segítségével a karaván érkezése előtt idejében lezárják a hegy mindkét oldalát, így azon már nem tartózkodhat idegen autó. Az utat biztosító motorosok az emelkedő kezdetén elhagyják a mezőnyt, amelyet csak a lejtő legvégén vesznek át újra, a hátsó kísérőautók lemaradnak kissé, csupán a versenybírók kísérik-követik biztonságos távolságból a mezőnyt, így a lejtőkön elkerülhető egy nem kívánt ráfutásos baleset. A belvárosi befutó biztosítása sem egyszerű feladat, hiszen - akárcsak a világ legnagyobb versenyein - a legforgalmasabb utakon halad majd a mezőny. Az útvonalat a rendőrök és a kísérő motorosok mozgó útzárral védik (közel negyven motoros halad a mezőnnyel a futamok során), a forgalmasabb kereszteződéseket a helyi rendőrök zárják le, míg a célegyenest kordonokkal választják el a nézőktől.

A verseny lebonyolításában egyébként az ORFK, a BRFK és a megyei kapitányságok rendőrei (közel négyszázan!), továbbá az Országos Polgárőr Szövetség és a városi, illetve megyei közútkezelők munkatársai is közreműködnek. A versenyt a Ratiopharm és a Mobil Sportambulancia egy-egy mentőautója is végigkíséri.

A kerékpárosok persze mindezekből nem sokat érzékelnek, ők csak az utat vagy az előttük tekerő versenyzőt figyelik, a tájékozódásban táblák és felfestések segítik őket, a kanyarokat például legalább egy táblának előre kell jeleznie, a kanyar előtt az aszfalton jól látható nyilak mutatják, s közvetlenül a kanyar előtt még egy nagy tábla jelzi. A célegyenesben más jeleket lesnek a kerekesek, tábla jelzi az 1 kilométeres távolságot, majd 500 métertől 100 méterenként újabb tábla jelzi, mennyi van még hátra a célvonalig. A célterületen ugyancsak táblák jelzik, hol lesz az eredményhirdetés, a doppingkontroll, merre van a szállás, de ekkor már, a nyeregből leszállva könnyebb tájékozódni.

Felszerelés:
Az időfutamoknál jól felkészült csapatok többnyire speciális felszerelést használnak, a kisebb aerodinamikai ellenállás érdekében időfutam-kerékpáron ülnek, egyrészes, szorosan testre simuló ruhát vesznek fel, a szellős bukósisakot pedig egy zárt, vízcseppformájú fejvédőre cserélik - ezek segítségével másodperceket, akár perceket is nyerhetnek. A testtartásuk is más, mint a hagyományos szakaszokon, nem felül fogják a kormányt, hanem az arra szerelt könyöklőre dőlnek, a fejüket az öklükkel és a vízszinteshez közelítő törzsükkel egy szintben tartják, mindez kissé megerőltető, a derekat alaposan megkínozza.

A munka hasonló ahhoz, amit a sprinterek felvezetésekor láthatunk, a versenyzők libasorban követik egymást, az élen tekerő 30-40 másodpercig maximális tempót diktál, amit a szélárnyékában haladó társai - jó esetben - követni tudnak, majd dolga végeztével az első oldalra húzódik, átengedi helyet a mögötte tekerőnek, ő maga a tempóból nem sokat veszítve hátrébbcsorog és beáll a sorba. A jó munkával 50 kilométer/órás átlag fölött tartható a sebesség, de szerepet játszik az is, hogy a csapattagok nem ugyanolyan felépítésűek, a kisebbek nem tudnak olyan szélárnyékot biztosítani, mint a termetesebbek, s a magas tempót sem mindenki tudja ugyanolyan hosszú ideig tartani, éppen ezért a célszerű - és nem az egyenlőség elvén alapuló - munkamegosztásra kell törekedni. Egy példa a Tour de France-ról: a csapatidőfutamok során a versenyszám világnagyságai közé tartozó Bodrogi László rendre sokkal többet dolgozik, mint a kis termetű Bettini vagy Paolini, de erre szükség is van a jó eredmény érdekében, 2003-ban Bodrogiék az ötödik helyet csípték el a 22 csapat között! S még mondja valaki azt, hogy a kerékpár egyéni sport.

Javítás:
A defektek esetén a defektet szenvedő kerekes a magasba emeli a kezét, jobbal azt jelzi, hogy hátsó, ballal pedig azt, hogy első defektje van (a kerékpárosok könnyen megjegyzik, hiszen a kormány jobb oldalán a hátsó, a balon pedig az első fék található), így mire a kísérőautó mellé ér, a szerelő már elő is tud készülni a villámgyors kerékcserére. Jó esetben a versenyző pillanatok alatt vissza tud zárkózni a mezőnyhöz, de előfordul, hogy nagyobb hátrányba kerül, ilyenkor a kocsisor mellett-mögött haladva zárkózhat fel. A szabályok szerint folyamatos haladás mellett a kocsik szélárnyékát is kihasználhatja, de tilos tartósan egy-egy autó mögött haladnia - vagy ahogy a kerékpárosok mondják, stéhereznie. Ha ezt a bírók észreveszik, pénz vagy időbüntetéssel, súlyosabb esetben kizárással is "díjazhatják".

Szállás, ellátás:
A Tour de Hongrie során a csapatoknak nem kell nevezési díjat fizetniük, a szállást és a teljes ellátást is a szervezők biztosítják számukra. A reggelit a szállodákban bővített kontinentális reggelinek neveznék, a vacsora általában két-három fogásos, elsősorban sportolóknak való ételekből áll, míg az ebédet hidegcsomag helyettesíti - a versenyzők azonban másfél-két órával a rajt előtt tésztaebédet kapnak.

Étkezés:
A versenyzők leginkább könnyű, gyorsan lebontható, ugyanakkor szénhidrátban dús ételeket fogyasztanak, a toplista élén a tésztafélék állnak, akad, aki a spagettit csak úgy magában, esetleg cseppnyi olívaolajjal, s egy kis parmezánnal megöntözve fogyasztja, de népszerűek a fehér húsok is, leginkább a csirke és a pulyka, s többnyire roston sütve, rizzsel, zöldkörettel. Bizonyára a kerekesek többsége szívesen fogyasztana egy jó hagymás-rostélyost, ízletes székelykáposztát, egy kiadós csülkös bablevest vagy a csabaiak specialitását, egy szál csípős kolbászt, de ez egyenlő lenne a verseny feladásával: tekerés közben a szervezetnek nincs ideje a gyomorral foglalkozni, a vérre ilyenkor máshol van szükség. Egy hosszabb szakasz során a tej is megsavanyodna a "sztrájkoló" gyomorban, a kolbász, a csülök és a rostélyos is csupán rendkívül kellemetlen és káros felesleget jelentene.

Frissítés:
A nagy hőségben különös jelentőséget kap a megfelelő frissítés, a kerekesek akár négy-öt liter folyadékot is elfogyaszthatnak. Többnyire buborékmentes vizet isznak a kulacsból, de a megfelelő ásványi sókat és vitaminokat pótló sportitalokra is szükség van.

A frissítés egyébként egy igen érdekes szelete az országúti kerékpárversenyeknek, a munka nagy része ilyenkor az úgynevezett vízhordókra nehezedik. A mezőny végére csorognak, s a magasba emelik a kulacsot, így jeleznek a mezőnyt követő zsűriautónak, hogy frissíteni akarnak. A verseny idején minden kísérőautóban működik egy rádió adó-vevő, a versenybírók ezen keresztül jelzik a versenyző csapatának a frissítés szándékát, s engedélyt adnak arra. Az út jobb oldalán haladó kocsisorból a szólított csapat kísérőautója balra sorol és előremegy a zsűriautó mellé. Itt aztán megtörténhet a kulacsok (csokik, energiaszeletek, banánok) átadása, a vízhordó olykor tucatnyi kulacsot pakol fel, kettőt a vázon található kulacstartóba, hármat a bringásmez zsebeibe, s még néhányat be a mez alá - aztán irány vissza a mezőnybe, a szomjazó társakhoz. A kiürült kulacsok az út melletti árokban végzik, a szurkolók nagy-nagy örömére.

A sárga póló:
A sárga póló a kerékpársport egyik fontos ismertetőjele, több mint fél évszázaddal ezelőtt a Tour de France során vezették be, éppen azért, hogy a közönség - no és az összes rivális - könnyebben felismerje azt a kerékpárost, aki vezet a versenyben. Idővel aztán nem csak az összetett legjobbját, hanem a legjobb sprintert és a legjobb hegyimenőt is színes mezzel jutalmazták. Ezekkel a trikókkal a Tour de Hongrie során is találkozhatnak: a pontverseny legjobbja a piros, a hegymászók legügyesebbike pedig a kék mezt viselheti, de megkülönböztetik majd a legjobb 23 évnél fiatalabb (fehér trikó) és a legjobb magyar (piros-fehér-zöld mez) kerekest is.

Hobbikerékpárosoknak ajánljuk:
A balatoni kör útvonalán sok kerékpárút van, akinek kedve van, akár körbe is bicajozhatja a Balatont a Bringakörúton. Egy szakaszon a Balaton-felvidéken, a Káli-medence környékén halad majd a mezőny, ezt a részt ajánljuk a hobbikerékpárosoknak is, az út lankás, a dombokról gyönyörű a kilását a tóra, alig van forgalom, és számtalan kis étteremben gondoskodhatunk a szénhidrát- és fehérje-utánpótlásunkról.

A Kékes megmászása nem csak a profiknak jelent nagy erőpróbát, a hobbikerekesek életében is jeles esemény lehet, a Tour de Hongrie szervezői éppen ezért gondoltak arra, hogy a viadal hatodik napján nyílt szakaszt is rendeznek, a Gyöngyös és Kékestető közötti 16 kilométeres etapon bárki rajthoz állhat, s a lezárt úton juthat fel hazánk legmagasabb pontjára. A vállalkozó kedvűek jutalma egy Tour de Hongrie-relikvia lesz, a profi bringásoké pedig az, hogy igazán értő közönség várja majd őket a hegy tetején.

A Kékes egyébként is népszerű kirándulóhely, szívesen ajánljuk a kicsit ambiciózusabb amatőröknek is, egy-egy szép tavaszi, nyári hétvégén ruccanjanak el Gyöngyösre, és tegyék magukat próbára a kékesi úton. Az első szakaszon még kerékpárút is van. Mátraháza után az utolsó három kilométer nagyon meredek, de néhány pihenővel itt is fel lehet jutni. Elmondhatatlanul nagy élmény, amikor az ember saját erejéből feljut Magyarország legmagasabb pontjára! A lejtőkön viszont fontos az óvatosság, indulás előtt próbálják ki a fékeket, lefelé pedig kerüljék a felfestéseket, mert ezek csúsznak a legjobban!

Gombkötő Roland

www.kalandvilag.com