A sakkozás élő legendája, Gligoric 80 éves

A jugoszláv sakkozás élő legendája, Svetozar Gligoric 80. születésnapját ünnepli. A világhíres nagymester, teoretikus, szakíró, versenybíró csendes magányban tölti a nevezetes napot, szeme alatt még mindig óriási vérömleny emlékezteti a szörnyű januári hétfőre, amikor banditák éjszaka betörtek házába, kirabolták, súlyosan bántalmazták őt. A zene iránti örök szerelem nyújt számára vigaszt, és a sok-sok jókívánság, nagy riválisai, tisztelői, barátai köszöntik születésnapján. A tervezett hivatalos ünnepségeket Gligoric a brutális támadás után lemondta.

A jugoszláv sakkozás legendájának életrajzi műve oroszul 1983-ban jelent meg, s előszavát a "rigai" varázsló, Michail Tal jegyezte. A sakkozás nyolcadik világbajnoka nagy elismeréssel írt azokról a nagymesterekről, akiknek nem jutottak fel a csúcsra, de nevüket mindig is tisztelet és elismerés övezi, ilyen volt az "örök második" észt Paul Keresz és ilyen az élő legenda, Svetozar Gligoric. Tal 1968-ban világbajnok-jelölti páros mérkőzést játszott a jugoszláv fővárosban Gligoric ellen, és a páros mérkőzés első partiját rögtön elvesztette, majd a második összecsapás nagy izgalmak után egyenlő esélyek mellett maradt függőben. Gligoric végül remit ajánlott és egyúttal meghívta Talt a jugoszláv-francia válogatott labdarugó-mérkőzésre. A stadionban úgy ültek egymás mellett, mint a legközvetlenebb barátok, de másnaptól már ismét ádáz csata dúlt a meccsükön, Tal a mérkőzést 5,5-3,5-re megnyerte. Gligoric 1950-ben, a Dubrovnikban megrendezett sakkolimpián az aranyérmes jugoszláv válogatott tagja volt, utoljára 1982-ben, Luzernben játszott a plávik csapatában.

Gligorics könyvének címe, "A figurák ellen játszom" - már sok mindent elárul. Soha nem az ellenféllel szemben játszott. "A sakk saját magunkkal vívott küzdelem" - mondta oly sokszor. A negyvenéves karriert összefoglaló könyvbe nagy gondossággal válogatta a játszmákat, amely igazán kifejezi univerzális stílusát. Alapos megnyitáselméleti felkészülés volt sikereinek egyik titka, de Gliga mindig is képes volt a sakktábla mellett kigondolt új ötlettel zavarba hozni ellenfelét. Inkább az objektív, pozíciós játékvezetést kedvelte, de soha nem riadt vissza attól, hogy stratégiailag megalapozott állásban messzire számított kombinációkkal győzze le vetélytársát, és elkápráztassa a sakkrajongókat.

Gligorics viszonylag későn tanult meg sakkozni, 1939-ben játszotta első versenyét, majd a háborús évek megszakították karrierjét, partizánként harcolt. 1947 és 1965 között tizenegyszer lett bajnok, harminc éven keresztül éljátékosa volt a jugoszláv olimpiai válogatottnak, egy arany, hat ezüst és négy bronzérem a kollekciójában. Káprázatos egyéni eredményt ért az 1958-as müncheni sakkolimpián, 15 partiból 12 pontot szerzett. Négyszer volt tagja csapat Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett jugoszláv csapatnak. Remekelt az 1965-ös hamburgi és az 1973-as Eb-n Bathban. Pályafutása során közel nyolcvan nagyszabású egyéni versenyen vett részt, eredménylistájából kiemelkedik hastingsi sorozata, négyszer győzött a hagyományos tornán, Mar del Platán kétszer hódította el az első helyet. Ünnepelték őt tornagyőztesként többek között Torremolinosban, Havannában, Stockholmban, Rio de Janeiróban, Montevideoban, Göteborgban.

Hatszor játszott zónaversenyen, ebből négyszer győzött, nyolc világbajnoki zónaközi döntőn, 1953-ban, 1959-ben és 1968-ban világbajnok-jelöltséget harcolt ki. A belgrádi "évszázad mérkőzésen", a Szovjetunió - Világválogatott tíztáblás mérkőzésen Gellertől szenvedett vereséget. Gligorics emlékezetes nagy csatákat vívott Szabó Lászlóval és Portisch Lajossal. Az 1947-es első találkozás után Szabó ellen a jugoszláv nagymester még 39 partit játszott, hatszor nyert, nyolc vereséget szenvedett a remik mellett. Portisch Lajossal első játszmáját az 1960-as madridi zónaversenyen vívta, még 47-szer viaskodtak. A magyar sakkozás élő legendájának a mérlege kedvezőbb, tizenkétszer mért vereséget a nagy riválisra, nyolc vereséget szenvedett.

Gligoric remek újságíróként, szakkommentátorként sokat tett a sakk népszerűsítéséért. Főbírója volt az első Karpov-Kaszparov 1984/85-ös moszkvai döntőnek, amelyet 5-3-as Karpov vezetésnél a 48. parti után félbeszakítottak. Megadóan tűrte a személyét ért kritikákat, a jogtalan támadásokat, soha nem lett könyv abból a híres kéziratból, amelyben az akkori tárgyalások igaz történetét írta le. Gligoricot 1978-ban a Jugoszláv Sakkszövetség a FIDE elnökének jelölte, még máig sem értjük, hogy miként veszíthette el a szavazást, stábjának tagjai hibát hibára halmoztak, miközben Gligoric a plávik csapatának éltáblása volt.

A jugoszláv sakkozók közül elsőként ismerkedett meg a számítógépes sakkprogramok kezdetben oly bonyolult világával. Az örök nagy szerelem a zene maradt, szívesen zongorázik kikapcsolódásként, lemezgyűjteménye páratlan. Mindig is nagy gondot fordított a fizikai állóképességének a fejlesztésére, rendszeresen focizott és teniszezett, nem kerülték el a sportsérülések, néha gipszben, néha sántikálva játszotta a tornákat. Imádta a sportos autóvezetést, a sebességhatár túllépésekor sokszor kisegítette őt ismertsége.

Svetozar Gligoric élő legenda, ezért is döbbentette meg a sakkvilágot az őt ért brutális, vandál támadás. Gliga hangja a gratuláló telefonhívásomkor is szomorú volt, a fizikai fájdalmakon már túltette magát, a lelki sebek még sokáig nem gyógyulnak be. Születésnapi jókívánságaink mellé egy képzeletbeli csokorral gratulálunk, érdekes partijaiból válogattam.