"Nagyon jó társaságot alkottunk, senki nem volt a másikra féltékeny, és ez csak neki köszönhető. Közösségformáló tehetsége az egész életét végigkísérte" - idézte fel az ünnepségen Ignácz Ilona, az 1965-ben vb-győztes magyar női válogatott játékosa, aki már a Goldberger SE-nél együtt dolgozott Törökkel.
Hozzátette, egykori edzőjük hitvallását, filozófiáját jól jellemzi az általa gyakran emlegetett "szeretet hármas jelszava", ugyanis szerették a sportágat, szerették egymást és szerették a hazájukat.
Ignácz hangsúlyozta, a sportág történetében egyedülálló módon hat évig voltak világbajnokok, hiszen 1965-os sikerüket követően az 1968-as moszkvai torna a csehszlovákiai bevonulás miatt elmaradt, a következő pedig 1971-ben volt Hollandiában.
A szobor leleplezése előtt Ilyés Ferenc, az MKSZ elnöke úgy fogalmazott, Török Bódog egyrészt a legsikeresebb magyar kézilabdaedző volt,
hiszen a játékosai olyat tettek le az asztalra, ami a mai napig megsüvegelendő, fantasztikus eredmény, másrészt ő keze alatt, az ő időszakában fejlődött a legtöbbet a magyar női kézilabda.
Az 1923. november 2-án született Török Bódog a magyar kézilabdázás történetében egyedülálló módon 23 éven át töltötte be a női válogatott szövetségi kapitányi posztját, 1955-től 1978-ig. Ebben az időszakban 302 alkalommal ült a nemzeti együttes kispadján. Vezetésével a csapat 1965-ben világbajnoki címet nyert, 1957-ben vb-ezüstérmes, 1971-ben, 1975-ben és 1978-ban vb-bronzérmes lett, a női szakág első olimpiai szereplése alkalmával, 1976-ban pedig szintén a dobogó harmadik fokára állhatott fel.
Később, 1978-tól az MKSZ elnökségi tagjaként, majd a női válogatott szaktanácsadójaként dolgozott. Nyugdíjas éveiben is folyamatos érdeklődéssel figyelte a kézilabdázást, amelytől sosem szakadt el.
Tizenegy évvel ezelőtt, 2012. október 16-án hunyt el. Tiszteletére 2019-ben Zuglóban emléktáblát avattak, illetve az ő nevét viseli a női Magyar Kupa-sorozat.
