Hősként ünnepelték a fiút, aki a meccs közben lopta el a labdát
A mindenkori amerikai elnök indítja a szezont, majd hét hónappal később a győztes csapat a hazai ünneplés után a Fehér Házba indul, hogy fogadja az ország első emberének gratulációját. Közte minden gárda játszik 162 alapszakasz-mérkőzést, majd a végső győztesnek három ellenfelénél kell jobbnak bizonyulni a rájátszásban. Az idei alapszakasz nagyjából a felénél tart, és hamarosan, július 11-én jön az amerikai sportokban kihagyhatatlan All Star mérkőzés. Tulajdonképpen mi is ez a sport, és mitől rajong érte mindenki az óceán túlpartján?
Repült a parafalabda, senki nem tudta hol áll meg. A Yankee Stadium több tízezres közönségének szinte minden tagja felemelkedett a helyéről, és követte az útját. Mindenki próbálta a szemével tolni azt, mert ha a vendég Baltimore Orioles játékosa elkapja azt a pályán belül, akkor a hazaiak ütője kiesik, és a csapat nem kap pontot. Ha viszont a labda a nézőtéren landol, vagyis nem tudja megszerezni az ellenfél védője, akkor
sorsdöntő pontot szerez a New York Yankees
az Amerikai Liga döntőjének első mérkőzésén. Feszült másodpercek voltak, és közeledett a sok-sok amerikai filmből ismert jelenet: a játékos felugrik a falra, annak tetejéről pedig lekapja kesztyűjével a labdát. Majd földöntúli boldogság. No, ezt a pillanatot nem akarta látni egyetlen New York-i drukker sem! Ám úgy tűnt: nem lehet meggátolni. A baltimore-i védő ugrott, közelített a labda a kesztyűjéhez, és elkerülhetetlennek tűnt a nagyszerű mentés.
Ám ekkor valami egészen váratlan dolog történt!
A fal fölött, a nézőtér első sorában ülő tinédzser (aki baseball-kesztyűvel ment a meccsre, mint a nézők egy jelentős része) benyúlt a pálya fölé, és „ellopta" a labdát az ellenfél játékosa elől.
Nagyjából olyan dolog ez, mintha fociban a hazaiak csatára kapura tör, és közben a vendégek kapusát egy pályára rohanó néző elgáncsolja, hogy ne tudjon védeni. Vagy az a megtörtént eset, amikor az osztrák „kézilabda-pápa",
Gunnar Prokop a kispad mellől a pályára belépve felrúgta az ellenfél kapura törő játékosát.
Prokop és csapata természetesen súlyos büntetést kapott, míg a labdarúgó-példa esetében sem képzelhető el, hogy a vázolt esetben gólt ítéljen a bíró. Továbbá az sem, hogy a hazai csapat ne kapjon elrettentő büntetést.
Európai aggyal azt gondolnánk, hogy a New York-i kölyköt előbb felpofozták a körülötte ülők, majd a rendezők kivezették, a játékvezetők pedig érvénytelenítették a pontot, és annak újrajátszását rendelték el, mint a teniszben.
Erről szó sincs!
A New York Yankees megkapta a pontot, a gyereket hősként ünnepelték a nézőtéren,
vigyorogva mutogatta a megszerzett labdát. A Yankees ezzel a csínnyel 5-4-re megnyerte azt a meccset, diadalmaskodott a szériában, majd elhódította a bajnoki címet. Jeffrey Maier, a kölyök pedig ezen találkozó után úgy nyilatkozott a televízióban, mint a legnagyobb sztárok, nagyobb teret kapott, mint a játékos, aki elütötte azt a labdát. Sőt, ennek a meccsnek az „Arany kesztyű"-díját is neki ítélték, majd a győztes csapatot ünneplő kiadványban egész oldalas kép jelent meg róla, és a zsákmányolt labdáról.
Évtizedekkel később pedig az MLB (ez a Major League Baseball rövidítése) történetének legemlékezetesebb 10 jelenete közé is beválasztották ezt a „szemtelenséget". Ezen sorok írója pedig boldogan konstatálta, hogy ha már turistaként Amerikában járva kijutott egy basaball meccsre, rögtön egy történelmi találkozó (és jelenet) részese lehetett.
Azt hiszem ezen apró emlék felidézése is bizonyítja, hogy a baseball egy kicsit más sport, mint azok, melyeket megszoktunk a mi kis konzervatív kontinensünkön.
A baseballra lehet igazán azt mondani, hogy „tiszta Amerika".
Mert azzal, hogy úgy építik a stadiont, hogy ilyen előfordulhasson, generálnak ilyen tipikusan amerikai szituációt. Meg azzal is, hogy a mérkőzések legfontosabb részénél, a dobásoknál továbbra is egy korlátozott látószöggel rendelkező bíró dönti el, hogy jó helyre ment a 120-140 kilóméter/órával süvítő labda, vagy nem. Pedig tökéletes technika van ennek megállapítására, a televíziós közvetítésekben gyakran "leleplezik" a bíró tévedését, de ha a teniszhez hasonlóan itt is működne egy "sólyomszem", akkor miről vitatkoznának évekig a drukkerek?
Igazából magyar neve sincs a baseballnak, itt-ott fordítják bázislabdának, vagy alaplabdának, de ezek nem igazán terjedtek el. Ahogy maga a sport sem. Holott 1992 óta van Magyarországon szövetsége a sportágnak, és ekkor indult az első bajnoki szezon is nálunk. Ennek több mint harminc éve.
De valaki meg tudja mondani kapásból, hogy ki lett tavaly a bajnok?
Pedig az őshazájában nagy múltja van a labdaütögetésnek, és bázisról bázisra futásnak. Százhúsz éve,
1903-ban rendezték meg először a World Seriest,
aminek szintén nincs elfogadott magyar fordítása.
Pedig egy kontinenst tart lázban áprilistól novemberig. Természetesen májusban és júniusban, amikor tart a végjáték a kosárlabda NBA-ben és a jégkorong NHL-ben, akkor kisebb nézettséggel zajlanak az események, de
ilyenkor nyáron az amerikai sportrajongóknak csak ez van.
Meg a sport iránt kevésbé fogékonyaknak is. Ugyanis a baseball stadionok olyan közösségi térként funkcionálnak, mint a bevásárlóközpontok. Az alapszakasz egy-egy meccsére már néhány dollárért be lehet jutni, ott kedélyes beszélgetések közepette lehet vacsorázni, iszogatni, sok helyen élvezni az esti város panorámáját.
A már említett Yankee Stadiumból, mely Bronxban van, remek kilátás nyílik a „Nagy Alma" belvárosára, Manhattan-re. Egy este hétkor, napfényben kezdődő találkozó közben szépen besötétedik, kigyúlnak a világ egyik legismertebb „downtown"-jának fényei, fenséges háttérként szolgálva a baseball találkozónak.
Fogy a kóla, a gyanús szószokkal leöntött műétel, és közben a pályán még valami meccs is zajlik.
Minden gárda 162 találkozót vív az alapszakaszban, vagyis egy-egy találkozónak nincs akkora tétje, mint az amerikai foci, az NFL alapszakaszában. A csapatonként lejátszott
162 találkozó után alakul ki a rájátszás mezőnye,
ekkor indul az igazi harc a bajnoki címért. Ennek a csúcseseménye a már említett World Series, amit ha mindenképpen le szeretnénk fordítani, akkor világbajnoki sorozatnak kellene, ami olyan amerikai módon „szerény" meghatározása az eseménynek.
A World Series egyrészt helytálló megnevezés, mert a világ legjobb játékosai közül csak néhány japán és sok kubai nem az MLB-ben keresi a kenyerét (és a rá helyezhető kaviárját), de másrészt kicsit felülvizsgálandó, mert a szezon előtti azon eseményen, melyen válogatott csapatok mérték össze az erejüket bizony az Egyesült Államok képviselői csak nagy nehézségek árán győztek a negyeddöntőben Venezuela ellen, a fináléban pedig vereséget szenvedtek Japántól.
Ám a „tiszta Amerika" címke azért sem vehető el a baseballtól, mert az ország mindenkori vezetőjének is komoly szerep jut a Major League Baseball-ban. A szezon első találkozójának kezdődobását már egy jó ideje (ha éppen nincs valami halaszthatatlan programja)
a hivatalban lévő amerikai elnök végzi el.
A politika irányítói közül sokan gyakran feltűnnek egy-egy mérkőzésen, a rájátszásban pedig szinte kötelező egy szenátornak választókörzetének csapatát a helyszínen biztatni.
George W. Bush ennél több szerepet is vállalt a sportágban. Az ifjabbik Bushnak 1989-től 1998-ig jelentős tulajdonrésze volt a Texas Rangers csapatában, elnökké választása után vált meg részvényei utolsó részétől. Ezt követően „csak" a szezon kezdődobásait végezte el, majd természetesen minden évben
az aktuális bajnokcsapatot vendégül látta a Fehér Házban.
Ami szintén kötelező program. Pechére kedvenceit soha nem ünnepelhette a hivatalában, sőt az arlingtoni csapat még soha nem nyerte meg a World Seriest. Viszont a hivatali ideje utáni két évben, 2010-ben és 2011-ben is döntőt játszott, és ő
a rájátszás egyetlen hazai mérkőzését sem hagyta ki.
Néha elkísérte őt egy-egy meccsre az akkor már 90. életévéhez közelítő édesapja is, aki szintén volt az Egyesült Államok elnöke.
Az amerikai baseballról tényleg elmondható, hogy a legszegényebb rétegektől az elnökökig mindenki kíváncsi rá. És mindenki ért is hozzá. A népszerűsége nyilván abban rejlik, hogy
ezt mindenki, valamilyen szinten kipróbálja.
Mert egy labdát eldobni minden egészséges ember tud, és mindenki megpróbálhatja azt egy ütésre teljesen alkalmatlan hengeres „husánggal" eltalálni. A többi már csak bónusz. Négyszer 28 méter futás, egyeseknek dobás 19 méterről egy 43 x 60 centis elméleti téglalapba. Ez utóbbi nem könnyű, és ezt a feladatot nem is csinálja mindenki a csapatból. Csak az ún. dobó, aki egy a védekező csapatból egyszerre pályán lévő kilenc emberből. Rajta kívül az egykori dunaújvárosi kohász szerelésére emlékeztető ruhában órákon át guggoló fickó a fogó, van négy belső védő, akik a bázisokon várnak egy-egy kósza labdára, míg van három külső védő, közülük viccelt meg egyet a korábban szóba hozott New York-i tini.
Ez utóbbiak lehet, hogy egy meccsen csak háromszor-négyszer találkoznak a labdával, de ekkor produkálják azokat az emlékezetes „falramászásokat", meg hasoncsúszós labdafogásokat.
Ezen kilenc ember védekezik, velük szemben egy támad a „husánggal",
aki próbálja úgy elütni a labdát, hogy hamarabb érjen az előtte (az említett 28 méterre) lévő bázisra, mint a labda összeszedésére szakosodott „kilencek". Ha pedig akkorát üt, hogy a labda a nézőtérre jut, akkor akadálytalanul futja körbe a négyzetalakú pálya négy sarkát, és
„hazafutva" pontot szerez.
Dióhéjban ez a baseball lényege, és az amerikai „hősgyártó gépezet" halhatatlanná teszi a legjobb dobókat, akiknek a labdájába nem tudnak beleütni, és a labdákat sorozatban a nézőtérre juttató ütőket.
Utóbbiak közül sokan kaptak már szobrot, de a legnagyobb elismerést kétségkívül Barry Bonds, a San Francisco Giants ütője érdemelte ki a szurkolóktól. A friscoi pálya ugyanis közvetlenül az öböl mellett található, és
Bonds meccsei során a víz megtelt kajakosokkal, és búvárokkal,
akik várták, hogy a szupersztár a stadion hatalmas nézőterén átütve a labdát a tengerbe juttassa. Sőt, gyakran egy közepes hajó is állomásozott a Giants meccsei alatt ott, melynek oldalára a jókedvű matrózok egy céltáblát festettek, és mellé azt pingálták: ide üss, Bond!
Az biztos, hogy az amerikaiak nemcsak nézik hőseiket, de valami fogalma mindenkinek van a baseball mozgásformáiról is. Mert közelebb áll az egyszerű emberhez, mint a többi, ott népszerű sport. A jégkorong egy távoli dolog az emberek többségének, a kosárlabdához több ember kell, meg pálya, és rengeteg mozgással jár, nem beszélve az amerikai fociról. Igaz, utóbbi labdáját is dobálgatja minden amerikai fiatal (mégha meccsen pályára lépni a többségnek nincs is mersze), de főleg a baseball-labda volt már minden amerikai kezében.
A baseball persze már „középhaladó" szinten sem egyszerű dolog, erről beszélhetne a kosárlabda királya, Michael Jordan. Aki saját sportágában mindent megnyerve, és örök legendává válva megpróbálkozott vele.
1994. március 31-én az első osztályú Chicago White Sox fiókcsapatához, a Birmingham Baronshoz igazolt. Az ottani szereplésének a reklámértéke óriási volt, a meccsei teltház előtt zajlottak, de
a „levegő ura" hamar belátta, hogy ez egy egészen másik világ, mint amelyben ő korábban hódított.
Magas szinten űzni a baseballt nem egyszerű. A szabályait megérteni sem az. Ám aki veszi magának a fáradságot, és elmerül a szabályrendszerében, az biztosan jól szórakozik egy-egy találkozón.
Mégha nem is lehet mindenkinek olyan szerencséje, hogy elsőre a bevezetőben említett jelenethez hasonlót láthasson a világ egyik legismertebb sport-szentélyében, a bronx-i Yankee Stadiumban.
origo.hu
Lemondott a teljes orosz kormány
vg.hu
Hihetetlen leárazás az egyik legnagyobb magyar boltban: mutatjuk mennyivel akciózták le a termékeket.
borsonline.hu
„Jön a gyerek” – óriási örömhírt jelentett be Tóth Gabi szerelme, Papp Máté Bence
vg.hu
Kész, vége, ennyi volt: újra emelkedhetett az infláció Magyarországon – betett az üzemanyagok drágulása
ripost.hu
Vajon elég bátor vagy, hogy nekivágj ennek a 10 kérdésnek?
vg.hu
Kínai elnök Magyarországon: bemutatjuk Hszi Csin-ping feleségét – Peng Li-jüan még a férjénél is híresebb
vg.hu
A kínai elnök Magyarországon: így védik a világ egyik legfontosabb emberét
nemzetisport.hu
Új támogató állt a labdarúgó-válogatott mögé
she.life.hu
Baráti körben– undercover összefogás (hirdetés)
origo.hu
Sztárok Macron és a kínai elnök díszvacsoráján Párizsban
videa.hu
Alu paratha, a burgonyával töltött boldogságlepény -receptvideó ( hirdetés)
hirtv.hu
