A hosszútávú sikerek kulcsa, hogy nem tagadhatod meg önmagad
A kontinens egyik legerősebb kosárlabda-bajnokságában szereplő Brose Bamberg csapatánál már a második szezonját kezdte meg másodedzőként a Kelet-Magyarországról származó Jakab Máté. A többszörös német bajnok és korábbi kupagyőztes klubnál dolgozó fiatal szakember a magyar kosárlabdaedzők új generációjához tartozik, és lépésről-lépésre építi az európai karrierjét.
Első edzője, Gombkötő Norbert már tízévesen megmondta önnek, hogy hamarosan egy csapat kispadja mellett lesz a helye. Ekkor még bízott abban, hogy profi kosárlabdázó lehet önből, vagy már fiatalon is tudta, hogy edző szeretne lenni?
Hittem benne, hogy profi játékos lehetek, tízévesen még senki nem készül tudatosan az edzői pályafutására /nevet/. Gombkötő Norbertet úgy tiszteltük, mint a második apánkat, nagyon sokat kaptunk tőle szakmailag és emberileg is. Én mindig azt mondtam neki:
Jójó, Norbi bácsi, de én először játékos akarok lenni, utána pedig edző."
Gyerekként sokat figyeltem az edzőket az NB I-es meccseken, és próbáltam tőlük tanulni.
A Győr női csapatával az első évben Európa-kupában (Euro Cup) szerepeltek, majd a második évben kivívták azt Euroliga részvételt is. Ön ekkoriban meglátogatta a Braunschweig edzőjét, Raoul Kornert. Ő azt tanácsolta, hogy inkább a férfi kosárlabda felé kéne mozognia, mert a női szakág világszerte kevés embert érdekel. Manapság tényleg ennyire érdektelen lenne a női kosárlabda?
Nagyon élveztem a két évig tartó győri időszakomat, az első profi edzői munkám volt. És persze a további hat évet a női válogatott kötelékében: két nyarat töltöttem el a női felnőtt válogatottnál (2013-2014), és további hat éven át segítettem a felkészülési időszakot és versenysorozatokat a 3x3-as felnőtt válogatottnál (2016-2021) A Győrrel a nemzetközi kupameccsek mellett a magyar bajnokságban az első évemben bronzérmet, a másodikban pedig ezüstérmet nyertünk a csapattal.
Völgyi Péter barátommal ekkor kezdtem el külföldre járni: kihasználtuk a válogatott szüneteket, hogy európai topligák meccseit nézzünk, és tanuljunk belőle. Fiatal edzőként egyetértettem Raoul Korner mondataival, de ő nem tudhatta ekkor még azt, hogy Magyarországon nagyon sokáig a női kosárlabda húzta a férfit.
Nálunk a női szakág elképesztő tradíciókkal bír.
Idén három Euroligás-csapatunk van (Sopron, Diósgyőr, Szekszárd), ráadásul remekül helyt álltak a nemzetközi színtéren. Azt gondolom, hogy ez óriási eredmény.
Négy éve az Szolnoki Olajt emelte ki, mint az európai színvonalhoz legközelebb álló klubot. Változott azóta a véleménye? Mit gondol a szakmai munka minőségéről itthon?
Úgy gondolom, hogy amíg az ember nem lép ki a saját házából, addig azt hiszi, hogy az a legszebb. Sokan azt gondolják, hogy amit ők csinálnak, az európai szinten is kimagasló, de néha nem látnak tovább a saját orruknál. Ha kicsit kitekintenének és megpróbálnák szélesíteni a látókörüket, akkor rájönnének, hogy a hazai berkeken túl vannak sokkal komolyabb színvonalú csapatok. Sok utánpótláskorú csapatunk akkor kapja meg az első pofonokat, mikor kimegy egy nemzetközi tornára vagy egy barátságos meccsre.
A női vonal ebből a szempontból más kategória, mert a három Euroligás-csapatunk (Sopron, Diósgyőr, Szekszárd) szenzációs.
Ha csak az utánpótlás csapatok közelmúltban elért eredményeiből indulok ki, azt gondolom, hogy a női vonal erősebb. A férfiban kritikán aluli volt a nyári Európa-bajnokságokon elért helyezései. Nőiben meg rendre ott vagyunk: 2013 óta az összes korosztály A-divízióban szerepel.
Sokszor elhangzik, hogy Magyarországon a játékosok többsége csak a kipróbált sémákban hisz, és nem igazán nyitottak az új dolgokra.
Ez abszolút így van. A tavalyi szezonban a saját csapatomnál is volt egy edzőváltás, és testközelből láthattam a játékosok hozzáállását. Az új edző egy teljesen más rendszert akart játszatni, és a játékosok zokszó nélkül végrehajtották azt annak ellenére is, hogy némelyiküknek idegen volt az új koncepció.
Otthon sokszor tapasztaltam, hogy rengeteg a felesleges panaszkodás.
Úgy láttam, hogy a magyar játékosokra a „miért ne csináljuk" viselkedés a jellemző. Itt először van a cselekvés, aztán a korrigálás vagy finomítás a dolgokon. Nem pedig fordítva.
Második éve van dolgozik Németországban. Mi az, ami után nagyobb szerepkört kaphat egy edző vagy egy játékos?
A játékosok szempontjából kezdem. Németországban semmilyen megkötés nincs légiós fronton a profi ligában. A bajnokság modelljében az tetszik, hogy semmilyen szinten nem függ a szövetségtől. Ellentétben a magyar rendszerrel, ez egy privát liga. Tizennyolc klub döntéshozói közösen egyeznek meg bizonyos dolgokról a bajnoksággal kapcsolatban. Egy csapatnak akár öt külföldivel is ki lehet állni egy meccsre. A szabály szerint hat német és hat külföldi játékost írhatnak be a hivatalos jegyzőkönyvbe, de egy csapat korlátlan számú légióst szerepeltethet. A Bayern München csapatának kilenc külföldi játékosa van, és a meccsek előtt a vezetőedzőnek hatot ki kellett jelölnie, a másik hat játékos pedig német volt a keretben. A pályára viszont olyan összeállításban küldte fel az edző a játékosokat, ahogyan akarta. Ahogy a magyar bajnokságban olykor sok probléma van a magyar játékosok létszámával és minőségével, a német bajnokságban is ugyanúgy küzdünk ezzel. A Brose Bambergnél is azt szeretnénk, hogy sok jó képességű német játékos lenne a csapatban. Mi például most egy minőségi német csereirányítót szeretnénk.
A legfőbb különbség a magyar és a német bajnokság között a léptékekben van. Itt minden csapatban van 2000 után születetett játékos, akik viszonylag sok játékidőt kapnak a bajnokikon. Sőt, 2004-es játékos is akad, aki masszív perceket kap kezdőként minden héten. A fiatalszabálytól függetlenül a német bajnokságban bátran hozzányúlnak a fiatal játékosokhoz. Edzői szempontból a német liga könnyen beengedi a külföldi szakembereket. Mivel a kosárlabda náluk nem a legtradicionálisabb sportág, a kilencvenes évek környékén rengeteg külföldi szürkeállományt beengedtek az országba. Elsőként a délszláv-kosárlabdakultúrának a meghonosítására próbáltak nagy hangsúlyt fektetni. A délszláv kosárlabdaedzők anno egy nagyon jó alappal indultak el a nagyobb európai bajnokságokban. Egyesek megragadtak ugyanazon a szinten, bár volt, aki hozzá tudott tenni a játékról alkotott filozófiájához.
Bevallom, hogy ezt az ex-jugoszláv kosárlabdát mára már csak egy mítosznak érzem.
Manapság azonban már rengeteg nemzet játékfelfogása képviselteti magát a Bundesligában. Utóbbi dolog miatt a német edzők picit ingerültek is, mivel attól tartanak, hogy nem kapnak megfelelő pozíciókat. Egyes edzőket projektszerűen nevelnek: egy fiatal trénert elindítanak egy junior csapatnál, majd megkapja egy másodosztályú csapat irányítását. Nagyon sok a külföldi: tavaly a másodedzőkkel és vezetőedzőkkel együtt tizenkilenc nemzetiség képviseltette magát a német ligában. Ez hasznos, mivel az ember láthat spanyol, olasz, amerikai, szerb kosárlabda stílusjegyeket is a meccseken. Ebből a szempontból nagyon színes a német bajnokság.
Többször elmondta korábban, hogy mindig fontos tanulni és fejlődni. Ezen kívül mi a titok egy jó edző számára?
A nyitottság nagyon fontos. Ne legyél bezárva a saját gondolataidba. Az embernek érdemes feltenni magában a kérdéseket, hogy miért, és akarjon a kérdésekre választ találni. Ilyenkor az ember kutat, és utánanéz dolgoknak. Legyen érdeklődő, és kíváncsinak kell lenni. Az alázatosság is elengedhetetlen.
Rengeteg munkaórát bele kell ölni abba, hogy egy területen sikeres legyen az ember.
A repülőútjainkon sokszor a következő ellenfelünkről kell videót vágnom egy négyzetméteren. Sajnos kevesen akarják belerakni a munka érdemi részét, és csak az eredmény és a pozíció izgatja őket.
A Bundesligában az aktuális ellenfél játékosait és játékstílusát figyeli és elemzi. Mit lehet mondani a német csapatokról általánosságban, és mi a legfőbb különbség a magyar és a nemzetközi bajnokságok csapataihoz képest?
A legnagyobb különbség egy német csapat és egy magyar között a totális kosárlabda. A játék minden egyes szegmensét uralni kell a pályán.
Minden második csapat egész pályán védekezik, gyakran negyven percig.
Agresszívabb és gyorsabb a játék. Külföldön sokkal jobban felmérik a játékos kvalitásokat, hogy ki mit tud, és mit nem tud, és arra próbálnak hangsúlyt fektetni.
Magyarországon sokan hibáznak abban, hogy fontosabb a dekoráció, mint az alapok (angolul idézett: „decoration is more important than foundation"). Sajnos otthon nagyon gyorsan tovább lépünk egy következő lépcsőfokra, miközben kihagyjuk az első két-három fokot.
A bambergi csapatnál nagyon profi a közeg, és Ön szerint pont az ilyen légkör megteremtése az edzői munka legfontosabb része?
A vezetőedzőnek semmi mással nem kell foglalkoznia, csak az edzői feladatokkal. Magyarországon rengeteg más feladata is van egy edzőnek. Itt például a bajnoki találkozó előtt előre megrendeled a kajádat, majd mikor lefújják a meccset, az már névre szólóan ott lesz az üléseden. Mindenre van ember. A légkör megteremtése pedig már rajtunk, az edzőkön múlik. A szezon elején volt olyan játékosunk, aki a viselkedésével fertőzte a közeget. Eltávolítottuk, és onnantól Mordor felett kitisztult az ég /nevet/.
A rossz példák után élből megérzi az ember, hogy jó karaktereknek kell lennie a csapatban.
Milyen szinten van jelen az adatok elemzés a napi munkájában?
Edzője válogatja, hogy mennyire bízik ezekben az adatokban, és mennyire akarja használni. Az előző edzőnknél példáu sokat használtuk. Ezekből a statisztikákból felállított célokat (game goal) próbáltunk elérni csapatszinten hétről-hétre. A mostani edzőnk viszont ezt a módszert kevésbé használja. Nemrégiben beszéltem az NBA-ben szereplő Washington Wizards játékosmegfigyelőinek vezetőjével. Ő mindig azt kéri az embereitől, hogy olyat mondjatok, amit nem tud a gép /nevet/. Ebből a szempontból nemcsak a játék változott meg, hanem az edzői munka is.
Amikor a Hertha edzője volt, Dárdai Pali egyszer azt mondta a berliniek edzésén:
Régen mi volt? A focista elment és focizott egyet. Hazament, és jól érezte magát. Most? Félóra múlva az összes adat ott van az asztalomon. Ki hogyan sprintelt, vagy hogyan csalta el azt. Ha látom, hogy rosszul teljesített, már hívom be, és kérdezem, hogy mi van, sérült vagy?
Inkább a támadáshoz vagy a védekezéshez ad ötleteket a Bose Brambergnél?
Amikor meccset nézek, akkor mindig a védekezést figyelem. Utána tudatosan mondom magamnak, hogy nézzem a támadójátékot is. Ez azért alakult így ki, mert az interneten (Facebook, Twitter) naponta kapok rengeteg javaslatot, hogy milyen jó játékot hívott le a Real Madrid vagy a Barcelona. A védekezésben kevesebbet találkozom ilyen videókkal, ezért állt rá először az agyam, hogy a védekezést figyelem. Én és a másodedző kollégám rengeteg mérkőzést nézünk meg az Euroligából és a Bundesligából, és természetesen az NBA-ből is. Tavaly év végére oldal és alapvonali bedobásokkal együtt közel hatvan játékot játszottunk.
Profizmus, infrastruktúra, körítés, azaz bambergi nyelvre lefordítva: Bier, Basketball, Barock. Hogyan állnak a kosárlabdához az ottani emberek, és mi a csapat erőssége?
A „Barock" város építészeti stílusára utal. Bamberg egy igazi bajor ékszerdoboz. A szurkolók szakértői szemmel nézik a meccseket. Kicsit talán elkényeztetett a közönség, mivel a klub bajnoki címeket és több Német Kupát is nyert a múltban. Sokszor vissza is sírják ezt a szurkolók.
Egy-egy vereség után nagyon kritikusak tudnak lenni. A játékosok és szurkolók közötti kapcsolat szoros.
Három különböző szurkolói csoport is van, és minden meccs után van egy „fantalk": egy játékos válaszol a szurkolók kérdéseire. A klubnak éves szinten egymillió euró a jegybevétele. Jelenleg az erősségünk a kinti dobás, jó külső dobóink vannak. A Bayern München elleni meccsen például sikerült tizenkét triplát dobnunk, és fordulóként körülbelül tíz felett járunk a sikeres triplák számát tekintve.
A játék alapján a Bundesligát nevezhetjük közönségcsalogató bajnokságnak?
Igen. Nagyon magas a játék tempója, a fizikalitás minden meccsen megmutatkozik. Gyors döntések, sok külső dobás jellemzi a meccseket. Az Eb-bronzérmes német válogatott hasonló stílusban játszott, mint sok német klubcsapat.
A tavaly szeptemberi férfi kosárlabda Európa-bajnokságon a német válogatott harmadik lett és a Bundesliga is több játékost adott a nemzeti csapatnak. A Brambergből Christian Sengfelder és a cseh Jaromir Bohacik ott volt az Eb-n, de kiválóan teljesített az Alba Berlin irányítója, Maodo Lo, és a Bayern München hátvédje, Andreas Obst is.
Nagyon örültem, hogy érmet szereztek, nyilván a játékosom, Sengfelder miatt is, aki a Bamberg szurkolók nagy kedvence. Egyébként a német játékosok a holtszezonban nagyon sok egyéni edzővel és erőnléti szakemberrel dolgoznak a saját hiányosságaikon. Mi tavaly augusztus elején kezdtük a felkészülést, és Andreas Obst ott edzett a brambergi edzőközpontban, korábban ő is a játékosunk volt. Az ő egyéni edzője korábban a Bramberg csapatának volt az alkalmazottja.
Testközelből láthattam, hogyan készül fel az Eb-re, és azt hiszem, hogy jó munkát végzett, hiszen a bronzérmes német csapat harmadik legjobb pontszerzője volt a kontinensviadalon. Az egész német kosárlabdának jót tett az Európa-bajnokság. A meccsek elképesztő nézettségi számokat hoztak: a T-Mobile streaming csatornájáról a kieséses szakaszt áttették a német RTL-re.
Ön hogyan látta a magyar válogatott teljesítményét az Európa-bajnokságon?
Berlinben sikerült eljutnom egy meccsre. Azt gondolom, hogy az Eb legerősebb csoportjában szembesülhetett a magyar csapat az elittel, és hogy milyen az európai kosárlabda csúcsa.
Láthattuk, hogy milyen irányvonalat követ az európai kosárlabda, és mik azok a tendenciák, amik zajlanak.
Remélem, hogy ebből a magyar válogatott fog tudni meríteni, és mi is elindulunk majd ebbe az irányba.
Mennyire lehet egy mai modern kosárlabdacsapatnak egységes stílusa, és nem pedig azt a trendet követi mindenki, hogy csupán alkalmazkodik az ellenfélhez?
A német bajnokságban nagyon sok csapatnak van egy alapszisztémája a játékról. Ezekbe a koncepciókba raknak bele minimális változtatásokat.
Azt gondolom, hogy a magas szinten elért siker kulcsa az lehet, hogy megtaláld a saját DNS-edet, vagyis ki vagy te, és mit akarsz játszani.
Ha minden meccsen ezt nagyon sokszor változtatod, akkor ezzel csak saját magadat hátráltatod. A hosszútávú sikerek kulcsa, hogy nem tagadhatod meg önmagad. Ha valamit csak érintőlegesen csinálsz, azt nem tudod a legmagasabb szinten elsajátítani. Kiszámíthatóvá válhatsz, ha ugyanazt csinálod, ellenben annak a mestere is leszel.
Az amerikai profi liga (NBA) még inkább nemzetközi lett a 2022–2023-as szezonban: idén 120 nemzetközi játékos szerepel 40 országból és hat kontinensről. A világ tíz legjobb kosárlabdázója között legalább hárman Európából származnak. Hogy lehetnek sikeresek a Doncicsok (szlovén) és a Jokicsok (szerb) egy fizikailag ennyire kimagasló ligában?
Az elképesztő magas játékintelligencia és kimagasló taktikai képzettség miatt. Azt gondolom, hogy ennek a két játékosnak a hihetetlen karrierútját korábban senki nem jósolta volna meg. Másrészt az Euroliga idei szezonja is párját ritkítja: elképesztően magas színvonalú meccsek, óriási taktikai harcokkal tarkított rangadók. Azt hiszem, hogy több NBA-játékosnak kihívást jelentene egy ilyen szintű sorozatterhelés és ilyen magas intenzitású mérkőzés.
Biztos vagyok benne, hogy a az NBA-topjátékosainak is kihívás lenne az Euroligában játszani. Ha összejönne egy Euroliga és egy NBA csapat közti mérkőzés, azt hiszem, hogy én sem sajnálnám a pénzt arra, hogy egy ilyen összecsapást végignézzek valamelyik streamingcsatornán /nevet/. Ebbe biztos nem menne bele az NBA, mert ezzel csak bukhat.
Ön Nyíregyházán született, és sokáig ott is élt. Szabolcsiként mennyire nehéz volt megszoknia a németországi életet?
Amikor a szüleim meglátogatnak engem, akkor mindig kocsival érkeznek egy nagy hűtő táskával.
A fagyasztóban mindig van egy kis pörkölt, töltött káposzta, rántott hús és húsleves.
Nyelvi nehézségem nincs: a csapatnál angolul kommunikálunk egymással, de én tudtam németül is. Persze azóta is fejlesztem a német tudásomat a korábbi nyelvtanárom segítségével.
Kis lépésekkel araszol egy nagyobb cél felé. Mi lehet a végső célja?
Ebben a félévben szeretném megteremteni annak a lehetőségét, hogy év végén legyenek lehetőségeim. Rengeteg beszélgetést folytatok az NBA-hez kapcsolódó emberekkel.
Annyi előnyöm van, hogy a Brose Bambergnél dolgozó edző vagyok, és így több ajtó nyílik előttem. Ezt otthon nem tudtam volna megcsinálni.
Itt tudok hivatkozni arra, hogy attól a csapattól jöttem, akik Brad Wanamakert (legutóbb Washington Wizards) és a Daniel Theis-t (Indiana Pacers) adta az NBA-nek. Más lesz így a beszélgetés alapja. Nemrégiben voltam az Adidas Next Generation Tournamenten, ami az Euroligának a junior változata. Az összes NBA csapat játékosmegfigyelője itt volt.
Nagyon sok európai van az NBA-ben,
és egy idő után lehet, hogy az európai szürkeállományra is szükség lesz a tengerentúlon.
A játékstílust valahogy harmonizálni kell az európai játékosokkal: egy játékos több évig az európai kosárlabdában szocializálódott, majd átkerül az NBA-be, ott muszáj lesz neki az európai játékelemeket is használnia. Szerencsére erre az NBA is nyitott. A tudás mellett még jobban számítanak a kapcsolatok. Nemrégiben voltam a spanyol Király-Kupa döntőjén Barcelonában, ahol rengeteg amerikai játékosmegfigyelővel és NBA-csapatoknál dolgozó emberrel beszélgethettem. Abban hiszek, hogy napról-napra kell megvalósítani magát az embernek. Én teljes szívemmel ennek próbálok eleget tenni.