A férfi kézilabda-válogatott vb-sikere önmagáért beszél

A Magyar Kézilabda Szövetség operatív igazgatója, Novák András a férfi válogatott vb-szerepléséről, kiemelten a szakmai stábról, a jövő évi hazai rendezésű Európa-bajnoksággal kapcsolatos reményekről, valamint a szervezés jelenlegi helyzetéről is beszélt. Szóba került a női válogatott decemberi Eb-szereplése is, és ennek kapcsán a szakmai értékelésből levont tanulságok alapján az olimpiai selejtezőre kidolgozott stratégiáról és a nagy lehetőségről is szó esett, hiszen ne feledjük: a magyar női válogatott sikeres selejtezővel ott lehet Tokióban!

Nem volt merész döntés a negyeddöntőt kitűzni célnak a férfi világbajnokságot megelőzően?
Nyilvánvalóan, amikor elhangzott az Elnökség előtt a kitűzött cél, akkor az ember végiggondolta, hogy mennyi mindenre, hány sikeresen megvívott mérkőzésre lesz mindehhez szükség. Viszont éppen emiatt tetszett Szita Zoltán kijelentése, mely szerint „A nyomás – áldás". Kétféleképpen is meg lehet közelíteni ezt a vb 5. helyet: a torna előtt az 1-8. hely között bármit aláírtak volna a szakemberek.

Az, hogy ötödikek lettünk, sporttörténelmileg is önmagáért beszél, de azt is el kell ismerni, hogy a sportoló olyan lélek, hogy ha ott van, akkor egyre éhesebbé válik.

Amikor például egy hosszabbításban a francia csapat van a túloldalon, akkor azért jó belegondolni, hogy ezt a meccset akár meg is nyerhetjük, szóval ez egy több mint vállalható siker.

Minek köszönhető a férfiválogatott sikeressége?
A csapat sikerének összetevőit felülről és alulról is meg kell vizsgálni. A „teteje" adott, Nagy László, mint alelnök képviseli közvetlenül a stábban a stratégiai vezetőséget, ráadásul ő maga is a világ legjobbjai közé tartozott játékosként. Chema Rodriguezt sem kell bemutatni, világbajnok, BL-győztes volt játékosként. Gulyás István a tapasztalt tagja a szakmai stábban, aki jól ért a játékosok nyelvén és ő maga is fantasztikus kézilabdázó volt.

Mind a három szakember életkorbéli, mind pedig a szakmai, pozitív értelemben vett különbségeiből adódóan szerintem a szakmai stáb az egyik legmeghatározóbb a csapatban, ez az alapja mindennek.

Szintén jó volt látni a keretszűkítés és a mérkőzésekre való nevezés során, hogy nagyon nehéz volt döntésre jutnia a három szakvezetőnek. Tehát van merítési lehetőségünk, a stáb is adott, valamint a szövetség is olyan helyzetben van, hogy a csapatnak meg tudja adni mindazt, amire szüksége van. Ez a három fő szempont, ami most összeér, én ebben látom a fejlődés és a siker titkát.

A szakmai stáb jövőjét tekintve mire lehet számítani?
A szerződés-hosszabbítási kérdések várhatóan a jövő évi Európa-bajnokságig nem fognak eldőlni, hiszen az lesz az a pillanat, amikor a részfeladatok végére érünk, de azzal talán nem árulok el nagy titkot, hogy a stábot mindenképpen egyben kell tartani, és ezért a szövetség mindent meg is fog tenni.

Én azt gondolom, hogy Chema Rodrigueznek nem kell majd azon gondolkodnia, hogy az összes őt – teljesen jogosan és érthető módon – ajánlatokkal bombázó klubot meghallgassa-e, azon leszünk, hogy tartósan a válogatottnál dolgozzon.

Mindezek alapján mit remélhetünk a jövő évi részben hazai rendezés Európa-bajnokságtól?
Ha abból indulunk ki, hogy a csapat mennyit fejlődött, akkor nagyon merész álmaink is lehetnek, de tekintve, hogy az Európa-bajnokság szakmailag a legerősebb verseny, kellő alázattal kell felkészülnünk és nekifutnunk a tornának.

Az egyiptomi világbajnokság ideje alatt kezdődött meg a jegyárusítás a jövő évi kontinensviadalra, a csapat sikeres szereplése feltételezem itt is pozitív következményekkel járt.
Természetesen az Európa-bajnokság szervező bizottsága is nagy örömmel fogadta a válogatott vb-n elért eredményét, az eladott jegyek száma a csapat menetelésével együtt növekedett. Több jegytípust is meg lehet már vásárolni a jövő évi eseményre, vannak napijegyek, bérletek és csomagok is, látjuk, hogy már most szép számmal keltek el belépők.

Különlegesebb lesz ez a kontinensviadal, hiszen nem csupán egy tornát rendezünk, hanem különböző kísérőrendezvényeink is lesznek, amelyekkel az egész országot igyekszünk megmozdítani, természetesen a kézilabda érdekében.

Minden szegmensben, akár korosztályokról beszélve, akár társadalmi rétegeket tekintve, szeretnénk mindenkinek bemutatni ezt a sportágat. Bízom benne, hogy ez nem csak Magyarországon, hanem a határon túl is eléri majd a célját. Reményeink szerint nem húzza keresztül a számításainkat egy újabb vírushelyzet, ha nem lesz ilyen jellegű probléma, akkor nagy reményekkel vágunk bele a rendezvénybe, rendezési és szakmai szempontból egyaránt. Kíváncsian várom, hogyan fog sikerülni.

Mennyiben nehezíti meg a szervezést ez a mostani helyzet?
Mindig mindenre fel kell készülnünk, de természetesen a legreálisabb forgatókönyvön dolgozunk a legtöbbet.

Látva az európai helyzetet, feltételezhetjük, hogy nyár, kora ősz környékén az oltásokkal és a járványkezelési koncepcióval ez a vírushelyzet oldódik már annyiban, hogy az emberek bátrabbak lesznek.

A legszerencsésebb forgatókönyv az, hogy ennek a javulásnak a hatására nem csak a sportszerető réteg, hanem a mi „fesztivál-ötletünk" célcsoportja is éppen abban a helyzetben lesz addigra, hogy az Európa-bajnokság lesz az első olyan komoly magyarországi sportesemény, ahol tényleg meg lehet mozdulni, divatosabban fogalmazva „rá lehet mozdulni".

Hogy állnak jelenleg az előkészületek?
A leutóbbi beszámolók szerint az építkezések ott tartanak, ahol időben jelenleg ez szükséges, és el fog készülni mindegyik létesítmény, Budapesten és Szegeden is, Debrecenben pedig befejeződik a felújítás.

A legkésőbbi forgatókönyv az november, mivel a torna kezdetéig a „házat" mindegyik helyszínen be kell lakni, tesztelni kell – ez Debrecenre nyilván nem érvényes, hiszen már ismert terep a számunkra.

Természetesen vannak még különböző szinteken szakmai kérdések, viták, amelyeknek reméljük, legalább a felét mi nyerjük meg, de a lényeg, hogy úgy néz ki, mindennel időben készen lesznek az építők.

A férfiválogatott sikerei mellett a női válogatott gyengébb Európa-bajnoki szerepléséről is szót kell ejteni, hiszen hamarosan jön az olimpiai selejtezőtorna. Milyen következtetéseket lehetett levonni az Eb-szereplésből?
Az Európa-bajnokságot követő szakmai értékelésen a válogatott állapotát és eredményeit részletesen átbeszélte az elnökség, ekkor a szakma nem kifogásokat keresett, hanem sokkal inkább azokat a következtetéseket vonta le, hogy mi ne történjen meg ahhoz, és miben kell fejlődni azért, hogy az olimpiai selejtezőt sikeresen vegyük,

hiszen számunkra Tokió a fő cél.

Bár nem csupán állomásának tekintette a szakmai vezetőség ezt az Eb-t, de azért mégis az lett a következtetés, hogy jó tanulópénz volt, számos tanulsággal, és az olimpiai selejtezőt sikeresen kell megvívni.

Hogyan készül az olimpiai selejtezőre a válogatott és a szakmai vezetőség?
A háttér alapjaiban megváltozott a női válogatottnál, egy új, rövidtávú koncepció alakult ki az akciótervünk alapján, amelynek kifejezetten az olimpiai selejtező sikeres megvívása a célja. Két és fél-három hónapos stratégiával készülünk, amelybe más szereplőket is bevonunk, mentáltrének is dolgoznak a játékosok mellett, erőnléti téren pedig a klubok kiemelt közreműködését kérte a szakmai vezetőség. A végeredményét ugyan még nem tudom ennek az újfajta megközelítésnek, de koncepciót tekintve azt gondolom, hogy ez az összetett, több csoportot is bevonó eljárás a helyes, a jó irány.

Össze lehet, vagy kell hasonlítani a férfi és női válogatott jelenlegi formáját?
Tartózkodnék attól, hogy a női és férfi válogatott közti látszólagos különbségekre hagyatkozva összehasonlítsuk a két csapatot. Jelenleg úgy tűnik, hogy a nőknél bizonyos fokú mentál-deficitről beszélhetünk, míg a férfiaknál ennek éppen az ellenkezőjéről, azonban ha sikeresen megvívjuk az olimpiai selejtezőtornát, akkor ez a különbség nagyon könnyen kiegyenlítődhet, tehát ez egy aktuális állapot csak.

Véleményem szerint nem helyes az az irány, hogy ha van egy siker a fiúknál, akkor azzal tovább terheljük a lányokat, hogy ők miért nem ennyire sikeresek, és ugyanez fordítva sem helyes.

A fiúk elképesztő folyamatban vannak, a lányoknál pedig most jöttek ki azok a hibák, ami a férfi válogatott esetén négy-öt évvel ezelőtt már megtörtént. Én élesen szétválasztanám tehát a két válogatott teljesítményét és állapotát, szerintem nincs baj és bízom benne, hogy március 22-én, a győri olimpiai selejtező másnapján is ezt mondjuk majd.