Vágólapra másolva!
A magyar női vízilabda-válogatott november végén kezdte meg a felkészülését a januári olimpiai selejtezőtornára. A nemzetközi szövetség illetékeseinek tájékoztatása alapján a járványhelyzet ellenére az időponton és a helyszínen sem szeretnének változtatni, ezért a magyar nemzeti együttes is úgy áll hozzá, hogy január 17-én megkezdődik a torna Triesztben. A magyar csapat világklasszis kapusa, Gangl Edina is kész mindent megtenni azért, hogy a válogatott megvalósítsa az álmait. Az UVSE játékosa a selejtező mellett többek között a családjáról, a közösségi médiáról, a mindennapjairól, de még az életét nagyban meghatározó magyaros ételekről is beszélt az Origónak.

Győrben kezdődött a pályafutása, amelyről az embernek elsősorban nem a vízilabda jut az eszébe, ha a sportról beszélünk. Mégis hogy jött az ötlet, hogy ezt a sportágat válassza?
Mosonmagyaróváron születtem, ott kezdtem el úszni, amely szakosztály viszont később megszűnt. Szerettem volna olyan sportágat választani, amelyben Magyarország sikeres, emiatt még a vívás is felvetődött, de arra nem volt lehetőség a környékünkön. A labdát mindig nagyon szerettem, és mivel már tíz éve úsztam, így evidens volt, hogy a vízilabda mellett teszem le a voksomat. Persze a döntésében nagy szerepet játszott a 2004-es athéni férfi pólócsapat fantasztikus sikere is.

Gangl Edina már gyerekkorában is arra készült, hogy olimpiai bajnok legyen Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mikor érezte azt először, hogy ebből több lehet, mint hobbi, és akár az egész életét meghatározhatja majd a vízilabda?
Igazából már

hatévesen úgy éltem az életemet, hogy olimpiai bajnok szeretnék majd lenni. Nem szeretek azóta sem csak úgy félgőzzel csinálni valamit,

amibe belekezdek, azt a lehető legprofibb módon próbálom tenni. Mindig a lehető legtöbbet próbálom kihozni magamból, és nemcsak a vízilabdázásban, hanem például a főzésben is. Tényleg gyerekkorom óta az volt a célom, hogy sikeres legyek. A pályafutásom hamar be is indult, már az első meccsem után behívtak a junior válogatottba, majd nem kellett három év, és bekerültem a felnőtt nemzeti csapat bő keretébe is.

A családja mekkora szerepet játszott abban, hogy eljutott idáig?
Nagy szerepük volt benne, na meg annak is, hogy

támogatni egymást. Édesanyám nevelőszülő és állami gondozott gyerekek kaptak lehetőséget, hogy a családban nőhessenek fel. A szüleim az egész pályafutásomat rám bízták, oda igazolhattam, ami nekem jó volt, soha nem szóltak bele. Kívülállóként nem tudták, melyik számomra a jó döntés. Azért is hálás vagyok nekik, hogy 16 évesen elengedtek Budapestre játszani. Azért valljuk be, egy tinit, aki ráadásul lány, nem könnyű ilyen fiatalon útjára engedni a nagyvilágba. Viszont mindig támogattak, nagyban hozzájárultak a sikereimhez.

A válogatottal is nagyon eredményes a klasszis kapus Forrás: MTI/Illyés Tibor

Sikerekből pedig nem is volt hiány. Klubszinten hét magyar bajnoki cím, hat MK-siker mellett a válogatottal három Eb-bronzérem mellett egy Eb-aranyat is sikerült szerezni. Melyikre a legbüszkébb?
Mindig az elsőre. Az első bajnoki aranyéremre, igaz, megvédeni legalább annyira nehéz volt, mint megszerezni. De az első Eb-érem is nagyon fontos. A legnagyobb siker egyértelműen az Európa-bajnoki aranyérem volt eddig. Ki kell emelnem a két hazai Eb-bronzérmet is, ugyanis saját közönség előtt játszani semmihez sem fogható érzés. Nehéz szavakba foglalni, milyen valójában. Ezt át kell élned, egyébként soha nem érted meg igazán.

Térjünk át kicsit a jelenre. A felsorolásból egyelőre még kimaradt az olimpiai érem, de lehet erre sem kell már sokat várni. A januári trieszti olimpiai selejtezőre készülve milyen a hangulat a csapatnál?
A hangulat mindig nagyon jó a válogatottnál, erre soha nem lehetett panasz. Sokszor a kemény munkát csak ezzel lehet könnyebbé tenni.

Nagyon nehéz hetek állnak előttünk. Igazából csak egy hajszál választja el a mennyet és a poklot. Az olimpiai részvétel az egész karriert meg tudja határozni.

Én már a harmadikra készülök, remélem, sikerrel vesszük az akadályt, és ott lehetek Tokióban is.

Mennyire lesz nehéz mentálisan feldolgozni ezt a hatalmas tétet?
Készülünk rá mentálisan is, megkapjuk a segítség, hogy ez se okozzon gondot. Nem sok olyan játékos van már a válogatottban, aki a legutóbbi selejtezőn is volt. Akkor nagy szerencsénk volt, a körbeverések miatt ugyanis könnyű ágra kerültünk. Most tudjuk előre mennyire nehéz csapatok várnak ránk az olaszok és a hollandok személyében.

Hatalmas a tét, ezt Gangl Edina is tudja. Ezt mentálisan sem könnyű kezelni Forrás: MTI/Kovács Tamás

Hogy látja az esélyeket?
Nagyon bizakodó vagyok. Képesnek érzem rá a csapatot, hogy sikerüljön megugrani ezt az akadályt is. Persze minden csapat azon lesz, hogy kijusson az olimpiára.

A hollandok például 2008-ban aranyérmesek lettek, azóta viszont nem voltak ott az ötkarikás játékokon, így biztosan hatalmas lesz bennünk a bizonyítási vágy.

Ezért sem lesz könnyű. Persze senkinek ne legyen kétsége, ezzel mi is így vagyunk. Az olaszok pedig hazai pályán játszanak majd, ahol soha nem könnyű legyőzni őket.

A válogatott csapattársa, Gurisatti Gréta közösségi oldalán látható egy rövid videó arról, hogy mivel telik az idejük, ha éppen nem edzenek. Önnek hogy néz ki egy napja?
Reggel elég korán el kell indulnom, hogy időben megérkezzek. Először kétórás vízi edzés, majd másfél órás kondi tréning jön. Ezt követően együtt ebédel a csapat, majd sietek haza a kiskutyámhoz, akivel elmegyek még sétálni egyet. Egy rövid pihenés után délután még van egy újabb edzés, emellett pedig heti két-három alkalommal mentális felkészítésen is részt veszünk. Igazából reggeltől estig egy nagy rohanás az életem ilyenkor.

Azt olvastam, hogy szeret olvasni. Akkor ezekben a napokban erre most nem jut idő?
Mostanában valóban nem tudok annyit olvasni, amennyit szeretnék. Ha belekezdenék, akkor két oldal után biztosan lecsukódna a szemem a fáradtságtól. Azt a másfél óra délutáni pihenőt inkább alvással töltöm.

A kedvenc könyvem egyébként Szerb Antal Utas és holdvilág című regénye. Nagyon tetszik, ahogy a főhős kereste a saját útját, amíg meg nem lelte.

Egyébként is nagyon szeretem Szerb Antal könyveit. Az olvasás mellett mostanában elkezdtem Rubik-kockázni is, de ha kikapcsolódásról van szó, akkor rajongok a keresztrejtvényekért, de például a vezetés is feltölt. Utóbbira most az edzések miatt bőven van is lehetőségem, mivel egész nap jövök-megyek.

Ha már szóba került a közösségi oldal, szívesen oszt meg pillanatokat az életéből, de azért közel sem mindent. Hogy látja ezt a világot?
Volt olyan három-négy hónap, amikor semmit nem posztoltam, mert szerintem

amely nekem nagyon nem tetszik. Nem is igazán kerestem ezeket az oldalakat. A nagyobb események előtt én is próbálok aktívabb lenni a követőim miatt, de mindig van egy határ, mit mutat meg magából az ember. Nem a közösségi médiában akarom élni az életem, nem akarom, hogy a lájkok száma határozzon meg, hogy ilyen jelentéktelen dolgokon görcsöljek. Azt szeretném, hogy azért kedveljenek, amit a medencében csinálok, én nem azért, amiket posztolok.

Gangl Edina nem örül annak, amit a közösségi oldalakon lát Forrás: Facebook/Edina Gangl water polo

Hogyan kezeli, hogy szakmai kvalitásai mellett a külseje miatt is sokan követik az életét?
Korábban is sokszor hangoztattam, hogy azért ismerjenek el, amit sportolóként leteszek azt asztalra, és ne a külsőm miatt. Nem az az érdekes, hogy nézek ki, vagy milyen ruhában vagyok. Nekem nem ilyen a személyiségem.

A magánéletét mennyire nehéz összeegyeztetni a sporttal?
Ezzel szerintem nincs probléma, már csak azért sem, mert most a hétvégék szabadok. A barátokkal tartom a kapcsolatot, ebből nem is szeretnék engedni.

Az sem titok, hogy szereti a csípős, magyaros ételeket. Mennyire férnek bele ezek a zsíros ételek egy profi sportoló étrendjébe?
Sokan jöttek azzal, miért nem posztolok arról, milyen egészségesen étkezem.

Már a táplálkozási szakértők is rájöttek, hogy az étellel jobb engem békén hagyni. Mindenki tudja, aki ismer, hogy számomra a kaja boldogsághormont jelenti.

Nagyon szeretek enni. Persze ez nem azt jelenti, hogy csak rossz dolgokat eszem, csak a chipset tömöm magamba egész nap, és egészségtelenül étkezem. De a meccs előtt nekem többet segít, ha megeszek egy jó marhapörköltet, minthogy salátákat tömjek magamba.

Gangl Edina imádja a magyaros kajákat, de ez nem látszik a külsején Fotó: Hirling Bálint - Origo

A táplálkozásából is látszik, hogy nem éppen a hétköznapi sportolók közé tartozik. A kapusokat pedig egyébként is kicsit bolondnak tartják. Milyen embernek látja magát?

Egyértelműen a bolond kategóriába tartozom én is, ez szerintem nem is menne másként. Megfelelő bolondság nélkül senki sem állna önként a kapuba,

hogy eltalálja a labda. Nem biztos, hogy mindenki szereti a fájdalmat, mert egy-egy lövés azért tud szenvedést okozni. A bohém oldalam mellett azért tudok komoly is lenni, például a bemelegítések, edzések a koncentrációról szólnak. Amit eltervezek, azt igyekszem véghez is vinni. A többieket őrületbe tudom kergetni, jó és rossz értelemben is. Összességében azt kell mondjam, a hétköznapi életben is a lazább oldalt képviselem.

Visszatérve egy kicsit a válogatottra, mennyire volt nehéz számára, hogy a járványhelyzet miatt elhalasztották az olimpiát?
Az évek alatt megedződött a lelkünk, fel vagyunk készülve a váratlan szituációkra. Igazából erről szól a sport is. Szép lassan kezdtünk rá felkészülni, ahogy ment előre az idő, a helyzet pedig nem változott. Sokkal inkább frusztrált a kvalifikáció körül kialakult bizonytalanság, legalább három-négy alkalommal halasztották el, így azt sem tudtuk, meddig fog ez az egész tartani.

A járványhelyzet mennyire befolyásolja a felkészülést az olimpiai selejtezőre?
Ugyanolyan mederben folyik minden, a megfelelő óvintézkedések mellett. Mivel gyakran 20 óra után lesz vége az edzésnek, így mi is kaptunk papírt, hogy mentesüljünk az éjszakai kijárási tilalom alól. Többször teszteltek már minket, és természetesen mindenhol fertőtlenítünk, ahol csak tudunk. Az uszodában az öltözőig viseljük a maszkot is. Azt viszont

Gangl Edina bravúrjaira szükség lesz ahhoz, hogy a magyar pólóválogatott ott legyen Tokióban Forrás: MTI/Kovács Tamás

Kicsit még tekintsünk ki a jövőbe. Mit jut az eszébe Tokióról?

Az olimpia, na meg persze az álmok. Most talán sikerülhet az, amire annyira vágyunk.

Ha őszinte akarok lenni, egyelőre azonban sokkal inkább a selejtező jár még a fejemben. Egyfolytában bizonyos szituációkon agyalok, hogy miként oldanék meg különböző játékhelyzeteket. Amikor lefekszem, előjönnek, hogy melyik csapat ellen mit kell majd játszanunk. Egyelőre még csak az előttünk álló feladatokkal szabad foglalkoznunk, még nem jött el az álmodozás ideje.

A 2020-as év nem volt könnyű senki számára, így mindenki abban bízik, hogy 2021 majd jobb lesz? Mit kíván a következő évre?

Elsősorban egészséget, mert az a legfontosabb. Sokkal lényegesebb az olimpia érmeknél is.

Szeretnénk a lehető legtöbb sikert elérni 2021-ben. A Tokióba is éremért utazunk majd, természetesen szeretnénk lehetőleg majd arannyal hazatérni, de aki volt már életében olimpián az tudja, ez nem ilyen egyszerű.

A tízcsapatos olaszországi tornán két kvótát osztanak ki a tokiói olimpiára, azaz a döntőbe kell jutni a kvalifikációhoz. Az Eb-harmadik magyar gárdának ehhez szinte biztosan az olasz vagy a holland csapatot kell majd legyőznie az elődöntőben.