A bányászváros, ahol a kosármeccs ünnepnap
Az oroszlányi férfi kosárlabda csaknem harminc évvel ezelőtt szinte teljesen eltűnt a sportág térképéről. Néhány lelkes helyi, a klub volt játékosának, Beck Ferencnek a vezetésével azonban az utóbbi néhány évben újraszervezte a csapatot. Rövid idő alatt az amatőr bajnokságból egészen az NB I-ig jutott az együttes. A városban fesztiválhangulat uralkodott a Debrecen elleni meccs napján, amikor 30 évet követően újra az élvonalbeli találkozót játszhatott a csapat.
Oroszlány. A város közelében számos bánya működött korábban, amely munkát biztosított a helyieknek a hatvanas évektől kezdve, amikor a nehézipar virágzott. A településen rengeteg a panelház, de a szocreál épületek között megbújik a modern Krajnyik "Akác" András Sportcsarnok.
„Gyerekként, 1989-ben a „kiscsarnokban" szurkoltam a csapatnak a Csepel elleni bajnoki döntőben. Sajnos nem jött össze a hőn áhított trófea. Apámmal jártam már a salakos pályára, meccsekre a 70-es években, a fiaim is ebben a csapatban nőttek fel,
elképzelhetetlen volt, hogy ne legyek itt, amikor 30 év után újra NB I-ben játszik a csapat
- mesélte Gyuri az egyik vezérszurkoló, aki természetesen piros-feketében és a B közép pólójában már két és fél órával a meccs előtt a csarnok előtt téblábolt.
Az oroszlányi sporttörténelemben a legdicsőbb fejezet a kosárlabdának jutott.
A városban nagy meglepetésre a 60-70-es években nem a labdarúgásért rajongtak a helyiek, hanem a kosárlabdáért.
1959-ben alakult meg az egyesület, az első meccseket a helyi iskolai salakos pályáján játszották. A 70-es években egyre népszerűbb lett a sportág, a város vezetői építettek egy sportcsarnokot, ahol már kulturáltabb körülmények között tudta fogadni a kosárcsapat az ellenfeleket. Az első osztályba való feljutás 1979-ben jött össze, de a fénykorát a 80-as évek végén élte a kosárcsapat.
1988-ban harmadik, 1989-ben második lett az NB I-ben.
Ezt az időszakot a mai napig a sportág aranykoraként emlegetik a helyiek.
A 90-es évek elején a Magyar Kosárlabda Szövetség alkalmatlannak nyilvánította az oroszlányi csarnokot az első osztályú meccsek megrendezésére, de az akkori vezetők nem voltak hajlandóak elköltöztetni a csapatot, így megszűnt az Oroszlányi Bányász, mint sportegyesület.
A kosárlabda szeretete ennek ellenére nem halt ki a helyiekből, elkezdtek amatőr alapon egy új klubot létrehozni. Egy ős oroszlányi, Beck Ferenc volt az, aki felkarolta a csapatot és Oroszlányi SE Lions néven elindította újra a bajnokságban. Sokáig az NB II-nek volt tagja az együttes, de szépen fejlődött a csapat és feljutott az NB I/B-be. A tavalyi szezonban nem tartották a szakemberek a legesélyesebbnek a csapatot aranyéremre a másodosztályban,
de a bajnokság döntőjében egy elképesztő párharcban legyőzte a Veszprémet, így 30 év után ismét élvonalbeli csapata lett a városnak.
„Oroszlány különleges abból a szempontból, hogy itt valamiért nem a futballért, hanem a kosárlabdáért rajonganak az emberek.
Úgy alakult, hogy a hatvanas években a bányából hazatérő dolgozók ebben a sportágban találták meg a szórakozásukat.
Lett volna lehetőség másra is, volt színház, stadion és igazi pezsgő kulturális élet. Abban az időszakban sokkal nagyobb volt ez a település, sokkal többen lakták, mint mostanában, de a kosárlabda meccsek látogatása igazi társadalmi esemény lett.
Azok a gyerekek, akik a 60-70-es években a szüleikkel jártak ki a mérkőzésekre, most a gyerekeikkel, unokáikkal jönnek ki a csarnokba.
Sok nehézségek árán jutottunk el a legmagasabb osztályba és a legfőbb célunk jelenleg az, hogy stabil NB I-es csapat legyen a városban. Arra kimondottan büszke vagyok, hogy a mi utánpótlásunkban dolgozik a több mint százszoros magyar válogatott Zsolnay Gyöngyi. A legboldogabb akkor lennék, ha egy oroszlányi nevelésű srác is parkettre léphetne az NB I-ben" - mondta az Origonak Beck Ferenc a csapat elnöke.
A tavalyi szezonban, az első osztályba való feljutásban nagy szerepe volt a csapatkapitány Mohácsi Máténak, akinek Nyíregyháza és Zalaegerszeg után furcsa volt egy 18 ezres kisvárosban folytatni a pályafutását.
„Az elején kicsit féltem, de nagyon megszerettem ezt a csapatot és a várost is. Itt a szurkolók gyakorlatilag egy családot alkotnak. Mindenhol megismernek, gyakran megállítanak, sok sikert kívánnak. Most lesz egy éves a kislányom, az itteni emberektől ő is rengeteg szeretetet kap. Én az egyik szurkoló lakásában lakom albérletben, de itt ez nem meglepő.
2018 nyarán, amikor ideköltöztem, kiírtam egy üzenetet a Facebook oldalamra, hogy tud-e valaki kiadó garázst. Órák alatt meglett a szurkolók segítségével.
Az itteni emberek verhetetlenek az összefogásban" – mesélt Mohácsi az oroszlányi karrierjének a kezdetéről.
A mérkőzés előtt a szurkolók egy része egy tálca süteménnyel érkezett. Egy anyuka néhány gyerekkel az aulában ipari mennyiségben töltötte a palacsintákat. A helyi Hunyadi Mátyás Általános Iskolába járó gyerekek szülei megpróbáltak az intézménynek egy jelképes összeget összegyűjteni úgy, hogy nem pénzt kértek, hanem az otthon általuk elkészített édességeket kínálták a szurkolóknak.
A meccs kezdete előtt 45 perccel a nem helyi szurkolók számára szokatlanul nagy hangzavar kerekedett. Az oroszlányi B-közép tagjai együtt vonultak a városból a csarnokhoz, közben doboltak, énekeltek, felkészültek a szurkolásra. Látszott, hogy nem először jöttek együtt meccsre.
„Elmentünk Körmendre 150-en szurkolni az első fordulóban. Kikaptunk, de a meccs végén még a vasi játékosok is kijöttek a megköszönni nekünk a drukkolást. Pedig ők aztán jó hangulatban játszanak hétről-hétre.
Nekünk most az a lényeg, hogy bíztassuk a srácokat, nekik is meg kell szokni a magasabb színvonalat.
Megígértük az évadot megelőzően, ha az elején becsúszik egy-két vereség, akkor sem fogunk tüntetni és fújolni. Aki felveszi a mezt, az a mi családunkhoz tartozik" – mesélte a vezérszurkoló Gyuri, akinek a meccs előtt mindenkihez volt egy-két jó szava.
Nem ért véget a szurkolók által szervezett program a meccsre való közös érkezéssel és a sörözéssel. A B-közép tagjai a részükre kialakított állóhelyeket dobolás és dudálás közepette foglalták el félórával a meccs előtt. Természetesen állva buzdították a csapatot a találkozó alatt. A pálya mellett a bemelegítés során egy rezesbanda ügyelt arra, hogy tényleg ünnepi legyen a hangulat.
Az oroszlányiak hazai pályáját, a Krajnyik Akác Andrásról elnevezett sportcsarnokot 2016-ben adták át. 1465 néző fér be ide. Ez egy kis létesítmény, csak a helyi kosarasok használják. Különlegesen jó helyzetben van az edző, mert ha akar, reggel hatkor, de akár este tizenegykor is tarthat edzést.
Hiába telt meg a majdnem a Krajnyik Akác András Sportcsarnok, nem kezdte jól a meccset az Oroszlány, a vendég Debrecen hamar tíz pontnál is nagyobb előnyre tett szert, amit a meccs végéig meg tudott őrizni. Az újonc csapat minden játékosa végighajtotta azt az időt, amit a pályán tölthetett. Bár kikapott az együttes, a sportolók felmentek a nézők közé és a pacsizás során megköszönték az elképesztő szurkolást.
„Ez van, ma jobb volt a Debrecen. Van még 24 forduló az alapszakaszból, mi mindent meg fogunk tenni a jó szereplésért. Ha a játékosok is hozzászoknak az NB I-hez, akkor sikeres szezonunk lehet.
Ebben a városban mindenki szereti ezt a sportot, itt minden kosármeccs ünnepnap"
– köszönt el tőlünk Gyuri a vezérszurkoló, aki egész nap lelkesen invitált minket, hogy ne siessünk a meccs után, hanem csatlakozzunk hozzájuk a lefújás utáni szakmai értekezletre a helyi kocsmába.
Mi mégis inkább Budapest felé vettük az irányt, hogy ezt a cikket megírhassuk.