Nem tölt, csak lő a kéziválogatott

Ha sokan féltették is a több kulcsembereit nélkülöző, roppant nehéz felkészülési évet letudó magyar válogatottat a hazai rendezésű Európa-bajnokságtól, Németh András csapata bemasírozott a középdöntőbe, és csak egy hajszál választotta el attól, hogy elődöntőt ígérő pozícióból kezdje meg a torna második szakaszát. Eddig megvolnánk, lássuk, mik a csoportkör tanulságai, és mi vár ránk a középdöntőben.

Bár az elődöntőhöz most már álomszerű bravúrok és egy jó adag szerencse is kell, a magyar válogatott játéka meccsről meccsre javul, és a spanyolok elleni mérkőzésből annyi feltétlenül kiderült, hogy meg tudjuk szorítani a kontinens élcsapatait is.

A megszorítás azonban egy nemzetközi tornán nem sokat ér, talán már arra sem emlékeznek sokan, hogy a tavalyi vébén csak kétszeri hosszabbítás (és elképesztő balszerencse) után estünk ki a későbbi világbajnok Brazíliával szemben. Németh András elmondta, a fiatal csapat fejlődését nem feltétlenül eredményekben kell mérni, és bár a csapata valóban az egyetlen vesztes meccsén játszott a legjobban, vitathatatlan, hogy a magyar válogatott küzd néhány komoly szerkezeti gonddal.

Bárkit megszorongatunk Fotó: Bielik István - Origo

Németh korábban jelezte, nem átlövésekkel és brusztolással, hanem sebességgel akar eredményesen játszani a csapatával. A kapitány valószínűleg arra számított, hogy a magyar válogatott védekezése stabil lesz, és így sok gólt szerez majd lerohanásokból, ha pedig mégis felállt fal ellen kell támadnia, akkor átlövések helyett betörésekből lesz eredményes.

A bizonyos fokig kényszer szülte elképzelések működnek is, meg nem is.

Nem töltünk, csak lövünk

A magyar válogatott egy közönségszórakoztató stílusú bokszolóra emlékeztet: megy előre megállás nélkül, és folyamatosan sorozza az ellenfeleket, amibe jó néhány luft is becsúszik. Németh András csapata próbálkozott magasan a legtöbb kapura lövéssel (136, hetesekkel együtt 153) az egész Eb-mezőnyben, de lövéspontosságban (49%) a tabella alsó felében helyezkedik el. A százalékos adat a heteseket nem tartalmazza, a büntetőket ugyanis hibátlanul lövi eddig a Triscsuk (14/14)-Kovacsics (3/3) páros.

Bár az átlövésekkel vannak gondjai a csapatnak (51 kísérletből csak 15 gól született), ez tulajdonképpen a kisebbik probléma, hiszen nem is erre vagyunk kihegyezve. Az már nagyobb baj, hogy kevés gólt szerzünk lerohanásból (11), miközben ehhez képest rengeteg lehetőséget biztosítunk az ellenfeleknek a könnyű gólokra: az egész mezőnyben csak a spanyolok adják el a labdát többször meccsenként, mint Magyarország.

Van még ebben a csapatban tartalék Fotó: Bielik István - Origo

A lerohanások alacsony számának nyilván köze van ahhoz is, hogy bár láttunk már az Eb-n kiemelkedő magyar kapusteljesítményt, összességében csak 33 százalékos teljesítményt nyújtanak a magyar kapusok.

Próbálkozhatnánk több betöréssel is, mint az eddigi 9 kísérlet, hiszen több belső játékosnak is ez a legnagyobb erőssége, sőt a spanyolok elleni vereség is leginkább annak volt köszönhető, hogy az ellenfél nyitott védekezését nem betörésekkel próbáltuk megverni, hanem átlövésekkel próbálkoztunk. Az utolsó 13 percben nem is sikerült akciógólt szereznünk.

De akkor honnan jönnek a gólok?

A statisztikák szerint leginkább hetesből, a hatos vonalról és a szélekről. Triscsukék tökéletes büntetőzése óriási fegyvertény, és talán még ennél is örvendetesebb, hogy a hiányposztnak tartott beálló pozíciójából is egészen sok gólt szerzünk, arról nem is beszélve, hogy a hetesek és kiállítások jelentős részét is a vonalon harcoljuk ki.

A szélsők teljesítménye elfogadható, bár a széljáték kritikájaként is felfogható, hogy erről a posztról is Tomori a legeredményesebb játékosunk (holtversenyben Bognár-Bódival).

Több betöréssel kellene próbálkoznunk Fotó: Bielik István - Origo

De egyszerűbb úgy fogalmazni, hogy a kulcsemberektől jönnek a gólok. Tomori, Szucsánszki, Kovacsics és Bognár-Bódi mindannyian csaknem két és fél órát töltöttek a pályán az Eb-n, és különösen a belső posztokon látszik, hogy óriási szükség lenne a padról érkező gólokra. A potenciális helyetteseik eddig nem sokat tettek hozzá a csapat játékához, komoly javulás kell tőlük, mert látszik, hogy el fogunk fogyni a végére, ha ez így megy tovább.

Mi lesz velünk a középdöntőben?

Nehéz megmondani, hiszen egyrészt egyre jobban belelendül a csapat, másrészt három nehéz mérkőzése következik, amelyeknek nem feltétlenül a magyar válogatott az esélyese. A csapat eddig is nagy becsvággyal, jól harcolt, igyekezett akarással ellensúlyozni szerkezeti hiányosságait, és maga mellé állította a közönséget.

A magyar válogatott biztosan csak akkor játszik elődöntőt, ha mindhárom középdöntős meccsét megnyeri (sorrendben Románia, Dánia és Norvégia ellen), ha elveszít egy meccset, már nem csak a saját kezében lesz a sorsa. Elképzelhető olyan forgatókönyv is, hogy egy vereség is belefér, de reálisan nézve a csoport harmadik helye, és az ezzel járó 5-6. helyért zajló helyosztó lehet a válogatott célja.

Az akarással nincs gond Forrás: Bielik István - Origo

Ne tévedjünk, a legjobb hat közé jutás ettől a csapattól hatalmas eredmény, az elődöntő pedig óriási bravúr lenne. Németh András csapata a hazai pálya minden előnyét kihasználva akár erre is képes lehet, ha a kapitány több gólra számíthat a padról, és tudja kicsit többet forgatni a csapatát, mert a kulcsemberek jó erőnléte is kevés lesz egy olyan tornán, ahol kétnaponta pályára kell lépni a kontinens legjobbjai ellen.