Ha kapaszkodsz, akkor nem borul fel a busz?
Nem tudták még teljesen feldolgozni a szeptemberi busztragédiát, edzőjük és klubvezetőjük elvesztését a győri kosaras lányok. Bár pszichológus is foglalkozott a csapattal, a legjobb gyógymód mégis az, hogy a pályán lehetnek, és ismét játszhatnak. A balesetben megsérültek lassan visszatérnek, de a világ egyik legjobbja, a Jekatyerinburg elleni első tétmeccsükön még csak tízen lesznek a keretben. Az eredmény másodlagos, a hasonló tragédiát átélt embereknek akarnak lelki erőt adni a folytatáshoz.
A győri egyetemi sportcsarnokba vagyunk hivatalosak a női kosarasok edzésére, délelőtt 10 órára. Fél 10-re érünk oda, Róth Kálmán, a női kézisek korábbi, a Veszprém jelenlegi csapatának edzője parkol le mellénk, ő igazít útba bennünket. Az Egyetem téren kell keresztülmenni a csarnokig, fiatal egyetemisták sütkéreznek az udvaron. A csarnokban messze nincs ekkora nyüzsgés, egy-két helyi munkaerő, takarító, szertáros végzi szorgosan a feladatát, különben síri csend.
Néhány perccel 10 óra előtt kezdenek a pályára szállingózni a győri kosaraslányok, egy-két játékos arcán már ott a mosoly, de harsány nevetgélésről, a csapaton belüli szokásos zrikáról szó sincs.
„Persze közrejátszik ebben a tragédia is, de azért nem csak a baleset hatása ez. A fegyelem és a koncentráció miatt is csendben szoktak a lányok edzeni” – kezdi Fűzy András klubelnök, akinek unokatestvére, Fűzy Ákos edző és a klubigazgató, Tapodi Péter is meghalt a szeptemberi balesetben. A soproni edzőmeccsre tartó győri kosárcsapat busza Kapuvár és Vitnyéd között ütközött egy szabálytalanul közlekedő Ladával, a két halálos áldozat mellett sokan megsérültek.
Üljetek le mesét nézni!
„Az egyik elnökségi tagunk a baleset után öt perccel pont arra járt, és azonnal hívott. Emlékszem, a három gyerekemmel voltam, pont pakoltam ki az autóból, amikor megtudtam a hírt. A nagyobbik fiamnak szóltam, hogy kapcsoljon be valami mesét, és üljenek le mind a hárman a tévé elé. Ami volt otthon édesség és ropogtatnivaló, mindent a gyerekek elé tettem, hogy ne tudjanak mással foglalkozni, többek között velem sem, mert én is sokkos állapotba kerültem. Akkor egyből belevetettem magam a munkába, és azóta sincs megállás. Ákos nemcsak az unokatestvérem, hanem a példaképem is volt. A tragédiát feldolgozni még nem volt időm, az egy hosszabb folyamat lesz” – mondja Fűzy András.
Hozzáteszi, hogy elnökként a legfontosabb feladata továbbra is az, hogy az anyagi stabilitást megteremtse a klubnál, de igyekszik minél többet foglalkozni a játékosokkal is. „Minden csapatösszetartáson ott vagyok, ahol csak lehet, korábban ez nem így volt, de sok minden megváltozott a csapatnál. A játékosok is sokkal jobban odafigyelnek minden apró részletre, ami a klubbal kapcsolatos, mint ahogy korábban tették.”
Közben teljes lesz a létszám a pályán, már amennyire teljes lehet a Győrnél, ahol többen még mindig sérültek, ezért a héten igazoltak két új amerikai játékost, Jasline Tinkle a WNBA-s Seattle Storm erőcsatára, Courtney van der Slot pedig a Chicago Sky első számú irányítója volt. Velük együtt kilencen edzenek, a jövő heti első tétmeccsen, a Jekatyerinburg elleni Euroliga-találkozón várhatóan tízen tudják majd vállalni a játékot.
Ákos filozófiáját kell továbbvinni
„Öt az öt ellen még nem tudtunk gyakorolni edzésen a tragédia óta. Szakmai szempontból korai, a rehabilitációk elhúzódtak, azok a sérülések, amiket elszenvedtek a balesetben, két-három héttel lassabban gyógyulnak, mint ahogy azt előzetesen várni lehetett. Ennek lelki okai is lehetnek, illetve most jönnek elő azok a kisebb sérülések, amiket eddig a nagyobbak eltakartak” – mondja Szentendrei Áron, aki Fűzy Ákos utóda a vezetőedzői poszton.
„Ákos filozófiáját kell továbbvinnem. Egyrészt több évet dolgoztunk együtt, és tudom, hogy mire kell helyezni a hangsúlyt, másrészt az idő rövidsége miatt más filozófiát nem lehet felállítani.” Szentendrei élete legnagyobb feladatának tartja, hogy átvette a csapat irányítását. Mint mondja, a szakirodalom azt nem tanítja, hogy ilyen helyzetben hogyan kell bánni a játékosokkal, szerinte csak érzésre lehet cselekedni ilyenkor egy edzőnek.
„Az első közös edzésen sem a lányoknak, sem nekem nem kellett megszólalnunk, mindenki tudta, hogy mi történt, és nagy okosságot nem lehetett akkor mondani. Nyilván nekem sokkal erősebbnek kell lennem, vagy legalábbis annak kell mutatkoznom a lányok előtt, hogy ezzel is példát mutassak, hogy próbáljanak ők is elsősorban a sportra koncentrálni.”
Próbálnak. A bemelegítést is láthatóan komolyan, koncentrálva, egymással nem beszélgetve végzik. Fűzy András és Szentendrei Áron is azt mondja, hozzájuk hasonlóan a játékosok sem dolgozták még fel a tragédiát.
„Sokat segít nekik az, hogy a balesetben megsérültek folyamatosan térnek vissza, de hogy mikorra sikerül nekik teljesen túltenni magukat a tragédián, azt nem tudom. Jót tesz nekik, hogy edzenek és edzőmeccseket játszanak, mert a pályán érzik jól magukat, ez segíti a felépülésüket” – meséli az edző.
Csernus is segített
Pszichológust is alkalmaztak a csapatnál a tragédia után, dr. Csernus Imre hetente egyszer tartott csoportos foglalkozást, és akinek igénye volt rá, azzal személyesen is elbeszélgetett.
Semsei Barbara már évek óta Győrben játszik, neki is sokat segített, hogy pszichológussal beszélhetett, kettővel is. „Én egy másik szakember segítséget is igénybe vettem. Budapesten lábadoztam két hétig, egyből szerettem volna elmenni valakihez, és nem megvárni, hogy komolyabb lelki problémám legyen. Voltak a csapatból, akiknek nem jöttek ki az érzései a pszichológus előtt, és nem tudtak beszélni a balesetről, de később, egymás között sokaknak könnyebb volt erről beszélni.”
A csapategységet különböző közös programokkal próbálják meg erősebbé tenni. A múlt héten Hévíz önkormányzata hívta meg a csapatot, három napot töltöttek a fürdővárosban, csapatépítő tréningeken, rehabilitációs kezeléseken vettek részt, és edzőmeccset is játszottak. „Vannak ad hoc jellegű programok is, amikor előkerülnek a bográcsok, és főznek valamit a lányok a Duna-parton. Ezek az együttlétek sokat segítenek abban, hogy túl legyünk a tragédián, és ismét a kosárlabdázásról szóljon az életünk” – mondja Fűzy András.
A hévízi túrára mikrobusszal ment a csapat, a tragédia óta először utaztak együtt. „Azóta mindenki ült már autóban, közlekednek a lányok nap mint nap. Egy sportoló életében ez elkerülhetetlen, így aki vállalta, hogy folytatja a játékot, az tudta, hogy ez ezzel jár. A vezetőségnek senki nem jelezte, hogy problémát jelentene felszállni a buszra.”
Semsei Barbara azért árnyaltabban fogalmaz: „Nem szoktam, de akkor bekötöttem magam, és kapaszkodtam, amit észre sem vettem, tudat alatti dolog volt. A többiek csipkelődtek, hogy mit gondolsz, ha kapaszkodsz, akkor nem borul fel a busz? Egy kisbusszal mentünk, ráadásul egy kanyargós úton, szóval mindenki végig nyújtogatta a nyakát a kanyarokban, én pedig végigkapaszkodtam az utat. Persze ilyenkor még vannak rossz érzéseink, de az egyre több buszozással és a halványodó emlékekkel elmúlnak majd.”
Üzenet Belgrádból
Natasa Kovacevicnek, a csapat 19 éves légiósának a baleset következtében amputálni kellett az egyik lábát térdtől lefelé. A szerb játékos a héten feltöltött a Facebook-oldalára egy képet, amelyen fél lábbal kosárra dob, ez nagy hatással volt a csapattársakra.
„Natasa egy rendkívül erős személyiség, nagyon jó játékos volt, és biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy az élete része marad a kosárlabda. Nagy lelki erőt ad mindenkinek. Ha ő csinálja, akkor nekünk is kell” – mondja Semsei Barbara, aki a csapattal együtt rövidesen meglátogatja majd a Belgrádban gyógyuló Kovacevicet.
A csapat jövő csütörtökön játssza első tétmeccsét a tragédia óta, az Euroligában a címvédő orosz Jekatyerinburgot fogadja. „Elég sok hét eltelt a baleset óta, sokaknak jót tett, hogy visszatértek a pályára, nekem is. A nehezén szerintem túl vagyunk, lelkileg és fizikailag is. Az, hogy teljesíteni kell, szintén nem lesz egyszerű, de ez a kellemesebb nehézség, amit már régóta várunk. A Jekatyerinburg ellen még teljes csapattal, topformában is nehéz lett volna jó eredményt elérni, így pedig a tisztes helytállás lesz a célunk.”
Fűzy András elnök szerint nem volt annyi idejük, hogy megfelelően felkészüljenek, de nincs más út, el kell kezdeni a sorozatot. Úgy gondolja, hogy minden egyes dobott kosárnak és kivédekezett támadásnak örülniük kell a jelenlegi helyzetben.
„Ezek az apró részsikerek fognak felépíteni bennünket, és remélem, hogy akár a dobogóra is odaérhetünk a magyar bajnokságban. Pech, hogy mindjárt a világ egyik legjobb klubja lesz az első ellenfelünk az Euroligában, ennek a meccsnek nem az lesz a tétje, hogy a Győr tud-e nyerni, hanem az, hogy megmutassuk, hogy van folytatás. És nemcsak nekünk, hanem minden olyan embernek, aki hasonló tragédiát élt át. Az a célunk, hogy lelki erőt adjunk nekik is a folytatásra.”