Így jártunk, nagyon sajnálom - a fáradtság legyűrte a hokiválogatottat

Az osztrák csapat ereje és a fáradtság együtt sok volt a magyar jégkorong-válogatottnak, legalábbis a csapat két rutinos védője, Tokaji Viktor és Szélig Viktor is azt érezte, a szlovénok elleni meccs után nem sikerült teljesen regenerálódni. Az osztrákok NHL-ben profiskodó csatára, Michael Grabner viszont dicsérte a magyarokat, szerinte a szoros eredményt hozó első két harmad megmutatta, hogy jó csapatunk van. 

Nem sikerült a bravúr, Szlovénia után Ausztria is legyőzte a magyar jégkorong-válogatottat, így kiderült, a torna két favoritja egy körrel a vége előtt bebiztosította a feljutást.

A magyar csapat sokkal jobban kezdte az osztrákok elleni meccset, mint a szlovénok ellenit, húsz perc után 2-1-re vezettek Bálizsék, a vége mégis 2-7 lett, de a hét osztrák gólból négy is az utolsó harmadban született, ami mutatja, messze nem volt ez olyan sima, amilyennek az eredmény mutatja.

"Nem tudtunk regenerálódni a szlovén meccs után, az osztrákok többet pihenhettek, és frissebbek is voltak, ami meglátszott a vége felé, akkor már nem sok közünk volt a játékhoz" - jelezte Szélig Viktor, a magyar csapatkapitány, hogy kevés volt a két meccs kozött eltelt 18 óra. Szélig szerint a játékunk alapján a meccs elején még úgy tűnt, jobb eredmény érhetünk majd el, mint a szlovénok ellen, de az ellenfél szétkorcsolyázott és felőrölt minket.

Ahogy a szlovénok ellen, most is volt olyan időszak, méghozzá a második harmad elején, amikor sorra ültek ki a büntetőpadra a játékosok, Szélig szerint lehet rajta vitatkozni, hogy melyik kiállítás volt jogos és melyik nem, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy a létszámhátrány a csapat maradék erejét is leszívta.

"A végén pedig még szerencséjük is volt, mert minden bejött nekik, de el kell ismerni, megdolgoztak érte. Így jártunk, nagyon sajnálom. Csalódottak vagyunk, mert bár a vébé előtt is tudtuk, hogy nem mi vagyunk ennek a két meccsnek az esélyesei, ahogy elkezdődött a torna, és amilyen jó formát mutatott a csapat, azt reméltem, lesz keresnivalónk. Pedig nem vagyok az a típus, aki beleéli magát a nem megvalósítható álmokba, szeretek két lábbal a földön vagy a jégen állni, de engem is elkapott az érzés. Persze ez a realitás, ami történt, és úgy tűnik, még messze vagyunk tőlük" - értékelt a Franciaországban légióskodó védő.

Szélig szerint az emberelőnyös, emberhátrányos egységek sem működtek jól a két rangadón, az osztrákok ellen volt két olyan kétperces fór is, amely lövés nélkül telt el, amit a csapatkapitány a fáradtság számlájára írt. Előzetesen sokan aláírtak volna az érmet, és a bronz még meglehet, ha szombaton a briteket legyőzi a válogatott, Szélig pedig biztos benne, hogy addigra talpra áll a brigád, de egyelőre keserű a szájíze, mert örült volna, ha sikerül az egyik nagyot elkapni a rengeteg magyar szurkoló előtt.

A torna egyetlen NHL-játékosa, Michael Grabner ugyan nem talált be Bálizsnak, de két gólból is kivette a részét, azaz fontos szerepet vállalt a sikerben. "Nagyon kemény meccs volt, a magyarok kétszer is vezettek, mi pedig tisztában voltunk vele, hogy a harmadik harmadban a legjobb játékunkat kell elővennünk. Az is segített nekünk, hogy a magyaroknak szerdán fárasztó meccse volt a szlovénok, bár mi is elmentünk egészen a büntetőkig a japánok ellen. Jó kis csapat a magyar, ezt bizonyították a szoros első két harmadban, vannak ügyes fiataljaik is, ha így folytatják, jövőre még jobbak lehetnek" - udvarolt egy sort a New York Islanders csatára, akinek eleinte szokatlan volt az NHL-eshez képest nagyobb pálya.

A dunaújvárosi Galanisz Nikandrosz két meccsen is az első gólunkat szerezte, de az osztrákok elleni villanását végül háttérbe szorította az ellenfél meccs végi gólzuhataga. Galanisz nem érezte fáradtnak magát, nem is erre fogta a vereséget, inkább abban látta az okot, hogy fejben nem volt elég erős a csapat, és éppen a védekezésben nem sikerült jól teljsíteni, ami pedig nagyon jól működött a torna elején. Az is erőssége volt a válogatottnak a mostani vébén, hogy a negyedik sor, amelynek Galanisz szerint az az elsődleges szerepe, hogy a jégre lépésével pihenőidőhöz juttassa az első három sort, nemcsak a feladatát végezte el, hanem gólok formájában hatalmas pluszt tudott hozzátenni.

Amikor az utolsó meccsről kérdeztük, Galanisz azt felelte, előzetesen a negyedik hely tűnt reálisnak, így örülni fognak, ha meglesz a bronz, még akkor is, ha tudják, még ennél is lehetett volna jobb a végső helyezés. Bár még csak most fog véget érni az idei szezon, a 23 éves csatár már nagyon várja a következőt, mert az általa nagyra tartott svéd edző, Stephan Lundh marad a következő idényre is az Acélbikáknál.

A Dunaújváros az osztrák másodosztályban első évében a negyeddöntőig jutott, a Mol Ligát és a Magyar Kupát megnyerte, az ob I elődöntőjében viszont nem volt esélye a Fehérvár ellen. "Úgy érzem, nagyot léptünk előre, és a továbbiakban is szükségünk van arra, hogy minél erősebb ellenfelekkel játsszunk minél több meccset, mert akkor évek múlva ennek komoly látszata lehet" - tekintett a jövőbe a klubjával kapcsolatban Galanisz.

Galanisznak ez volt a második felnőttvébéje, amin részt vett, Tokaji Viktor viszont már 1995-ben ott volt a válogatottban, játszott A és C csoportos vébén is. A rutinos hátvédet arra kértük döntse el a Szélig és Galanisz véleménye alapján döntetlenre álló fáradtság/nem fáradtság kérdést, amire Tokaji azt mondta, ő is érezte a mentális fáradtságot a csapaton, és a csatár azért lehetett frissebb, mert a szlovénok ellen a sok emberelőny, emberhátrány miatt nem volt annyit jégen.

"Az osztrákok ellen a meccs közepe felé kezdtem érezni, hogy fejben elszálltunk, rossz megoldásokat választottunk, nem láttuk át a helyzeteket, nem tudtunk fejben annyira felfrissülni, hogy elkapjuk őket, pedig az első harmad alapján benne lehetett volna. Ebbe az is belejátszik, hogy a terhelés végén vagyunk, a szerdai meccs este tizenegykor ért véget, a csapat nagy része fél három magasságában tudott elaludni, hiába vagyunk profik, ezt most nem tudtuk megoldani."

Tokaji szerint a végeredmény nem adja vissza a játék képét, nem volt ekkora különbség a felek között, és úgy érzi, egyre jobban zárkózunk fel az osztrákokra és szlovénokra, ami mutatja a magyar hoki erejét. Bár Kevin Primeau szövetségi kapitány kivitte a vébére a 21 éves Hetényi Pétert, a fiatal védő nem sok lehetőséget kapott, a rázós szituációkban az idősebb játékosokat küldte be a kanadai szakember, és bizony a válogatott rangidősén, a 42 éves Sille Tamáson az osztrák elleni meccs második felében érződött, hogy fáradt. Tokaji örült annak, hogy a fiatalabb védők, Hegyi Ádám és Pozsgai Tamás éltek a lehetőséggel, és jól játszottak, és már nem olyan borúlátú a hátvédeket illetően, mint két-három éve.

"Bízom benne, hogy vannak olyan védők U18-ban és U20-ban, akik fel tudnak nőni a feladathoz, de ehhez az kell, hogy nívós bajnokságban játsszanak minél több meccset, és szerezzenek rutint. A mi generációnk pont azért jutott el ilyen messzire, mert 16-17 éves korunkban már a felnőttek között játszottunk, ami nagyon sokat számított" - mondta a 35 éves hátvéd.

A magyar válogatottra ezen a világbajnokságon még egyetlen mérkőzés vár, szombaton 16.30-tól Nagy-Britannia lesz az ellenfél. Amennyiben a magyar csapat győz, akkor a harmadik helyen zár.