Vágólapra másolva!
Gerendás György 2004 óta irányítja az egri pólócsapatot, és három elveszített döntő után idén - a visszavágó utolsó negyedében szerzett három gólnak köszönhetően - bajnokságot nyert a 101 éves klubbal. Az egykori olimpiai bajnok pólós szerint nincs olyan eredmény, amit a heves vérmérséklete miatt nem tudott volna elérni, és egyetlenegy botrányát sem bánta meg utólag. Az 57 éves tréner két évig nem nézte a válogatott meccseit, amikor 1996-ban nem választották meg szövetségi kapitánynak, most pedig úgy érzi, a férfivízilabda-válogatottnak 34 százalék esélye van jövőre az olimpia megnyerésére.

- Ha kedden elbuktak volna, most mérges lehetne, mert az alapszakaszt fölényesen megnyerték. Így is fenntartja, hogy nem jó a döntő oda-visszavágós lebonyolítási rendszere?
- A döntő előtt azt mondtam, hogy a sport nem mindig igazságos, a kiírás alapján pedig az sem lett volna igazságos, ha elbukjuk a bajnokságot. Ha nem nyerjük meg az aranyérmet, akkor a veretlenül megvívott bajnoki szezon után egyetlen vereséggel lettünk volna másodikak.

- Az utolsó negyed előtt 6-5-re a Vasas vezetett, majd 8-6-ra fordított az Eger, így összesítésben épphogy bajnok lett. Mit mondott a játékosainak a hajrá előtti szünetben?
- Nem kellett semmit mondani, mert ott volt több mint háromezer néző, így lehetett érezni az energiaáramlást. Az utolsó negyedben egy picit változtattunk az addigi zónavédekezésünkön, az ellenfél ekkor már csak kétszer tudott kapura lőni. Keményen védekeztünk, és míg mi sok helyzetet kialakítottunk, addig a Vasas - az első három negyeddel ellentétben - nem.

- Néhány Vasas-játékosnak és az ellenfél edzőjének sem tetszett a bíráskodás. A nyertes együttes edzőjeként képes objektíven értékelni?
- Nem, csak szubjektíven. Lehet, ha kikapunk, akkor most én is azokat a kétes helyzeteket emlegetném, mint a meg nem adott gól vagy a gólvonal elé és mögé pattanó labdák.

- Mennyire tartja nagy dolognak, hogy sikerült megtörni a zsinórban háromszor aranyérmes Vasas hegemóniáját?
- Nem is a Vasas ellen, hanem az Eger mellett szólnék. Azt tartom nagy dolognak, hogy van egy 101 éves klub, amely bajnokságot korábban még sosem nyert, most viszont sikerrel járt. Hét évvel ezelőtt az volt a cél, hogy csináljunk egy jó csapatot, és ez egy ilyen kisvárosnak, mint Eger, most sikerült is. A magyar pólónak jót tenne, ha minél több városban így gondolkodnának. Ahogyan hallom, Miskolc és Debrecen is ezt az utat szeretné járni, ami mindenképpen üdvözlendő.

- A mostani a legerősebb Eger?
- Tizenkilenc éve vagyok edző, és soha olyan jó csapatom nem volt, mint a jelenlegi Eger. Pedig nem indult jól az idény tavaly szeptemberben. A válogatott centerünk, Bárány Attila a szívinfarktusa után kiesett, és Aaron Felthamra, az ügyeletes kanadai gólvágóra sem számíthattunk, majd Kis Gábor is sokáig sérült volt, nem is nagyon edzett, és végül csak a döntőben játszott.

Forrás: MTI/Kovács Tamás

- A Wikipédia nevű internetes lexikon azt írja, 1994 és 2009 között tizenkét büntetése volt, de az oldal megjegyzi, hogy "ez a szakasz egyelőre erősen hiányos". Lesz még folytatás, vagy megnyugszik idősebb korára?
- Úgy tartják, ahogyan egyre idősebb lesz az ember - most 57 éves vagyok -, úgy egyre nyugodtabb lesz. De azt is mondják, hogy amint öregszik, annál hülyébb, idiótább lesz. Hogy ez belőlem mit fog kihozni, nem tudom. Vagy az egyiket, vagy a másikat - ha egy-két év múlva újra hív, meglátjuk.

- Volt olyan botránya, amit megbánt utólag, mert belátta, hogy tévedett?
- Biztos, hogy van olyan, amit másképp csinálnék, de van az életnek egy olyan sajátossága, hogy az ember mindig valami olyasmit csinál, amiről ott és akkor úgy érzi, sőt tudja, hogy a legjobb. Éppen ezért hiába érzem most, hogy esetleg valamit másképp csinálnék, akkor az tűnt a legjobb döntésnek. Mindezt megbánni nem lehet, és fölösleges is.

- Volt olyan eredmény, amit esetleg a mentalitása miatt nem ért el?
- Nem. Amit nem értem el, annak az oka nem a vérmérsékletem, a problémás személyiségem volt.

- Játékosként is ilyen volt?
- Ugyanilyen voltam. Az ember nem tud az egyik munkahelyén bárányként, a másikban oroszlánként dolgozni. A baj valahogy mindig megtalált, de mindig valami jó dolgot is kaptam mellé.

- A döntő első meccse után arra panaszkodott, hogy a Vasas-drukkerek alpári bekiabálásokkal zavarták az egri kispadnál ülőket. Ez mennyire tud kibillenteni egy edzőt, egy csapatot?
- Félreértés, hogy én amiatt reklamáltam volna, hogy kiabálnak vagy éppen anyáznak. Aki megveszi a jegyét, annak az a feladata, hogy szurkoljon. Én azt mondtam, hogy nem emberi az a körülmény, ami a Komjádi uszodában fogadott, ahol 70 centiről üvöltöttek a hazai drukkerek. Minket az is ugyanúgy zavart volna, ha azt kiabálják, hogy "hajrá, Angyalföld!", de mindez nem a közönség, inkább a versenybíróság hibája. A Vasas tavaly nem a Komjádiban játszott az átépítés miatt, de tavalyelőtt, amikor ott játszottunk, akkor a szövetség tudott erről a problémáról, éppen ezért a kispad mögötti három sorban nem ülhettek szurkolók. A 70 centis távolságból így rögtön három és fél méter lett, a játékosok pedig hallották, amit az edző mond. A minimális tiszteletet meg kell adni, mi is megtehettük volna Egerben, hogy odaengedjük a Vasas-kispadhoz a szurkolóinkat, de nem tettük ezt, mert nem akartunk botrányt, és megtiszteltük ezzel az ellenfelet.

- Gólokban mérhető, hogy a 8-7-re végződött vesztes meccsen nem hallották a játékosai a tanácsait?
- Ezt nem lehet matematikailag bebizonyítani, és cáfolni sem lehet, de biztos, hogy sokat jelentett.

- Négyszer volt bajnok a BVSC-vel, az Egerrel most először. Össze lehet hasonlítani a két klubot, a lehetőségeket, a játékoskeretet?
- Össze lehet, de felesleges. A BVSC a múlt útján járt, egy félig-meddig állami szervezet által támogatott klub volt, szurkolók és igazi háttér nélkül. Az Eger pedig a jövő útján jár, ami a pólónak is jó; van egy város, egy csapat, amelyért sokat tesznek. Mindig lesz valaki, aki magáénak tekinti az egri csapatot, a sikereket, és hajlandó lesz pénzt, energiát áldozni rá.

Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

- Miért váratott magára ennyit az egri bajnoki cím?
- Egy klubot fel kell építeni. Először negyedik lett a csapat, a rákövetkező két évben harmadik, majd háromszor második. Amikor három éve elbuktuk az elsőt, akkor úgy gondoltam, hogy ez nem jó, de már nem sokkal a döntő után azt mondtam, hogy nem illik egy csapatnak a fennállása első bajnoki döntőjét egyből megnyerni - igaz, a sport nem az illemről szól. Egy gyümölcsnek is érnie kell, lehet, három éve már piros volt a miénk, de még érnie kellett.

- Azért nem lehetett jó érzés háromszor egymás után ezüstérmet nyerni.
- Ha az ideit elbukjuk, az lett volna nagy csalódás. Az előző években ugyanis nem feltétlenül a miénk volt a legjobb csapat. Ha csak nüánsszal is, de gyengébbek voltunk, így a vereség után azt mondhattuk, hogy a jobbtól kaptunk ki.

- Az Euroligában egy pontot sem szereztek legutóbb. Lehet ezen jövőre változtatni?
- Ez nem az Eger, hanem az egész magyar póló felépítésének a problémája. Jelenleg hat olyan csapat van a magyar ob I-ben, amelyből a hatodik FTC is simán lehetne második-harmadik a szerb bajnokságban. Hogy miért? Mert Szerbiában csak egy jó csapat van, a Partizan Beograd, amelyben tizenegy szerb válogatott játszik. Ha esetleg a Vasasból és az Egerből összeraknánk egy klubcsapatot, akkor Magyarországnak is lenne egy olyan csapata, mint a Partizan, de nekünk ez sokkal jobb, hogy több jó klub szerepel a bajnokságban. Így tágabbak a lehetőségek, fel tudjuk karolni a fiatal, feltörekvő játékosokat, és sokkal jobb, hogy ezek a pólósok is játéklehetőséghez jutnak, mert így több jó játékosa lesz Magyarországnak azokkal az országokkal szemben, ahol csak egy-két jó klubcsapat létezik.

- Ha érkezne további két-három jó játékos Egerbe, akkor máris ütőképesebb lehetne a csapat az Euroligában. Ez tényleg megvalósíthatatlan?
- Igen, jobb lenne a csapat, de ehhez nincsen elegendő mennyiségű pénz a magyar sportban.

- Akkor most az a kérdés, hogy klubszinten vagy válogatott szinten legyünk-e jobbak?
- Szerintem a válogatottunk elég jó, és a klubcsapataink sem rosszak, hiszen tavaly az Eger, idén pedig a Vasas is bejutott a legjobb nyolc közé az Euroligában.

- Edzője volt a válogatottnak, de amikor a szövetségi kapitányi posztra pályázott 1996-ban, nem nyert. Mennyire bántotta, hogy nem lett szövetségi kapitány?
- Ez lenne a szakmának a csúcsa, utána két évig nagyon bántott, hogy nem lettem kapitány, meg sem tudtam nézni a meccseket. De mindezt egyszerűen fogom fel, megpróbálom abban meglátni a jót, amiben éppen vagyok. Azért egy klubedzőnek is komoly, nagy feladatai vannak.

Forrás: MTI/Kovács Anikó

- A pólóválogatottban sokak szerint generációváltásnak kellene következnie, de még mindig a régi nagy nevek viszik a hátukon a csapatot. Ilyen gyenge lenne az utánpótlás?
- Azért a régi sztároktól várja a közvélemény a sikert, mert egyszer tőlük már megkapták. Ha nem ők lennének benne a válogatottban, akkor talán az egyszeres bajnokoktól, például Kis Gábortól, Hosnyánszky Norberttől vagy Varga Dénestől várnák a győzelmet a szurkolók. Szó sincs arról, hogy nincsen megfelelő utánpótlás, Kemény Dénes is sok fiatalt épített be, az már egy másik dolog, hogy lehet, aki egyszer vagy egyszer sem nyert olimpiát, nem gyengébb, mint aki már három alkalommal, de a hírek még mindig a triplázókról szólnak, akik persze a rutinjukkal még sokat hozzátehetnek a sikerhez. Olyan ez, mint Diego Maradona esete, aki 1994-ben is ott volt az argentin válogatottban, és már nem ő volt a legjobb, de róla szóltak a hírek, és tőle várták az eredményt.

- Az Eb-csapatban volt több fiatal játékos is, és csak negyedik lett a csapat. Ez nem rossz előjel?
- Én kívánom minden magyar csapatsportágnak, hogy egy Eb-bronzérmet vagy negyedik helyet kudarcként éljen meg.

- Ha betévedne egy fogadóirodába, és egy percre elfelejtené, hogy magyar, kinek az olimpiai győzelmére fogadna?
- Ha ezt nyolc vagy négy éve kérdezi, akkor egyértelműen a magyar csapatra fogadtam volna. Most a magyar, a szerb és a horvát válogatottnak egyforma esélye van. De mivel a százat nem lehet háromfelé osztani, ezért azt mondom: a magyar csapatnak 34 százalék esélye van a győzelemre.

- Sok kritika érte a pólós szabályokat. Ön szerint jó még a mai vízilabda?
- Alapvetően a szabályokat nem lehet megváltoztatni. A probléma az, hogy nem feltétlenül hozzáértő emberek alkották őket. Egy szabálynál az a jó, ha egyszerű, és nincs hozzá magyarázat. A fociban, aki buktat, az sárga lapot kap, aki az utolsó embert buktatja, azt kiállítják. A pólóban egy hasonlóan egyszerű szabályhoz van egy két és fél oldalas magyarázat, így elvész a szabály lényege, és a bírók, ha nem tartják be, minden esetben találnak egy kibúvót. Olyan ez, mintha a KRESZ-ben az lenne, hogy városban csak ötvennel mehetsz - kivéve, ha zöld az autód, vagy ha hat méternél hosszabb, akkor mehetsz hetvennel is.

- Sok szurkoló szerint a nyolc-tíz éve látott vízilabda szépsége mára elveszett. Ön mit gondol erről?
- Én inkább harminc évet mondanék. A póló abban az időben sokkal érthetőbb volt, akkor egy emberként hördült fel a közönség egy-egy döntésnél, ugyanúgy, mint ma a fociban, amikor a stadionban vérmérsékletétől, hovatartozásától függetlenül mindenki tudja, hogy mi történik a pályán: az a tábor, amelyik ellen a faultot elkövették, az felhördül, mert ismeri a szabályokat. Harminc éve farigcsálják a szabályokat, és mára a szurkolók nem is értik, hogy mit látnak.