"Jó lenne haragudni valami rajtam kívülálló dologra" - kanadai válogatott lehet Vindisch Ferenc

Vindisch Ferencet 2005 óta nem hívta meg Kemény Dénes a vízilabda-válogatotthoz, a kanadai csapat viszont szívesen látna őt a soraiban, aminek már csak adminisztrációs akadálya van, bár a Szegeden játszó pólós számára továbbra is elsőbbséget élvezne akár egy edzés is a magyar válogatottban. Vindisch szerint ha olyan futballista lenne, mint amilyen vízilabdázó, sokkal jobban élne, a póló viszont akkor sem lenne sokkal népszerűbb, ha bokáig érő vízben játszanák.

Magyar játékossal erősödhet a kanadai férfivízilabda-válogatott, Vindisch Ferenc ugyanis már elindította azokat az adminisztrációs folyamatokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az észak-amerikai csapatban játszhasson. "A felvetés nem új keletű, 2005 óta nem voltam kerettag a magyar válogatottban, és mivel letelt a szükséges egy év, amit ki kell hagyni, ha valaki egy másik válogatottban pólózna, azóta is kerestek a kanadaiak, de eddig mindig lemondtam a meghívást ilyen-olyan okból."

A kanadai lehetőség azért került elő ismét, mert a tengerentúli csapat a Volvo-kupa előtt Szegeden edzőtáborozott, Dragan Jovanovic szövetségi kapitány pedig megkereste Vindischt, majd Kemény Dénest a magyar játékos átigazolása ügyében. Vindisch korábban Kanadában élt, így rendelkezik állampolgársággal, de ezenfelül komoly papírmunkára is szükség van a magyar, valamint a kanadai szövetség, illetve a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) részéről.

Ha még hívják a magyar csapathoz, akár edzésre is megy

"Nincs pofám azt csinálni, amit mások, hogy behívom csak azért, hogy ne játszhasson a kanadai válogatottban" - nyilatkozta Vindisch ügyéről Kemény Dénes a sportnapilapban, a játékos pedig fontosnak tartotta elmondani, annak ellenére, hogy az utóbbi időben nem merült fel a neve a keretben, számára mindig is elsőbbséget élvezett a magyar csapat, és ha hívják, egyből megy. "Ezzel nem a kapitánynak szeretnék üzenni, inkább csak azoknak, akik azt hiszik, hogy szívesebben játszom a kanadai válogatottban. Pedig, ha választani kell egy magyar keretedzés és egy kanadai színekben játszandó meccs között, az előbbit választanám."

Hogy miképp élte meg a jelenleg Szegeden, korábban az összes hazai nagycsapatban, a Vasasban, a Fradiban és a Honvédban is játszó pólós, hogy többször is eljutott a kerettagságig, de végül lemaradt a nagy sikerekről? "Jó lenne haragudni valami rajtam kívülálló dologra, de a világ legjobb csapatába nehéz bekerülni, és mivel nélkülem is tudtak nyerni a többiek, nyilván igaza volt a kapitánynak, hogy másokat vitt. Persze volt hiányérzetem, több nyáron is úgy éreztem, hogy sikerülhet bekerülnöm, de annyira nem tudtam kiemelkedni, hogy kihagyhatatlan legyek. Van a csapatban egy 8-10 fős mag, amely az emberek 95 százalékának ott van a fejében, őket mindenki betenné a csapatba, a maradék három-öt helyre pedig általában tizenöt egyforma képességű játékos pályázott. Közöttük elég kicsi a különbség, és mindannyian úgy érzik, ott lenne a helyük a kiválasztottak között, ami nem is baj, ez a természetes, az a dolguk, hogy tegyenek érte, hogy végül őket vigye magával a kapitány. Persze, azért jó lett volna az olimpiai öt karikát a vállamra tetováltatni."

Vindisch számára nem lenne újdonság, ha a kanadai csapatot erősítené, a junior- és a felnőttválogatottban is játszott korábban, de éppen azért építette le ezt a lehetőséget, mert a magyar válogatottba szeretett volna bekerülni. "Ha 22 évesen eldőlt volna, hogy soha többet nem leszek magyar válogatott, akkor nem lett volna kérdés, hogy elkötelezem magam a kanadai csapathoz, és lehúzok vagy tizenöt évet a válogatottnál. Most 32 éves vagyok, és bízom benne, hogy van még pár évem, amikor az első osztályban pólózhatok, márpedig érdemes ilyenkor elgondolkodnia az embernek, hogy mit kezdjen a szabadidejével, érdemes-e kinn végigedzeni a nyarat, vagy esetleg helyette itthon kipihenni a fáradalmakat. Mindenki azt mondja, hogy egy olimpiára kijutni nagy dolog, de ezért rengeteget kell tenni, áldozatokat kell hozni" - mondja Vindisch, amikor arról kérdeztük, milyen lehetőséget lát a kanadai csapatban.

Baseballiskola Szegeden?

Kanadában jelenleg csúcson van a férfipóló, a 2009-es római vébén minden idők legjobb szereplését produkálta a válogatott, amikor a nyolcadik helyen zárt. A fejlődésben Vindisch szerint nagy szerepe van Dragan Jovanovic szövetségi kapitánynak - ő védett a szerb csapatban a Kásás Tamás három góljával 3-2-re megnyert 1997-es Eb-döntőn -, aki az európai stílusú vízilabdát próbálja meghonosítani Észak-Amerikában, és ma már a kanadaiak is ugyanannyit készülnek, mint bármelyik európai csapat. Fizikálisan nagyon erősek a kanadaiak, játékosanyagban azonban még elmaradnak a legjobb csapatoktól, bár az jelzésértékű, hogy Justin Boyd Budvában, Kevin Graham és Aaron Feltham pedig Egerben pólózik, ők hárman a válogatott húzóemberei, Vindischsel kiegészülve már egy egészen erős kezdősort alkothatnának.

A Vindisch családban nemcsak az ifjabb Ferencnek, hanem az apjának is kapcsolata van a kanadai pólóval, ugyanis egy vízilabda-iskolát működtet Victoriában. "Hogy mennyire felkapott a pólósuli abban az országban, amelyben minden második gyerek jégkorongozó akar lenni? Nagyjából annyira, mint amilyen jól menne egy baseballiskola Szegeden. Édesapám játékosként és edzőként is a KSI-t szolgálta, az ott elsajátított utánpótlásmunkát végzi kinn is, színesek az edzések, a legjobb körülményeket biztosítja a gyerekeknek, korrektül ki van plakátolva a sulija, de ettől az még Észak-Amerika marad, ez meg vízilabda. Aki szereti a sportágat, az csinálja, és értékeli, hogy van valaki, aki egy olyan országból jött, amely a kezdetek óta uralja a vízilabdát, de ebből épphogy meg lehet élni. Pedig ha ugyanilyen szintű munkát hokiedzőként csinálna, akkor híres lenne, és a legjobbként emlegetnék a szakmában".

Hiába nyerte meg Kemény Dénes csapata a legutóbbi három olimpiát, Magyarországról sem lehet elmondani, hogy a vízilabda irigylésre méltó helyzetben lenne, a hazai meccsek átlagnézőszáma alacsony, a nemzetközi kupákban pedig az utóbbi időben közel sem annyira meghatározóak a csapatok, mint válogatott szinten. "Nem hiszem, hogy hullámvölgyről van szó, szerintem a nemzetközi mezőnyben korábban sem volt meggyőzően a legjobb egyik magyar sem, amiben az is közrejátszik, hogy nem tudták megfizetni a legjobbakat, akiknek a nagy része általában külföldön játszott. Aztán amikor a Honvéd hazahozta Benedekéket, és a válogatott váza együtt játszott, akkor össze is jött 2004-ben az Euroliga-győzelem, azóta viszont csak a Szeged tudott egy LEN-kupát nyerni. Igazából nem tudom, mi az, amiben a külföldi csapatok mérföldekkel előttünk járnak, itt van az Eger példája, amelynek remek edzője, jó kerete van, és mégis nulla ponttal zárt az Euroligában. Esetleg lehet az a háttérben, hogy a magyar bajnokság stílusában, bíráskodásban annyira elüt a nemzetközi kupákétól, hogy a játékosok elszoknak tőle, de ez sem tűnik megfelelő érvnek, hiszen a válogatottban mégis tudnak alkalmazkodni hozzá" - elemzi Vindisch a magyar póló helyzetét.

"Nem dobnék újra a kockával"

Többen úgy vélték, a sportágra ráférne egy vérfrissítés, Faragó Tamás az [origo]-nak is elmondta, milyen szabályváltoztatásokkal lehetne látványosabbá tenni a vízilabdát, egyelőre azonban semmi nem történt, kérdés, a jövőben lesz-e bármilyen foganatja a segélykiáltással felérő felhívásnak. Vindisch amondó, lenne olyan szabályváltoztatás, amellyel három-négy százalékkal népszerűbb lehetne a pólót, de ha leengednék a vizet a medencéből, és bokáig érő vízben kergetnék a labdát a játékosok, akkor is maximum tíz százalékkal figyelnének többen a sportágra.

"El kell fogadnunk, hogy a sportág, amit választottunk, olyan, amilyen. Az, hogy a futás helyett úszni kell, eleve lassabbá teszi, talán emiatt is kevéssé élvezhető, hiszen nem olyan pörgős a játék. Lehet előrelépni, de nem lesz belőle soha foci, kosárlabda, de még kézilabda sem a népszerűséget tekintve. Nekünk is megvan a nézőközönségünk, sokkal több nő jár például ki a meccsekre, de ők nem elegek ahhoz, hogy megszorítsunk más csapatsportágakat. Abban igaza van Faragónak, hogy nem jó a mostani versenynaptár, nyári sportággá kéne tenni a pólót, és akkor a strandról a jó időben sokkal könnyebben be lehetne hozni a nézőket a meccsre. Egyébként azt figyeltem meg, hogy az egymás után nyert három olimpia elegáns sporttá tette a vízilabdát, a tehetős emberek szívesen hordják le pólózni a gyerekeiket, és egy pólómeccs megnézése is sokak számára jó program lett a szombat esti mozi helyett, a bulizás előtt. Érdeklődés tehát van, gólból is sokkal több esik, mint a fociban, nem is olyan hosszú a meccs, a futballban mégis meg tudnak tölteni egy 80 ezres stadiont" - mondja a 2001-ben a gólkirályi cím mellé a Magyar Kupát és a KEK-et is begyűjtő pólós.

Felvetjük, azért mégsem olyan rossz a pólósok helyzete itthon, hiszen a társadalom szemében sokkal inkább példaképnek, jobban megbecsültnek számítanak, mint a futballisták, mire Vindisch felhozza a görög vízilabdázók példáját, akik a 2004-es olimpián elért negyedik hely után lottózókat, éttermeket, életük végéig tartó életjáradékot kaptak, vagyis megbecsülés és megbecsülés között is van különbség, ilyen téren is lehetne fejlődni itthon szerinte.

"Ha olyan szintű focista lennék, mint amilyen vízilabdázó vagyok, sokkal előbbre tartanék egzisztenciálisan. Ha elfogadjuk, hogy a magyar a világ legjobb pólócsapata, akkor az, hogy ott kerettag lehettem, felér azzal, ha futballban valaki a brazil, argentin vagy olasz válogatott játékosai között szerepelhet. De ezt ne vegye senki panaszkodásnak, magam nem dobnék újra a kockával, elégedett vagyok azzal, amit a vízilabdával elértem, 17 éves korom óta ebből élek, egy népszerű sportot űzhetek, ami sokkal kellemesebb dolog, mintha egy irodában ülnék" - von mérleget Vindisch, majd hozzáteszi azért, ha fia lesz, nem fogja a póló felé irányítani, maximum annyit mond neki, hogy menjen úszni, mert szerinte az a legjobb sport, amit egy gyerek elkezdhet.