Csapat nélkül kallódhatnak el a magyar hokitehetségek

Pályafutásuk legfontosabb időszaka vár azokra a 20 éves jégkorongozókra, akik a junior korból már kinőttek, de ahhoz még nem elég jók, hogy a felnőttek között meghatározóak legyenek. Az itthon élvonalat jelentő hat csapat kevés ahhoz, hogy állandó játéklehetőséget nyújtson nekik, az U20-as válogatott edzője szerint 10-12 indulóra lenne szükség ahhoz, hogy ne veszítse el a sportág a tehetségeket. A legnagyobb gondot a minőségi védők hiánya jelenti, de a gólvágókról álmodó szülők már a kiválasztásnál nyomás alá helyezik az edzőket.

2009-ben, amikor a válogatott hetven év szünet után ismét a legjobbak között, vagyis az A csoportban szerepelt, úgy tűnt, minden jól megy a magyar jégkorongban. A mostani aranygenerációnak, amely elkényeztette a drukkereket, még lehet pár jó éve, de a tavalyi világbajnokságon szerepelt 25-ös keretnek majdnem a fele 30 évnél idősebb játékosokból állt, és sokan úgy vélték, a Palkovics, Szélig, Ladányi, Tokaji nevével fémjelzett 1975-76-os korosztálynak, illetve a nagy öregeknek, mint amilyen Kangyal, a vébé amolyan jutalomjáték volt, amivel megkoronázták pályafutásukat.

A vérfrissítés pár éven belül elkerülhetetlen

Kérdés, hogy az utánpótlás kitermel-e annyi játékost, akikkel sikerül legalább szinten tartani a magyar jégkorongot. Az már a novemberi Pannon-kupán kiderült, hogy a Magyar Kupa-győztes Dunaújváros játékosaira (Magosi, Galanisz, Azari, Kiss Ákos) és a fehérváriak egyre több szerephez jutó fiataljaira, mint Sofron vagy Nagy Gergő a jövőben lehet számítani, és idővel azok is előtérbe kerülhetnek, akik jelenleg még az U20-as vagy az U18-as válogatottat erősítik.

Az U20-asok decemberben egy győzelemre voltak attól, hogy feljussanak a divizíó I-be, de a vébé utolsó meccsén 5-4-re kikaptak a britektől. Az eredmény egyértelműen csalódás, hiszen a szövetség azért is vállalta el a rendezést, hogy hazai pályán feljussanak a fiatalok, így viszont újabb egy év vész kárba.

A kanadai JP MacCallum által irányított csapat 20 fős keretéből hatan külföldi csapatban szerepelnek, ráadásul igazi hokinagyhatalmaknál: Bartalis István, Németh Attila és Nemes Benjámin Svédországban, Pavuk Attila és Kiss Dávid az Egyesült Államokban, Hardi Richárd pedig Kanadában.

Kellemes teher, hogy nehezebb kiválasztani a játékosokat

A mostani csapatból az 1990-es születésűek kiöregszenek, ez a keret felét érinti, szerencsére lesz, aki a helyükre lépjen, mert egyre szélesebb a piramis alja - mondja Mayer Péter, az U20-as válogatott edzője. Amíg régebben minden szóba jöhető játékos válogatott lehetett a korosztályban, most nehezebb a választás, de ez kellemes teher, mivel azt jelenti, hogy a fiatalok többen vannak és nagyobb a verseny közöttük.

A vébé előtt az internetes fórumokon a fiatalabb korosztályhoz tartozó, 1992-es, illetve 1993-as születésű Galló Illést és Hentes Kristófot hiányolták szurkolók a keretből, mindkét tehetség külföldön játszik, Galló a KHL-ben szereplő Atlant Mityiscsinél, Hentes pedig 16 évesen a svájci juniorbajnokságban, a Koten Flyers színeiben. Mayer szerint az U18-as válogatott stábja ajánlhatott játékosokat az U20-as vezetés figyelmébe, és se Galló, se Hentes nem került szóba, a velük egykorú Nemes Benjámin és Hardi Richárd viszont tagja volt a keretnek, és éltek is a lehetőséggel az edző szerint.

Nem lehet azt mondani, hogy aki külföldön játszik, az biztosan jobb az itthoniaknál, és ha valaki egy Mol Ligás csapatban alapember tud lenni, eléri a megfelelő mérkőzésszámot, van rajta teher és ezt el is bírja, az nem egy rossz opció - mondja Mayer. Az edző példának hozta fel az U20-as vébé legjobb magyar játékosának megválasztott Somogyi Balázst, aki két évet töltött el a Red Bull Salzburgnál, de nem került be a felnőtt második csapatba, csak juniormeccseken szerepelhetett volna, így hazajött, és a Bp. Stars csapatával a Mol Ligában játszhat, ami előrelépés az osztrák juniorbajnoksághoz képest.

Külföldi kézben a magyar válogatottak: Bob Dever, az U18-as, Ted Sator, a felnőtt és JP MacCallum, az U20-as csapat szövetségi kapitánya

Mayer a szövetség honlapján "rohadt nagy kudarcként" értékelte, hogy a remélt feljutás nem sikerült, de úgy véli, ez nem veti vissza a korosztályt, hiszen jönnek újak, akik sikeréhesen készülnek a feladatra. Ami egyáltalán nem lesz könnyű, mivel a lengyel és a román válogatott is komoly ellenfélnek tűnik, így a 2010-es vébén nem lesznek olyan minőségbeli szétszóródás, mint a legutóbbi vébén, amikor a brit és a magyar válogatott nagyon kilógott a mezőnyből, fiataljaink például 28-0-ra verték Mexikót.

Több városnak kéne bekapcsolódnia a vérkeringésbe

A legnagyobb kérdés, hogy mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik a junior korból kilépnek, de a felnőtt válogatotthoz még nem elég jók. Az öt Mol Liga-csapat és az osztrák bajnokságban szereplő Fehérvár kevés ahhoz, hogy a fiatalokat felszippantsa, pedig ezeknek a játékosoknak három-négy éven belül eldőlhet a sorsuk, és ha nem jutnak lehetőséghez a felnőttek között, akkor könnyen lehet, hogy elbúcsúznak a sportágtól. Éppen ezért lenne fontos Mayer szerint, hogy a jégkorong itthoni bástyái erősödjenek, hogy az olyan városok, mint Kaposvár, Győr, Debrecen, Zalaegerszeg vagy Jászberény is indítsanak ob I-es csapatot, egy 10-12 szereplős felnőtt bajnoksággal már meg lehetne tartani a fiatalokat.

A Miskolci Jegesmedvéket irányító Mayer úgy látja, a vébén játszók közül pár éven belül négyen-öten odakerülhetnek a felnőttválogatott közelébe, főleg, ha Ted Sator kapitány a folytatásban ugyanúgy a fiatalításra törekszik, mint a Pannon-kupán. Általános probléma a magyar hokiban, hogy kevés a minőségi védő, a tavalyi felnőtt vébén például a 40 éves Kangyal Balázs és Sille Tamás is korcsolyát húzott, és Mayer elismerte, hogy az utánpótlásnál sem túl biztató a helyzet, nem véletlen, hogy a külföldön edződő fiatalok között mindössze egy hátvéd van, Gőz Balázs, a többiek mind csatárok. "Kevés itthon az olyan védő, aki fizikailag erős, sebességben felveszi a versenyt a csatárokkal, és mellé még szervezni is tud, így aztán nem is olyan éles a verseny a csapatbakerülésért, mint a csatároknál" - mondta Mayer.

A szülők is tehetnek a védőhiányról

Fekti István, az U18-as csapat edzője is nagy problémának tartja a minőségi védők hiányát, szerinte már a kiválasztással gond van, a szülők ugyanis nyomás alá helyezik az edzőket, mert mindenki azt szeretné, ha az ő gyereke lőné a gólokat. "Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a hátvédek képzésére, de ugyanez igaz a kapusokra is, hiszen fiatal magyar kapust sem találni külföldön. Ez jogos kritika a képzéssel szemben az edzők és a klubok felé, bár az is igaz, hogy itthon mindig jobban preferáltak a csatárokat."

Lesz-e hokiakadémia Magyarországon?

A labdarúgáshoz hasonlóan a hokiban is egyre több játékos próbál szerencsét Magyarországon kívül. Jelentős különbség, hogy amíg a futballban egy-egy ifjú tehetség eligazolásával pénzhet juthat a klub, a külföldön játszó hokisok vagy ösztöndíjjal kerültek ki, vagy a szülők fizetnek komoly összegeket, hogy gyerekük a tanulás mellett fejlődhessen.

A honi futballban az évek alatt egyre több egyesület alapított futballakadémiát, felismerve az utánpótlás-nevelés fontosságát, bár sikerről egyelőre csak az MTK esetében beszélhetünk, amely évek óta az agárdi növendékekből rakja össze a csapatát, és külföldre is el tudott adni játékosokat.

Az akadémia a jégkorongban sem ismeretlen fogalom, nem is kell messze menni ahhoz, hogy rábukkanjunk, Trencsénben például a város NHL-büszkesége, Marian Gaborik működtet hokisulit (a tavaly nyári táborban hét csapatból összesen 25 magyar hokis vett részt), az ausztriai St. Pöltenben pedig a Kanadában 1963 óta létező Okanagan Hockey School hozott létre egy közép-európai bázist.

Utóbbinál évi 20-30 ezer dollárt kell leszurkolni annak a szülőnek, aki itt szeretné taníttatni gyerekét, a legutóbbi torborzón magyar próbálkozók is voltak, de nem jártak sikerrel. Jóval kedvezőbb lenne a helyzet a magyar fiatalok számára, ha itthon is lenne egy hasonló akadémia, kérdés, mekkora ennek a realitása, hiszen a klubok most sem dúskálnak az anyagiakban, ráadásul egy hokisulihoz olyan nevek kellenek, akik garantálják a minőséget, ezeket a neveket is meg kell fizetni.

Kovács Zoltán, a Magyar Jégkorong Szövetség főtitkára szerint öt éven belül lehet itthon is ilyen intézmény, de ő egy vállakozói rétegtől várná a megoldást, mivel nem tartozik a szövetség profiljába, hogy akadémiát hozzon létre. Kovács szerint a St. Pölten-i jelentkezők példája mutatja, hogy lenne rá igény itthon, de a gazdasági válság idején jóval kevesebb az esély egy olyan beruházásra, amely hosszútávon térülne csak meg.

Azt Kovács is elismerte, hogy a hoki rétegsport, hiszen nagyon komoly költségekkel jár, ha egy gyerek jégkorongozni szeretne, így aztán leginkább a közép- és a felsőosztály van képviselve a sportágban, vagy ahogy a főtitkár fogalmazott, "elég ritkán látni olyat, hogy piros hetessel érkezik a gyerek edzésre".

Fekti István örülne, ha megvalósulna az akadémia ötlete, ami az edzőknek is megkönnyítenie a dolgát, mert eltűnnének az iskolai kikérők okozta konfliktusok, és a játékosok is profitálnának abból, hogy együtt tanulnak, aztán együtt edzenek.

Motivációs problémáról panaszkodtak a légiósok

A tavalyi vébé után az egyik szülő azt mesélte az [origo]-nak, a csapaton belül feszültséget keltett, hogy játékosok nem egyformán akarták a sikert. Állítólag pár külföldön játszó játékos nehezményezte, hogy amíg ők kimondottan a feljutást célozták meg, a többiek megelégedtek azzal, hogy csak pontokat szerezzenek. A jelenlegi edző nem tud erről a problémáról, a tavalyi meccseket kívülről nézve nem tűnt fel neki, hogy ne hajtottak volna a játékosok. Szerinte most mindenki egyformán motivált, meg szeretnék mutatni, mit tudnak, és nem érez feszültséget a külföldön játszók és az itthoniak között, elfogadják egymást.

A decemberi összetartáson 34 játékossal dolgozott a kanadai Bob Dever által irányított szakmai stáb, hatan közülük külföldről jöttek haza, de a bő keretben összesen kilenc légiós van. Fekti szerint mindannyian jó helyen, komoly klubnál vannak, nem kizárt, hogy közülük kerül ki az első magyar NHL-játékos, bár a tehetségeket évről évre ontó tengerentúli hokigyárakkal nehéz versenyeznie az európaiaknak.

"Jó irányba halad a magyar jégkorong"

A magyar jégkorong megítélésének azonban sokat segített, hogy a nagyok ott voltak a legszűkebb elitben, és az U18-asok minszki harmadik helyére is sokan felkapták a fejüket. Ennek a folyamatnak köszönhető, hogy az U18-asok novemberben három meccset játszottak az 1994-es születésűekből összerakott orosz válogatottal, és bár mindháromszor vesztettek, jól helytálltak. Ezekre a meccsekre csak egy légiós, Galló Illés jött haza, de ennek is megvan az előnye Fekti szerint, hiszen így több itthon játszó fiatalt lehetett kipróbálni.

Az ifjúsági korosztályban 80-90 játékosból lehet válogatni, ami nem nagy szám, de mivel az ifi bajnokság mindössze hétcsapatos, nem kell csodálkozni, hogy csak ekkora a merítési lehetőség. Az viszont biztató Fekti szerint, hogy a kölyökbajnokságban és a serdülőknél megvan a mennyiség, már csak arra kell figyelni, hogy minőségi képzés is társuljon ehhez, és hogy minél kevesebben morzsolódjanak le.

Hári János évek óta a svéd Färjestad korosztályos csapataiban lövi a gólokat

A nem is olyan távoli cél az, hogy az U20-as és az U18-as válogatott is stabil résztvevője legyen a divízió I-es világbajnokságoknak, a mostani fiatalok pedig minél többet játszanak a felnőttek között. A legutóbbi összetartáson megjelentek közül három Bp. Stars-játékos és egy miskolci fiatal játszott már a felnőttek között is, a fehérváriak közül pedig többen az ob II-es Debrecenhez mentek, ahol ifiben, juniorban és a nagyoknál is jégre lépnek, ami segít abban, hogy megszokják a gyorsabb tempót.

Fekti úgy látja, jó irányba halad a magyar jégkorong, és ha mostani 17-18 évesek beérnek, akkor nagy lehetőség áll majd előttük, mind klubjukban, mind a válogatottban. Így aztán nem kell attól félni, hogy a külföldön szereplők más ország színeiben játszanak majd (az évek óta Svédországban hokizó, korosztálya egyik legnagyobb tehetségének tartott Hári Jánossal kapcsolatban egy időben felmerült, hogy a skandinávoknál folytatja pályafutását, végül Magyarországot választotta), mivel a magyar válogatott is tud olyan perspektívát kínálni, ami nekik megfelel.