Rátgéber László: Személyeskedésre nem vagyok kapható

Sikeresnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük a nőikosárlabda-válogatott szereplését a lettországi Európa-bajnokságon, amelyen még csak most fordul élesbe a játék, a legjobb tizenkét csapat küzdelme azonban a három vereséggel kiesett magyarok nélkül folytatódik. Rátgéber László szövetségi kapitány szerint az Eb légköre megbénította a játékosait, de biztosra veszi, hogy két év múlva már simán túljut a csoportkörön a válogatott.

"Vállalható, sőt, már-már jónak is mondható eredményeket értünk el a felkészülési mérkőzéseken, többször is magabiztosan legyőztük például azokat a cseheket, akik Liepajában az ukránokon túljutva biztosították helyüket a legjobb tizenkettő között, valamint kétszer-kétszer megvertük a szerbeket és a horvátokat is. Én azonban mindig szerényen, már-már alázatosan nyilatkoztam, próbáltam lehűteni a túlzott várakozást, és - bár ennek nem örülök - igazam is lett" mondta a szövetségi kapitány, aki főállásban az Euroliga-győztes Szpartak Moszkva edzője, és már a 2009-2010-es idényre is megállapodott a vidnojei klubvezetéssel.

- Előzetesen mintha azt mondta volna, jó lenne eljutni a középdöntőig.
- Konkrét célt nem tűztem ki, mindig egy mérkőzésre terveztünk előre. Szerettem volna minél tovább Lettországban maradni, s eljutni Rigába, a fővárosba is. Már csak azért is, mert az oroszok ott folytatják csütörtöktől, és szpartakos barátaim, az orosz válogatottnál főmenedzser Sabtaj von Kalmanovics és Szása, a másodedzőm - aki a válogatottnál is a szövetségi kapitány Valerij Tyihonyenko segítője - nagyon vártak. Engem és a csapatot is.

- Miért marad el a rigai túra?
- Mert könnyűnek találtattunk, az Európa-bajnokság légköre sok játékosomat megbénította. A tizenkét csapattagból nyolcan Eb-újoncok voltak, és nem azért, mert annyira fiatalok, hanem mert 2003 óta most először jutott el a válogatott Európa-bajnokságra, azaz kimaradt hat bepótolhatatlan év.

- Csak a tapasztalatlanságunk magyarázza a három vereséget?
- Nagyrészt igen. Higgye el az olvasó, pusztán azáltal, hogy két évet érik ez a csapat, és már mögötte lesz egy Eb-szereplés, a 2011-es Európa-bajnokságon legalább két győzelemmel simán túljut a csoportkörön. Ezt a görögökkel szemben 16 ponttal elveszített nyitómeccset két év múlva ugyanennyi ponttal nyernénk.

- Azért nem csak a rutin hiányzott...
- Persze, az is igaz, hogy többségükben nem klasszis játékosok alkotják válogatottunkat. Vajda Anna, Fegyverneky Zsófia és Honti Kata az a három kosarasunk, aki minden tekintetben megüti egy Európa-bajnokság színvonalát. Kár, hogy közülük Honti most nem játszott csúcsformában, Vajdára és Fegyvernekyre pedig - lévén ők a csapat góldobói, egyszersmind védekező specialistái is, sőt, utóbbi még sokszor irányítani is kénytelen volt - annyi teher hárult, hogy összeroppantak alatta a lengyel meccs hajrájában.

- És a többiek?
- Személyeskedésre nem vagyok kapható, majd elkészítem az írásos jelentésem, abban mindenkit hideg fejjel értékelek.

- Annak mi az oka, hogy egyszer sem tudott hatvan dobott pont fölé keveredni a csapat? Így talán nem véletlen, hogy nem is nyert meccset.
- Persze, hogy nem véletlen, egyik sem. Nincsenek úgynevezett gólgyárosaink, mint a letteknél Anete Jekabsone-Zogota vagy a lengyeleknél az ezúttal sérüléssel bajlódó Agnieszka Bibrzycka. Kevés pont rejlik a csapatban, hiányzik az önbizalom a játékosokból a kockázatos megoldásokhoz, a sablon pedig ezen a szinten már nem célra vezető. Ettől függetlenül én úgy értékelem a lengyelek elleni meccset, hogy azt megnyertük, mert ha nem kellett volna legalább tíz ponttal felülmúlni őket a továbbjutás érdekében, akkor nem kockáztattunk volna fölöslegesen öt perccel a vége előtt, nyolcpontos vezetésnél.

- Ez a 24,3 év átlagos életkorú keret gond nélkül együtt maradhat a 2011-es Eb-ig. Persze nem ártana, ha feltűnne néhány klasszisjelölt az előttünk álló két évben.
- Vannak ilyenek a magyar mezőnyben, csak kevesen. Nagyon kell vigyáznunk a tehetségeinkre, egyrészt nem szabad elkényeztetnünk őket, másrészt a hazai játékvezetői karnak európai szellemben kell fújnia odahaza is. Pusztán azért, hogy egyik-másik játékosunkat ne érje kínos meglepetés, amikor nem szólal meg a síp az ellenfél határozott szerelésénél. Amilyenhez hasonló esetben otthon automatikusan jár a két büntetődobás...

- Marad szövetségi kapitány? Beszéltem erről néhány játékosával, valamennyien szeretnék, ha folytatná.
- Ami biztos, hogy az Európa-bajnokság befejezésével megszűnt a szerződésem. Elkészítem a jelentésemet, aztán az elnökség megtárgyalja, és dönt a sorsomról. Ha úgy ítéli meg a testület, hogy a lettországi szereplés csak egy kisiklás volt a helyes útról, akkor nyilván folytathatom a munkát. Ha viszont arra a következtetésre jutnak, hogy az út sem helyes, akkor jöjjön más. Persze ahhoz, hogy maradjak, az én szándékom is szükséges. Márpedig most némi időre, kikapcsolódásra van szükségem ahhoz, hogy meghozzam ezt a döntést.

Ch. Gáll András