Sztyepanováék is Kiscsillag-rajongók - Rátgéber-blog Moszkvából

Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember az [origo]-nak írt ötvenegyedik blogbejegyzését Moszkvából, a válogatott keret felkészülési mérkőzéséről keltezte.

• Rátgéber-blog az [origo]-n

Alig hagytam el Moszkvát, s már újra itt vagyok, második otthonomban. Komolyan mondom, már-már hiányzott a gigantikus orosz főváros...

Pénteken érkeztünk meg a válogatottal két felkészülési mérkőzésre az Európa-bajnoki címvédő, olimpiai és vb-ezüstérmes válogatott otthonába.

Novogorszkban táboroztunk le, ott is játszottunk, az moszkvai olimpiára készült, de azóta - nemrégiben - felújított monumentális edzőközpontban. Tizenhat sportcsarnok van itt, meg jégpalota a hokisoknak, csorog a nyálunk az állam által fenntartott hatalmas komplexum láttán.

Már Ferihegyen, a kiutazás előtt rájöttem, mennyit tanultak tőlem a segítőim az idők során. Bevezettem őket a VIP-váróterembe, és amikor Tapodi Péter kérdezte tőlem, hogy ez miként lehetséges - mármint, hogy a Nagyon Fontos Személyiségeknek fenntartott váró előnyeit élvezzük - megmutattam neki a bankkártyámat. Ezzel a plasztiklapocskával együtt ugyanis jár ez a szolgáltatás. Erre Tapodi is elővette a sajátját, ugyanolyan volt, mint az enyém, tíz éve megvan neki. Tíz éve jogosult volt a VIP-váróra, de csak most tudta meg - tőlem - ezt a fontos információt...

Szombaton megmérkőztünk az oroszokkal, Marija Sztyepanova - 2008 legjobb európai kosarasa - nem játszott. Gyanítom, hogy miért: pénteken este volt a csapatkapitány-választás, a társak a szép Ilona Korsztyint jelölték meg új kapitánynak, úgy látszik, Sztyepanova megsértődött ezen. Hiszen korábban az ő kapitányságával Európa-bajnok, vb- és olimpiai ezüstérmes lett a válogatott, most meg hálából leváltották.

• Nem bírtak az oroszokkal Rátgéberék

Este Mirzali doktornál gyógyítgatta a testét és a lelkét, merthogy a derék vidnojei csapatorvos - számos blogbejegyzésem hőse - a válogatottnál is ezt a funkciót tölti be. El tudják képzelni, hogy viszonylag jók és frissek az információim a válogatott ügyeit illetően...

Például azt is megtudtam - Mirzalitól és Marijától egybehangzóan -, hogy az orosz válogatottban is a Fishing on Orfű a kedvenc nóta és videoklip... Komolyan... Sztyepanováék folyton ezt játsszák...

Kiscsillag feat. Rátgéber László: Fishing on Orfű

A meccsen amúgy játszottunk egy nagyon jó félidőt, 28-25-re vezettünk, de a negyedik negyedet nagyon elszúrtuk. Ez a találkozó is megmutatta, hogy nem vagyunk rossz csapat, de nem kell álmodozni nagy eredményekről, még más dimenzióban kosarazunk, mint az igazán nagyok.

Volt egy fogadás a meccs után, Gilyán György moszkvai magyar nagykövet adta a fogadást, megjelent a megjelent az egyik korábbi blogbejegyzésünk főhőse, Polhammer István úr, a Graboplast itteni képviselője. Ez azért fontos, mert a fogadás után meghívott minket a Sim Sim nevű azeri lokálba. A Krasznaja Presznya metróállomás mellé - ott lőtték le 1905-ben, az első orosz forradalom idején a munkásokat.

A Sim Simben leültünk egy sarokasztalhoz, de akkor Polhammer úr meondta a pincérnek, hogy Mirzali doktor küldött minket. Erre rögtön különtermet biztosítottak a számunkra...

Berényi János elnök úr szerencsére magával hozta Rózsa Györgyöt, s a tévés személyiség a jó dumájával szórakoztatta a társaságot. A hangulatot tovább fokozta az este végén, hogy Polhammer úr nem engedett fizetni senkit sem...

Fűzy Ákos, a másik másodedzőm - az egyik Tapodi... -, amikor kihozták a lazacot és a sajtokat, könnyes szemmel ült. Amikor a kaviárt és a vodkát hozták, már vörösödött a feje, a söröknél már sírt, a roston sült báránynál pedig elkezdett hangosan zokogni.
"Ákos, miért sírsz, nem ízlik a vacsora?" - érdeklődtem.

"Dehogynem, csak most jöttem rá, milyen hülye voltam, amikor nem mentem el veled a Szpartakhoz segédedzőnek..." Aztán Berényi úr Tulipán úrral - ahogy Rózsa urat elneveztük - elment aludni, mi pedig átmentünk a szomszédos a McCoy pubba, amely szintén ismerős lehet a blog olvasóinak. Itt a válogatott technikai igazgatója, Szabó István úr elénekelte a Born to Be Wild című örökzöldet, mondanom sem kell, hogy frenetikus sikerrel.

Másnap is játszottunk, sokkal jobban, mint első nap, 16 ponttal ugyan elhúztak az oroszok, de a végjátékban feljöttünk 3 pontra. Sőt, győzelmi esélyeink is voltak, de most látszott meg a tapasztalatlanság, és az oroszok végül 8 ponttal győztek.

• Egyre jobb a magyar nőikosár-válogatott

Harminc magyar szurkoló biztatott bennünket zászlókkal - mind a harminc személyes jó ismerősöm -, minden kosarunkat gólként ünnepelték.

Nagy öröm volt számomra, hogy a magyar kolónia majdnem úgy biztatott Moszkvában, mint ahogy régen Pécsen tették. Fegyverneky Zsófia és Honti Kata remekelt, Englert Orsi is megfelelt, a többiek kevésbé. Vajda Anna csak 6-6 pontot szerzett a két meccsen, nála még van fejlődési lehetőség. Németh Betti visszatérésétől sokat várok, és Bujdosó Nóra játékba lendülésétől is - a Pécs frissen visszaigazolt bedobója csak nulla, illetve egy pontot szerzett a két összecsapáson.

Szerdán megyünk Párizsba, ahol megmérkőzünk a világbajnok Ausztráliával, továbbá Franciaországgal és a négy évvel ezelőtti Európa-bajnok Csehországgal. Az utóbbi években csak álom volt, hogy ilyen ellenfelekkel találkozzunk.

Hatalmas sikernek tartom, hogy annyi szűk esztendő után újra partnernek tekintik a magyar válogatottat, visszakerültünk a sportág világtérképére.
Majd' elfelejtettem: Sabtajjal hosszasan beszélgettem a jövő idény csapatáról, megpróbálunk a Jekatyerinburg vetélytársai lenni. De nem csak erről beszélgettünk.

Amikor a Pécs kikapott a Szegedtől a bajnoki elődöntőben, tudtam, hogy gond lesz az Euroligával. Ezért megkértem Sabtajt, hogy segítsen. Beszéltünk Koszta Ilievvel, a FIBA Europe illetékesével, aki azt mondta, hogy a MiZo Pécs wild cardot kap, és indulhat a 2009-2010-es sorozatban.

A vacsoránál elmondtuk Ákosnak a jó hírt. Mit mondjak, nem volt szomorú...