Vágólapra másolva!
Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember az [origo]-nak írt negyvenkilencedik blogbejegyzését Komlóról, a válogatott keret edzéséről keltezte.

Napok óta az jár a fejemben, bárcsak ne nyertem volna Euroligát a Szpartak Moszkva csapatával. Tényleg. Amióta hazatértem Moszkvából Pécsre, nem fogadnak el pénzt tőlem a Tettye étteremben, a parkolóőr nem engedi, hogy pénzt dobjak be az automatába. Komolyan mondom, hogy megható. Olyan csodálatosan érzem magam Pécsen, mint még sohasem, pedig régen sem volt semmi bajom a várossal.

S hogy jön ide az Euroliga? Nos, ha nem nyertem volna Euroligát, az azt jelentené, hogy minden rendben van, nem kellett elmennem Pécsről. Mert bár tényleg fantasztikus élmény a Szpartak Moszkvát dirigálni, azért mégiscsak egy jó, prosperáló MiZo Pécs irányítása lenne a számomra legkedvesebb feladat.

Na mindegy, zajlik a válogatott Európa-bajnoki felkészülése, jártunk már Luhacovicében is, egyszer kikaptunk a cseh válogatottól, kétszer legyőztük, méghozzá 23 és 12 ponttal. A vereségünkkel kapcsolatban nem akarok magyarázkodni, felkészülési meccsről lévén szó nincs is értelme, de hát a cseh bírók olyan szinten csaltak, hogy a lányoknak azt mondtam a meccs után, hogy ne törődjenek az 59-52-es eredménnyel, ők tulajdonképpen - nyertek.

Aztán a másik két mérkőzést már nemzetközi játékvezetőkkel vívtuk, nyertünk is simán, biztató jeleket fedeztem fel a csapatunk játékában. Alakul, alakul a dolog, aranyos a csapat, a legfontosabb, hogy fegyelmezetten játsszunk, akkor nem lesz baj. Szóval, utaztunk Luhacovicébe, felszálltunk a buszra, hátranéztem, és azt hittem, megállt az idő.

Miért? Mert nem láttam semmit a mögöttem ülő Fűzy B. Ákos fejétől... Ahogy a régi, szép időkben.

Aztán elkértem Ákostól az újságokat - akár a régi, szép időkben -, s elkezdtem olvasni a Sport Pluszt meg a SZTÁR Sportot, ugyancsak, ahogy a régi, szép időkben.

Amikor megérkeztünk Luhacovicébe, egyágyas szobákban szállásoltak el bennünket, éjjel mégis arra ébredtem, hogy valaki éktelenül horkol. Persze Ákos volt az, a szomszéd szobában. Mondtam, hogy úgy érzem, megállt az idő.

A lányok különben csodálatosak, öröm dolgozni velük. Az eredmény most a legkevésbé fontos, a bedobott büntetők, a fegyelem, a szervezettség az, ami elégedettséggel tölt el. Az első meccsünk után barátkozási estet tartottunk a hangulatos morvaországi városkában. Hogy kivel barátkoztunk? Nem kivel, hanem mivel. A Pilsner Urquellel és a Prazdrojjal. Luhacovice különben egy fürdőváros, ide gyógyulni és inni járnak az emberek. Dusan Niznansky, a Gambrinus Brno menedzsere mondta, hogy az itteni sör pH-értéke remek a gyomorsavra. Mi ezt nem hittük el Dusannak becsületszóra, ezért esténként körülbelül tíz alkalommal ellenőriztük. Kiderült, mégis neki volt igaza.

Később az orvosunk, dr. Hepp Ferenc is tesztelte az állítás igazát, a cseh csapatorvossal folytatott konzílium után ő is megerősítette, hogy a sör pH-értéke nagyon jó a gyomorsavtúltengésre.

A luhacovicei torna fénypontja "Jürgen" volt, a masszőrünk, akit többen Hajba Ferenc néven ismernek. Jürgen tavaly óta most kérdezte meg nyolcvanadszor, hogy miért nem viszem ki Moszkvába gyúrónak a Szpartakhoz.

Aztán előadtunk egy szerepjátékot. Én voltam Sabtaj von Kalmanovics és Rátgéber László, Jürgen Jürgen, Pistike - Szabó István, a technikai vezetőnk - volt Kátyja, a Szpartak tolmácsa és nemzetközi titkára, Tapodi Péter, Fűzy B. Ákos és dr. Hepp Ferenc pedig a zsüri három tagja. Nos, az egész úgy kezdődött, hogy bekopogtam Jürgennel Sabtajhoz (vagyis jómagamhoz), Jürgennek fel kellett hajtania egy kupica vodkát, s amikor megszólaltam angolul Sabtaj képében, Jürgen csak annyit mondott: "Jiscso ráz, plíz..."

Ennek ellenére adtam neki még egy sanszot meg egy vodkát, majd Kátyja (Pistike) is bekapcsolódott a diskurzusba, és fordított Jürgennek. Jürgen másodszor akkor bukott meg, amikor Sabtaj (jómagam) megkérdezte, mi lesz akkor, ha kirúgja Rátgéber Lacit? Jürgen erre karakánul kiállt mellettem, és azt felelte, semmi baj, ő akkor is dolgozik tovább...

A legvégén, amikor a fizetését kérte Sabtajtól, meg kellett volna innia a negyedik vodkáját is, de ekkor már csak a következőt tudta kidadogni: "Gyerekek, én soha nem iszom rövidet!"

Hát, Jürgen gyúrni biztosan tud, de a nyelvismeret és a vodkabíró képesség, valamint a hűség hiánycikk nála. Ellenben május 22-tényleg megyünk Oroszországba, s akkor Jürgen kap egy sanszot, hogy lássa az igazi Sabtajt. Nem kell aggódnia a DVTK-nak - mármint a focicsapatnak, ahol Jürgen dolgozik -, nem fogja elveszíteni a gyúróját.

Addig is hétfőn és kedden játszunk két meccset Pécsen a szerbekkel.