Ördögi körbe került a női hoki

Noha a hölgyek számára a 2008-2009-es évad lényegében véget ért, az UTE-Marilynnél nem állt meg az élet: aki tehette, nem mulasztotta el, hogy a helyszínen szurkoljon a klub férficsapatának, az Alba Volánnal bajnoki döntőt vívó UTE-nak. A csapatkapitány, Szlaby Gyöngyi azonban nem csak a lila-fehér színek iránti elkötelezettség miatt volt jelen a finálé mérkőzésein, hanem családi okokból is. Unokaöccse ugyanis az a Maklári Erik, aki az Alba Volán II-ben rendszeresen szóhoz jut, mi több, az első csapat keretébe is egyre többször bekerül, s okkal bízhat abban, hogy a következő évadot már a nagycsapattal dolgozhatja végig.

"Eriknek kulcsszerepe volt abban, hogy 1999-ben jégkorongozni kezdtem" - meséli Szlaby Gyöngyi. "Nem mondom, hogy a családban osztatlan lelkesedést váltott ki a választásom, de én máig sem bántam meg, hogy a hokira voksoltam."

A sportág berkeiben csak Macának becézett csinos hölgy 21 esztendős korára háromszoros felnőtt magyar bajnok lett, e tekintetben jócskán lekörözte unokatestvérét. Az aranyérmeire természetesen roppant büszke, ugyanakkor a legutóbbi, vagyis az idei siker kapcsán nem teljesen felhőtlen a boldogsága. Az UTE-Marilyn pontveszteség nélkül zárta az alapszakaszt, és a döntőben is könnyedén nyert saját U18-as együttese ellen. De vérbeli sportemberként Szlaby Gyöngyi azt mondja, hasznosabb lett volna, ha jobban meg kell izzadniuk az első helyért.

"Nem állítom, hogy így értelmetlen volt a bajnokság, de tény, hogy a fejlődésünket nem segítette" - teszi hozzá a 88-as mezt viselő ifjú hölgy. "Más kérdés, hogy korábban sem volt öldöklő harc az aranyért, hiszen csak az FTC-vel futottunk versenyt, váltakozó eredménnyel. Tavaly például a zöld-fehérek lettek a legjobbak, ám a szezon után több idősebb játékosuk abbahagyta, jó néhány fiataljuk pedig külföldre igazolt, s emiatt nagyon meggyengültek. Ez viszont nem jó a válogatott szempontjából sem."

Szlaby Gyöngyi a nemzeti együttesnek is alapembere, amelynek szerepléséhez jó néhány gyönyörű és egy fölöttébb fájdalmas emlék is fűzi. Kezdjük a széppel: tagja volt a 2004-ben a maribori divízió III-as világbajnokságon bronzérmet nyerő társulatnak. Mindmáig ez a magyar női hoki legnagyobb nemzetközi sikere. Aztán egy évre rá a magyar csapat legjobbjának választották a dél-afrikai vb-n, jutalmul egy Tissot órával térhetett haza. Ellenpólusként pedig megemlíthető a 2008-as miskolci divízió III-as világbajnokság, amelynek nagy reményekkel vágott neki az együttes, aztán majdnem kiesés lett a vége.

"A mai napig nem tudom megmondani, mi történt velünk" - idézi fel a vesszőfutást a csapatkapitányi posztot a válogatottban is kiérdemlő Szlaby Gyöngyi. "Az biztos, hogy az álmaink és a valóság szakadéknyi távolságra került egymástól. Mégis roppantul sajnálom, hogy az idei évre nem sikerült rendezőt találnia az IIHF-nek, így a mi csoportunkban elmarad a vébé. Ez azért különösen kellemetlen, mert az olimpiai miatt jövőre eleve nem lesz világbajnokság, a következő megméretés tehát 2011-ben esedékes, ami roppant távolinak tűnik. Pedig nagyon lelkesek voltunk, hiszen eleinte úgy tűnt, 2009-ben Izland lehet a házigazda, ahol még sohasem jártunk, de aztán a szigetország sajnos mégsem vállalta a lebonyolítást."

Ez is jelzi, a női hoki marketingértéke jelentősen elmarad a férfi szakágétól. Hogy mi lenne a kitörési pont, azt a Testnevelési Egyetemen sportmenedzser szakán harmadéves Szlaby Gyöngyi is csak sejti. "Itthon még mindig aranyos, kedves kislányoknak könyvelnek el minket sokan, s nem vesznek igazán komolyan. Új fejezetet nyitni alighanem csak jobb nemzetközi eredményekkel lehetne, ám ehhez jobb feltételekre lenne szükség. Ördögi kör ez."

Ezért sem dédelget nagy álmokat a sportkarrierjét illetően. A hokit ugyan abba nem hagyná semmi pénzért sem, viszont nem gondolkodik azon, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Pontosan látja, hazardírozás lenne mindent feláldozni a teljes bizonytalanságért, tudniillik nagyon keveseknek adatik meg, hogy megéljenek a női jégkorongozásból. Inkább tanul a játék mellett, s arra készül, hogy a megszerzett ismereteit majdan a sportágon belül hasznosítja.

Emellett persze edz keményen, most, a szezon végeztével is. Azt mondja, így évad után kicsit könnyebb a helyzet, jobban el lehet férni a jégen, mert amíg zajlott a bajnokság, együtt dolgozott az UTE-Marilyn és az UTE-Marilyn U18 - olykor negyvenen is kerülgették egymást a pályán... Ezen kívül unokaöccsével tart egyéni foglalkozásokat.

"A Pólusba járunk edzeni, de volt, hogy reggel hatra lejöttünk a Megyeri útra, s itt gyakoroltunk. Eriktől rengeteget tanulok, jó néhány mesterfogást, cselt tőle lestem el. Mindketten védők vagyunk, ez könnyíti a helyzetet, sőt mivel ő kapusként kezdte, abban is tud segíteni, hogy a lövéseknél a kapu melyik részét célozzam meg. Szerintem roppant tehetséges hokis, hamarosan stabil, meghatározó embere lehet az Alba Volánnak."