Vágólapra másolva!
A magyar nőikézilabda-válogatott egyik legrutinosabb játékosa, Balogh Beatrix. A Cornexi-Alcoa jobbszélsője a sokadik világversenyére, a franciaországi vébére készül, s úgy tervezi, ha lesz rá lehetősége, a pekingi olimpián még pályára lép.

- Két felkészülési mérkőzést is játszott a válogatott Montenegró ellen, s mindkétszer nyert. Összességében miként értékeli a világbajnokság előtti összetartást?
- Ez a két meccs mindenképpen hasznos volt, mert elég sok mindent gyakoroltunk élesben, amit máskor nem mindig sikerült, például az emberfogást. Próbáltunk egy ilyen meghatározó játékost hatástalanítani, mint Bojana Popovic, megnézni, ha sikerül ellenfelünk egyik vezéralakját kivenni, akkor hogyan léphetünk előre. A második félidőben, amikor pedig elfáradtak, nagyon jól tudtuk gyakorolni a lerohanásainkat. Rendkívül fontos, hogy ne csak felállt fal ellen tudjunk gólokat lőni, hanem minél gyorsabban, a lerohanásokból is könnyű találatokat érjünk el.

- Hányadik világversenyére készül?
- Hú, ezt aztán tényleg nem tudom pontosan megmondani. Pár kimaradt, ezek közül hirtelen az 1995-ös vb, a 1996-os olimpia, a 2000-es Eb, illetve a 2002-es vb jut eszembe. A többin részt vehettem.

- Melyikre emlékszik vissza a legszívesebben?
- Egyértelműen a sydneyi olimpiára. Egy olimpián ott lenni mindig felemelő érzés, hatalmas dolog, de a döntőbe jutni még inkább óriási teljesítmény volt. Ezen kívül az olaszországi 2001-es világbajnokságra gondolok szívesen vissza, mert ott beválogattak az All Star-csapatba-

- Milyen tervei vannak a jövőre nézve, hány hasonló világversenyre szeretne még kijutni?
- Hosszútávra már nem nagyon tervezek, de a pekingi olimpián még mindenképpen szeretnék részt venni. Azt követően viszont már nem valószínű, hogy lesz folytatás.

- Hogyan, mivel tudja egy ilyen rutinos játékos ennyi év után is még motiválni magát egy-egy nagyobb esemény előtt, akár klub-, akár válogatott szinten?
- Megmondom őszintén, egyre nehezebb eljönni otthonról, de a bizonyítási vágy azért még dolgozik az emberben. Sajnos már egyre gyakrabban előfordulnak apróbb sérülések, amelyek hátráltatják a munkámat. Ilyen a sarkam, ami például folyamatosan fáj, de szerencsére - mivel nagyon odafigyelnek rá - most egész jó. Ennek ellenére még érzem azt, hogy van bennem tartalék, és azt hiszem, a pekingi ötkarikás játékokon való szereplés lehetősége önmagától is elég motivációs erő számomra.

Forrás: Presstige Média