Vágólapra másolva!

Smith, a kanadai hokisból lett paksi kosaras

1900. január 01. 00:00

Wayne Smith januárban az isten háta mögül - konkrétan Bosznia fővárosából, Szarajevóból - pottyant az EnterNet-Internet Liga bajnokcsapatához, a paksi Atomerőmű SE férfikosárlabda-együtteséhez. Kezdetben csak a kispadról ugrott be harmadik légiósként az amerikai Terrence Davis és a litván Vaidas Jurgilas mellé, a hét végén, a debreceni Magyar Kupa döntőben azonban a kezdő ötösben kapott lehetőséget. És ha már megnyílt előtte a lehetőség, ki is használta: élete legjobb játékával a csúcsra segítette csapatát.

Smith így örült a center Cziglerrel a kuparanynak

- Halifax nem a kosárlabdaéletéről híres. Gyermekkorában hol kosarazott?
- Sehol, éjjel-nappal hokiztam, 15 éves koromig nem is vettem labdát a kezembe. Egyébként manapság is jó hokisnak számítok, szívesen bebizonyítanám Magyarországon is.

- Akkor hogyhogy most kosárlabdában lett Magyar Kupa-győztes?
- Úgy, hogy hirtelen nyúlni kezdtem, és a középiskolában, Torontóban megtanítottak kosárlabdázni. Olyan gyorsan tanultam, hogy 1978-ban, érettségi után Pittsburghbe hívtak, a Duquesne egyetemre, ahol a helyi Dukes játékosa lettem.

- Milyen sikerrel?
- Utolsó évemben, a 2001/2002-es szezonban az Atlantic 10 konferenciában a harmadik All-Star csapat tagja lettem, és - nem mellesleg - én lettem minden idők legeredményesebb kanadai születésű kosarasa az Egyesült Államok egyetemein. Utolsó idényemben 16,2 pont, 5,7 lepattanó, 2,1 gólpassz és 1,1 labdaszerzés volt az átlagom.

- Melyik volt az első profi csapata?
- A Boszna Szarajevo. Sajnos azonban néhány hónap után nem bírtam tovább, nem fizettek rendesen, mindig késett a bér, nem jöttem ki a vezetőkkel sem, s továbbálltam.

- Miért éppen Paksot választotta?
- Mert az ügynököm, Tvordy Gábor oda irányított. Kocsival elmentünk Paksra, és alaposan feltérképeztük a viszonyokat. Beszélgettem Terrence Davisszel is, és ő azt mondta, jobb helyre nem is kerülhetnék. Így aztán aláírtam.

- Nem bánta meg?
- Dehogy! Paks kisváros Szarajevóhoz képest, viszont úgy élünk, mint egy nagy család. Az emberek nagyon kedvesek, a csapatban kiváló kosarasok játszanak, négyen magyar válogatottak.

- Kezdetben csak csere volt...
- Nem baj, az sem szégyen. Most, a kupadöntő előtt Davis betegeskedett, ezért helyet kaptam a kezdő ötösben, aztán az elődöntő harmadik percében Fodor Gergely barátom is megsérült, s nagyobb részt kellett vállalnom a pontszerzésben.

Játék

Mutasd meg, mit tudsz! Legyen a tiéd a legjobb csapat!

- Két meccsen 48 pont, hat tripla - önmagáért beszél.
- Úgy érzem, ez volt életem legsikeresebb hétvégéje. Korábban soha, semmilyen szinten nem lehettem aranyérmes csapat tagja, most ez is sikerült. S remélem, a bajnokságot is megnyerjük. Csütörtökön az Albacomp otthonában kezdjük a rájátszást.