Nem bírtam elviselni, hogy távol vagyok a babámtól - Janics-könnyek a bronz után

Douchev-Janics Natasa a csütörtökön Kovács Katalinnal 500 méteren megszerzett ezüstérem után 200 egyesben bronzérmes lett. A verseny után az [origo]-nak adott interjú közben többször is elsírta magát, azt mondja, az idén talán túl sokat versenyzett, nem érezte magában az erőt. Még nem tudja, hogy folytatja-e a kajakozást, de most a babájával akar lenni, és pihenni szeretne.

Milyen volt a futam? - kérdeztük a háromszoros olimpiai bajnok, 30 éves sportolót, aki tavaly szeptemberben kislányt szült, és utána kezdett el felkészülni az olimpiára.

Nem éreztem magamban azt az erőt, amit máskor szoktam. Mielőtt beálltunk a rajthoz, nem érzékeltem, hogy ilyen nagy a szél, ha tudom, lehet, hogy másképp állok oda, kisebbre tettem volna a lapátomat, vagy lejjebb ülök. Aztán amikor vízre szálltam, egyszerűen nem tudtam ráfordulni a pályára, olyan nagy szél volt.

A szél döntötte el a versenyt?

Nem csak az. Öt versenyen vagyok túl, volt egy Világkupám, egy Európa-bajnokságom, szerintem túl sokat versenyeztem a koromhoz képest. Kicsit kifogytam, és lehet, hogy nem volt meg bennem az a láz, ami kellett volna a győzelemhez. Igazából ennyi volt bennem.

Ezüst- és bronzérem egy nagy visszatérés után, azért így is sokan cserélnének önnel.

Ha megnézem a másik anyukát, Wagnert, ő egy ezüstöt nyert és egy B döntőt evezett, hozzá képest jobb vagyok, de magamtól jobbra számítottam.

Siet most a kisbabájához?

Igen, alig várom, hogy találkozzunk! Nem bírtam elviselni, hogy távol vagyok tőle, lehet, hogy az is közrejátszott az eredményekben, hogy nem látom. Pedig egy ezüstöt és egy bronzot nem kell megmagyarázni, én kiadtam magamból, ami bennem volt. Megpróbáltam aranyat hozni, de nem sikerült - sajnálom.

Egy-két nap vagy hét, és talán már örülni fog.

Most sem vagyok teljesen letörve, csak nem vagyok boldog, mert meg akartam köszönni sok embernek, hogy mellettem állt, biztatott, segített, nélkülük idáig sem jutottam volna el. Amiatt nagyon boldog vagyok, hogy itt állhatok, és ezt az interjút adhatom most.

Kattintson és nézze meg a kajak-kenusok utolsó napjáról készült galériát!

A mai bronzot vagy a csütörtöki, Kovács Katalinnal megszerzett második helyet sajnálja jobban?

Mindkettő miatt szomorú vagyok.

A magyar szurkolók voltak a leghangosabbak?

Nagyon nagyok voltak, és ezért is sajnálom, hogy nem tudtam visszaadni azt, amit tőlük kaptam.

Rio mennyire van távol?

Egyik pillanatban azt érzem, hogy leteszem a lapátot, a másikban meg azt, hogy folytatom a versenyzést, fogalmam sincs még.

Most mit fog csinálni a futam után és a következő napokban?

Nem mozdulok el a lányom mellől, és pihenni fogok.