Tiszaújváros jobb, mint az olimpia - nagyot bukott, de beért a magyar triatlonos

Hiába a Hyde Park festői környezete és az olimpia utánozhatatlan hangulata, Kovács Zsófia nem volt boldog a célba érkezés után. A londoni játékok egyetlen magyar triatlonosa ugyanis nagyot bukott kerékpárjával, és sikerült ugyan befejeznie a versenyt, de csak az 51., azaz utolsó előtti lett, ennél pedig jobb eredményt szeretett volna elérni.

"Az esőtől az út csúszós, nyálkás lett, és az egyik kanyarban az aszfalt furcsa felületű, piros színű volt. Egy kanadai lány el is csúszott előttem, de abban a pillanatban én is elestem" - nyilatkozta egy törölközővel a hátán, láthatóan holtfáradtan Kovács Zsófia az [origo]-nak.

Azt mondja, a londoni időjárásra nem dühös, viszont kicsit csalódott, mert úgy érezte, hogy ennél sokkal jobb eredmény elérésére lehet képes. "Az 51. helynél szerintem előbbre is végezhettem volna, de nem vagyok mérges, hiszen senki nem tehet arról, hogy elestünk, ez benne van a pakliban. Bármi is történt, én mindenképpen be szerettem volna fejezni a versenyt, arra gondoltam, hogy nem érhet véget így az első olimpiám. Örülök, hogy egyedüli magyarként kijutottam és megcsináltam a versenyt, de a végeredmény csalódás számomra, mert egész évben erre készültem, és összességében egyáltalán nem sikerült jól a verseny."

A 24 éves sportolónő úgy érzi, ha nincs az esés, akkor jobban ment volna neki a futás, és bekerülhetett volna a legjobb negyven közé.

Pedig nem érte meglepetés a gyöngyösi triatlonost, hiszen az esős versenyekhez is hozzá van szokva: "Elég gyakori az eső, gyakran büntet minket az ég, de engem különösebben nem zavar, csak amikor ennyire technikás a pálya. Én ritkán esem el, legutóbb a budapesti vébén csúsztam el."

Az esés következtében szerzett tenyérméretű horzsolással nem foglalkozott a verseny közben, mint mondja, ilyenkor az adrenalin viszi előre, és nem érez fájdalmat. Az eredményességre viszont rátette a bélyegét a baleset: "Mivel elestünk és lemaradtunk, megpróbáltunk visszajönni, iramot váltottunk, és utol is értünk egy csoportot. Ez sokat kivett belőlem, és ezt a futás alatt már éreztem."

Az úszás közben arra törekedett, hogy a nagyobb verekedésekből kimaradjon, de azért ne maradjon hátul, és úgy érzi, ebben az erős mezőnyben nem is úszott rosszul.

Hamar kiderült számára, hogy nagy a különbség egy átlagos verseny és az olimpia között: "Mindenki erre készül legalább két évig, mindenki a legjobbját akarja nyújtani. Persze mindenki feszültebb az átlagnál, ráadásul a legtöbben nagyon megnyomják az úszást és a kerékpárt, mert azt szeretnék, hogy a végén minél kevesebben legyenek elöl, és minél kevesebb ember között dőljön el az érem sorsa."

A drukkerek hangos biztatását a Hyde Park versenyhelyszínéhez közeledvén már kilométerről hallani lehetett, Kovácsnak is tetszett a hangulat, de mint mondja, nem szokatlan az efféle őrjöngés. "Most különösen sokan voltak a helyszínen, és ha van közönség, nagyon jó hangulatot tudnak teremteni, de Magyarországon a tiszaújvárosi Világkupa is legalább ennyire jó" - mondta, végezetül hozzátéve, hogy négy év múlva Rióban szeretné megtapasztalni, milyen egy brazil olimpia hangulata, miközben a mostaninál sokkal jobb eredményt ér el.