Feldobja vagy lebénítja a sportolókat a húszmilliós olimpiai jutalom?

A pekingi olimpián már a korábbi összeg dupláját, 20 millió forintot kaptak a magyar olimpiai bajnokok, és Orbán Viktor kérésére ez az összeg Londonban sem lesz alacsonyabb. Pedig az egyik magyar induló és a megkérdezett sportpszichológus szerint a premizálás teher lehet a sportolók számára, amire külön fel kell készíteni az éremesélyes olimpikonokat. A kérdés a MOB elnökségében is komoly vitákat váltott ki, többen is úgy gondolják, hogy csak az olimpián után lenne szabad megmondani a sportolóknak, hogy mennyi jutalmat kapnak.

Az 1936-os olimpia után még csak színház- és villamosbérletet kaptak a magyar aranyérmesek, 12 évvel később 10 ezer, 1976-ban 70 ezer, 1988-ban 500 ezer, 2004-ben pedig már tízmillió forintot ért a győzelem. A legjobban azonban eddig az járt, aki négy évvel ezelőtt, Pekingben tudott győzni.

"A magyar aranyéremért legutóbb 20 millió forint járt, Németországban 12 ezer euró (3,6 millió forint), ami szerintem reálisabb. Sokkal több embert kellene támogatni, és akkor jobb eredmények születnének" - nyilatkozta az [origo]-nak az olimpiára nagy bravúrral kijutott asztaliteniszező, Zwickl Dániel, aki szerint a túl nagy tét miatt a magyar sportolók szorongva versenyeznek, és rágörcsölnek az olimpiára.

Nem fog csökkenni az aranyérmes jutalma

Az olimpiai jutalmak még sohasem csökkentek, és most sem fognak, a MOB elnökségének munkáját jól ismerő forrásunk szerint Orbán Viktor miniszterelnök ugyanis azt üzente a testületnek, hogy nyugodtan megváltoztathatja az aranyéremért odaítélhető összeget, de semmiképpen ne csökkentse a 20 milliós díjat. A pénzjutalomról, az összeg elosztási módjáról az elnökségi tagok tesznek javaslatot a kormánynak, amely a MOB sajtófőnökének tájékoztatása szerint már elkülönítette az érmeseknek és a helyezetteknek járó forrásokat. "A MOB elnöksége már napirenden van a téma, ezúttal markáns különbség lesz az egyes helyezések jutalmai között. Végső döntés meg nem született, de az biztos, hogy nem fog csökkenni az aranyérmesek jutalma a pekingi olimpiához képest" - mondta Török Olivér.

Az [origo] úgy tudja: az elnökség tagjai között komoly nézetkülönbségek vannak az összegek nagyságáról, Kovács Antal elnökségi tag és Molnár Zoltán főtitkár pedig egyaránt úgy gondolja, hogy az olimpia végéig nem kellene nyilvánosságra hozni a jutalmak összegét.

Ön mennyi jutalmat adna egy magyar olimpiai bajnoknak?

3,6 milliót, mint a németek

268501outform.html400350

10 milliót, mint Athénban

268502outform.html400350

20 milliót, mint Pekingben

268503outform.html400350

25 milliót

268504outform.html400350

40 milliót

268505outform.html400350

Kell az a 20 millió

Boda-Ujlaky Judit sportpszichológus szerint "a premizálás óriási teher a sportolók számára. Magyar sajátosság, hogy az olimpiának ekkora kultusza van - a presztízs és a prémiumok is rendkívül magasak -, holott például a briteknek nagyjából ugyanilyen fontos a Nemzetközösségi Játékok, vagy a teniszezőknél a Grand Slam-tornáké az elsőbbség." A britek ráadásul idén nem adnak majd egy pennyt sem a győztesnek, igaz, a premizálási rendszerük nagyon különbözik a többi országétól.

Kovács Antal 20 éve Barcelonában nyert dzsúdóaranyat

A magas jutalom tudata mégsem biztos, hogy lefékezi a sportolókat. "Van sok olyan bevállalós sportoló, akinek nagy a stressztűrő képessége, illetve előfordulhat, hogy valakit elsősorban a pénz motivál. Azt azonban nem lehet megmondani, hogy nagy átlagban ez kire, hogyan hat" - fogalmazott Boda-Ujlaky. Úgy véli, azért sem lehet jó vagy rossz politikai döntésnek mondani a magyarországi premizálást, mert a sportolókat fel lehet készíteni erre a plusz stresszforrásra. "Csak akkor van probléma, ha amúgy sincs mentálisan felkészítve egy sportoló, és még ezt a terhet is rárakják. Kapjanak húszmilliós jutalmat, ha egyébként is hasonló az éves fizetésük, de az valószínűleg jóval kevesebb, a nagy aránytalanság pedig feszültséget okoz."

A problémával a MOB-nál is tisztában vannak, Kovács Antal szerint megengedhetetlen, hogy filléres problémái legyenek egy olimpiára készülő sportolónak. "A nagy eredményt viszont díjazni kell mindenképpen. De ennek egy bónusznak kell lennie, nem pedig motiváló tényezőnek." Kovács hozzátette, a MOB-ban felmerült az is, hogy a jutalmat ne egy összegben kapják a helyezettek, hogy ne legyen túl nagy a tét.

Szerény amerikai és német olimpiai díjazás

Pekingben az MTI korábbi cikke szerint a legtöbb pénzt a dominikai Felix Diaz ökölvívó kapta, aki hazája egyetlen olimpiai bajnokaként 31,3 millió forintnak megfelelő összeget tehetett zsebre. Spanyolország is bőkezűen bánt a győztesekkel, Rafael Nadal és négy társa átszámítva 23 millió forintot kapott. Oroszországban fejenként 18,5 millió jutott a 23 olimpiai győztesnek, ez már szerényebb juttatás, mint a magyarországi 20 millió. A Belgium egyetlen bajnoki aranyát elérő magasugrónak, Tia Hellebaut-nak 12,2 millió járt, míg az 51 arannyal taroló kínai házigazdák fejenként 11,9 millióval gazdagodtak. Az Egyesült Államokban 4,2 milliót ért egyenként a 36 arany, a németeknél még ennél is kevesebb, mindössze 3,6 millió volt az aranyért járó pénzösszeg.

(1,5 millió forintot)

Gyenesei Leila: Az erkölcsi tét sokkal görcsösebbé tehet

Gyenesei Leila csapatban öttusavilágbajnok, egyéniben Európa-bajnok és világbajnoki hatodik, a pekingi olimpián viszont négy éve csak 24. lett. A 26 éves sportolónő - aki még nem szerzett indulási jogot a londoni olimpiára - úgy érzi, a magas díjazás őt egyáltalán nem teszi görcsössé. "Olimpián szerepelni borzasztó nagy megtiszteltetés és lehetőség. Az, hogy a jó helyezések mellé pénzjutalom is jár, a teljesítményt nem befolyásolja. Ennél sokkal nagyobb a tét az olimpián, az erkölcsi elismerés lehetősége sokkal görcsösebbé tehet".

Ettől még Gyenesei nagyon fontosnak tartja a pénzjutalmat, mert szerinte ez jelzi az állam elismerését az országnak dicsőséget szerző sportolók felé. "Ez a 20 milliós jutalom abszolút kell, és indokoltnak tartom" - fogalmazott.

Gyenesei Leila (középen) csapatban öttusavilágbajnok (balra Kovács Sarolta, jobbra Tóth Adrienn)

Gyenesei úgy érzi, neki öttusázóként biztosítva van a megélhetése, és tényleg csak arra kell koncentrálnia, hogy jó eredményeket érjen el. Szerinte aki a kevés támogatásról beszél, az nem elsősorban a pénzt hiányolja, hanem a felkészüléshez elengedhetetlen, minőségi hátteret. "Amikor azt mondják, kevés, amit kapnak, jobb sportegészségügyre, jobb létesítményekre és jobb edzőtábor-lehetőségekre, illetve különböző, új módszerek használatára gondolhatnak. Ezeket én is hiányolom, hiszen olyan országok is többet áldoznak erre, mint Románia vagy Bulgária. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ez nem pár százezer forintot emésztene fel, és a mostani gazdasági helyzetben majdhogynem megoldhatatlan feladatnak tűnik."

Egy portás is többet kereshet egy paralimpikonnál

Sors Tamás úszó a pekingi paralimpián, 17 évesen egy arany- és két bronzérmet szerzett, de volt egy negyedik és egy ötödik helye is. Ezzel ő lett a legjobban kereső magyar sportoló, mivel az állami rendelet értelmében a díjazásban nem tesznek különbséget az olimpiai és paralimpiai versenyzők között. Sors összesen 68 millió forintot kapott pekingi remeklése után, így 14 millióval többet keresett, mint a háromszoros ezüstérmes úszó Cseh László.

Kovács Antal szerint a legnagyobb anomália a paralimpiai sportolók támogatásában volt. "Tagja voltam annak a közalapítványnak, amely az ösztöndíjakról döntött, és nagyok voltak az ellentétek. Míg egy jó paralimpiai versenyző nagy jutalmat kap, addig a felkészülés alatt mindössze havi 6-20 ezer forint körüli támogatás jut egy parasportolónak. Ezt a bizottság is felülvizsgálta, és azt szeretné, ha a jutalmak egy részét a felkészülésre lehetne fordítani."

Sors Tamás úgy véli, ezen feltétlenül változtatni kell: "Nem mondom, hogy pont annyi legyen a parások támogatása, mint az ép úszóké, de ha csak a felét kapnánk, már az is bőven elég lenne. A mostani ugyanis nevetségesen kevés ahhoz képest, hogy azt mondják, profi sportolók vagyunk. Van egy orosz lány ismerősöm, akinek a havi keresete 900 ezer forint, ennek én csak a töredékét kapom."

Sors Tamás állítja: őt feldobta a tény, hogy magas jutalmat kaphat a helyezésekért

Az úszóbajnoknak van egy paralimpikon ismerőse is, aki nem tudta fenntartani magát, ezért abba kellett hagynia a sportot. "Portásként ugyanis többet keresett, mint profi sportolóként."

A sportpszichológus állítja: az, hogy a rendkívül magas prémium mekkora terhet jelenthet, Pekingben nagyon kijött a paralimpikonoknál a terápiás beszélgetések közben. Ezt azonban Sors másképp látja: "Nem volt teher rajtunk. Olyan szempontból rossz a helyzet, hogy nincs annyi támogatásunk, mint az épeknek, de ezt nem éreztem feltétlenül tehernek. Tudtam, hogy a győzelem mennyi pénzt érhet, de ez inkább feldobott. Meg valójában nem a pénzre koncentráltam, csak arra, hogy milyen időt úsztam."