Kulcsár Győző: Ez már nem olimpia, ez valami más

Vágólapra másolva!
Olimpiai sorozatunkban egykori ötkarikás bajnokainkat és érmeseinket keressük fel, hogy mondják el a véleményüket a játékok és saját sportáguk változásairól, illetve beszéljenek Pekinggel kapcsolatos várakozásaikról. A mai részben a négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győzőt kérdeztük, aki a párbajtőrözők szakvezetőjeként Pekingben is ott lesz.
Vágólapra másolva!

- Milyen az élete, mivel foglalkozik manapság?
- A korom szerint a nyugdíjasok életét kellene élnem, ezzel szemben a párbajtőrvívó válogatottak szövetségi kapitánya vagyok. Sajnos kevés időm marad nagyapai teendőim ellátására.

- Mennyiben változott meg az olimpia az ön idejéhez képest?
- Rengeteget változott, nem előnyére. Mesterséges, sok sportág esetében indokolatlan létszámcsökkentés és kizsigerelő kvalifikációs versenyrendszer jellemzi. A felhőtlen, felszabadult öröm, boldogság, jókedv a kvalifikációs versenyek végére eltűnik. Sokszor nem a legjobbak jutnak ki a világ legnagyobb sporteseményére, romlik a minőség. Túl sok a politika-sportpolitika, amivel lejáratják a játékokat. Ez már nem olimpia, ez valami más.

- Hol tartja az olimpiai érmeit?
- Otthon, az unokák játszanak velük.

- Milyen változásokon ment keresztül a sportága a visszavonulása óta?
- Átalakult a lebonyolítás, túl sok lett a világverseny minden korosztályban, kevés idő marad a felkészülésre, tanulásra. Sajnos a fizikai részre tevődött át a hangsúly.

- Ha most lenne abban az életkorban, mint olimpiai sikerei idején, hogyan boldogulna a jelenlegi mezőnyben?
- Valószínűleg követve a megváltozott körülményeket (edzésmódszerek, versenyrendszerek, kvalifikáció) ki tudnám harcolni a részvételt. Az eredményekről nem tudok mit mondani - az a mi sportágunkban a napi formától függ.

- Milyennek látja a magyar sport, illetve sportolóink helyzetét?
- A magyar sport nagyon rossz helyzetben van. A többi országgal ellentétben hiányzik egy központi akarat, amely a sportot - és itt nem az élsportra gondolok - az egyetemes kultúra jelentős részének tekinti, és mint ilyet annak fontossága szerint támogatja. A támogatás az anyagi feltételek biztosításán túl (ezt a nemzeti jövedelem 1-2 százaléka fedezné, amint az a világ legtöbb országában megvalósul) a sport, illetve a sporteredmények általános elismerését kell, hogy jelentse. Mindezeken túl köztudott a sport kiemelkedő népegészségügyi szerepe, azokról az "apróságokról" már nem is beszélve, hogy a sport a bűnmegelőzés, az alkoholizmus, a kábítószer elleni küzdelem egyik leghatásosabb eszköze. Viszonylag kis befektetéssel komoly eredményeket lehet elérni vele. Sajnos, ezek az eredmények viszonylag lassan mutatkoznak meg, de hosszú távon fennmaradnak.

- Hány magyar aranyérmet vár az olimpián?
- Hatot-nyolcat.

- Olimpikonjaink közül kiknek a szerepléséhez fűzi a legnagyobb reményeket?
- Bárkiéhez, aki kijut.

- Mit gondol, ki okozhat meglepetést a magyar csapatból?
- Mindenki okozhat kellemes és kellemetlen meglepetést egyaránt. A sport ilyen.

Forrás: MTI

- Jelenleg kit tart sportágában a világ legjobbjának?
- A nőknél Laura Flessel-Colovicot, Mincza-Nébald Ildikót, Szász Emesét, Nagy Tímeát, Imke Duplitzert, Britta Heidemannt, Li Nát, a férfiaknál Jerome Jeanet-t, Pavel Kolobkovot, Eric Boisse-t, Boczkó Gábort.

- Milyen újdonságokra számít Pekingben?
- Szeretném, ha a régi olimpiai hangulat visszatérne. Talán.

- Mit a véleménye Tibet helyzetéről?
- Ebben nem tudok állást foglalni. A sport ne szóljon a politikáról. Többször "részese voltam" annak, amikor a politika beleavatkozott. Semmit nem oldott meg, viszont a világ legnagyobb, leghosszabb ideje tartó, és szinte egyetlen békés eseménysorozatának komoly károkat okozott.

- Mi foglalkoztatja éppen a legjobban?
- A pekingi olimpia.