Társoldalunk:

Északi sí

2006.01.30. 12:45

Az első szervezett síversenyeket a XIX. század korai éveiben rendezték, de majdnem egy évszázadnak kellett eltelnie, hogy egész Európa felfedezze a síelés örömeit. Norvég mintára azonban főleg a sífutás terjedt el, így ezek a versenyszámok kaptak helyet elsőként a téli olimpiákon.

Magyar indulók:
Gyenesei Leila
Tagscherer Zoltán

Történelmi kutatások szerint már 4000 évvel ezelőtt ismerték elődeink a sílécet, mint a nagy hóban való közlekedés egyik eszközét. Az első ilyen helyek Norvégia, Svédország és Finnország északi részén, a sarkkör közelében lehettek, s főleg vadászok alkalmazták.

Igazi elterjedését azonban a vikingeknek köszönheti a világ, maga a szó etimológiája is a "fadarab" kifejezésre vezethető vissza. Az első norvég királyt, Olav Tryggvasont (Kr. szerint 995 körül) már a szárazföld és a tengerek kiváló sportembereként írják le a krónikák, történészek szerint a síelés egyike volt annak a nyolc művészetnek, amelyet a későbbi Harold király magas szinten művelt.

A korai leírások szerint 1767-ben már profi síversenyt rendeztek Norvégiában a hadsereg katonái között, a győztes egy lovat és két tehenet kapott jutalomként.

Az első téli olimpián, 1924-ben, Chamonix-ban a francia szervezők mindössze öt síszámban avattak bajnokot, és ezek egytől egyig északisí-számok voltak. A sífutás önállóan 1932-ben, Lake Placidben kapott létjogosultságot, visszakapva azt az elismerést, amelyet hazai környezetben, Norvégiában már 1900 környékén megszerzett a Holmenkollen sífesztivál keretében.

1988-ban, Calgaryban az addigi klasszikus stílus (azaz nyomvonalban történő haladás) mellett bemutatkozott a szabadstílus, amely már elfogadta az úgynevezett korcsolyázó technikát is.

Torinóban négy klasszikus versenyszám (férfi 15 km, férfi 50 km, női 10 km, női 30 km) mellett négy szabadstílusú lesz (férfi és női 1,5 km, férfi 30 km, női 15 km), míg a váltók négy tagja közül kettő ilyen, kettő olyan stílusban fut majd.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK