Curling

Vágólapra másolva!
Aki már látott curling-, magyarul csúszókorongviadalt, annak emlékezetében élénken él a jégen bóját csúsztató játékos, valamint a takarítónő-jellegű, jeget sikáló csapattárs. A lassan ötszáz éves sportág most éli a fénykorát.
Vágólapra másolva!

A játék több évszázados múltra tekint vissza, már a XVI. századból van egy skót írásos emlék, amely 1511-ből a jeget, a követ és a seprűt, mint egy sport eszközeit említi. (Emellett 1560-ban Pieter Brüghel is megfestette holland curlingezőket.)

Skóciába már az 1800-as évek közepén bajnokságot rendeztek, nem véletlen, hogy Észak-Amerika is skót emigránsok révén ismerkedett meg a curlinggel. Az első klub 1807-ben alakult (Royal Montreal Curling Club), a játék pedig hamar közkedvelté vált.

Az első kanadai bajnokságra 1927-ben került sor, az USA bajnokságára ellenben pont harminc évet kellett várni. 1958-ban, a sportág első világbajnokságán Kanada dominált, a nemzetközi szövetség 1966-ban, Edinburgh-ban alakult meg.

Az egykori "kőbogyót" napjainkban gránitból faragják ki, súlya 20 kilogramm, 30 centiméter átmérőjű és 12 centiméter magas. A játék egyszerű, a szabály alapja a baseballéhoz hasonlít. Minden csapat 4-4 játékosból áll, ők 10 játszmában 2-2 dobással (csúszással) kísérletezhetnek. A lényeg, hogy a jégpálya végén lévő célkör közepéhez minél közelebb csúsztassák a korongot, akár úgy is, hogy kilökik az ellenfél korongját.

A sportág olimpiai múltja egészen 1924-ig nyúlik vissza, Chamonix-ban ugyanis már bemutatták a curlinget, ám nem aratott nagy sikert. Később még öt alkalommal jutott el a bemutatásig (1932, 1936, 1964, 1988, 1992), mire nyolc éve Naganóban végre először érmet is osztottak. A férfiaknál Svájc győzött Kanada és Norvégia előtt, míg a hölgyeknél Kanada, Dánia, Svédország volt a sorrend. Salt Lake Cityben Norvégia és Nagy-Britannia diadalmaskodott.