Társoldalunk:

Honosított erősítések a nemzeti csapatokban

2004.08.31. 12:51

Az athéni olimpiai játékokon minden korábbit felülmúló számban lehetett látni olyan versenyzőket, akik szemmel láthatóan (bőrszínük vagy árulkodó nevük alapján) nem abban az országban látták meg a napvilágot, amelynek a színeiben pályára léptek, illetve érmet (pontot) szereztek.

Ebből a szempontból három kategóriát lehet felállítani. Az elsőbe tartoznak a szovjet utódállamok, amelyek (a néhai szocialista birodalmon belüli népvándorlás következményeként) kölcsönösen merítettek a több tagköztársaság potenciáljából. Ide tartoznak a lett, kazah színekben versenyző, ám egyértelműen szláv (orosz) nevet viselő gerelyvetők, tízpróbázók, ökölvívók, súlyemelők, öttusázók, vízilabdázók, illetve az orosz föderáció mezében küzdő, de üzbég, tádzsik vagy türkmén nevű birkózók és bokszolók.

A második csoportot az egykori gyarmattartó államok (elsősorban Franciaország és Nagy-Britannia) alkotják. Ezek olimpikonjai között szép számmal akadnak a volt afrikai gyarmatokról "importált" sportolók, főként atlétikában, cselgáncsban, de például a francia vívók soraiban is többségben voltak a színes bőrű versenyzők, és a francia nőikézilabda-csapatot is számos fekete játékos erősítette. Az ebbe a kategóriába eső sportolók zöme már Európában született, esetleg harmadik vagy negyedik generációs "bevándorló", miként a német mezben pályára lépett Anna Dogonade (torna), Charles Friedek (távolugrás), Rustam Rahimov (ökölvívás) is.

A harmadik kategóriát a jogi úton "honosított", esetleg beházasodott élsportolók képezik. Ezeknek a tábora feltűnően gyarapodott Sydneyhez képest. Akadt Athénban török színben versenyző etióp középtávfutó, spanyol és portugál mezben szereplő nigériai futó és távolugró, görög válogatottként érmet szerző örmény birkózó, ausztrál vagy horvát színekben küzdő bolgár súlyemelők. E műfaj egyik "úttörője" a kenyai születésű, de már évek óta Dánia színeiben versenyző Wilson Kipketer, aki Athénban bronzérmet nyert a 800 méteres síkfutásban.

A honosítással erőteljesen élt a magyar sport is. A szerb Radulovics Bojana még Sydney előtt lehetett magyar állampolgárrá - más lapra tartozik, hogy az idegi terhet elviselni képtelen magyar nőikézilabda-válogatott e világklasszis átlövővel sem tudott az idén sem világbajnoki, sem olimpiai aranyérmet nyerni. A kézilabdánál maradva: Díaz és Pérez a távoli Kubából érkezve (és honosítva) erősítette a magyar férfiválogatottat Athénban. Hálátlanabb szerep jutott a Pálinger mellett csak ritkán szóhoz jutó Sirinának a nőikézilabda-válogatott kapujában, de az orosz lány is ott volt Athénban.

A legnagyobb sikert egy kajakos lány honosítása révén érte el a magyar sport az idei olimpián. Janics Natasa horvát (más forrás szerint szerb) felmenőktől származik ugyan, ám ehhez képest ragyogóan beszél magyarul, és kiválóan lapátol a vízen. Olyan kiválóan, hogy augusztus utolsó szombatján mindjárt két aranyérmet nyert a szkíniászi evezős pályán: az elsőt egyéniben, a másodikat nagy vetélytársa, a világklasszis Kovács Katalin mögött ülve kajak kettesben.

KAPCSOLÓDÓ CIKK