Délután háromkor az amcsik ellen

Vágólapra másolva!
Kiss Gergely olimpiai naplója kizárólagosan az [origo]-nak, 8. rész.
Vágólapra másolva!

Ma délután háromkor - magyar idő szerint pontban éjfélkor - játszunk az Egyesült Államok csapatával a Világligában. Nagyon kemény, erőszakos, már-már durva csapat az amerikai, vigyázni kell velük. Tudom, hogy Ratko Rudics, az edzőjük kijelentette: meg fogják nyerni az olimpiát. No, ez azért enyhe túlzás, habár Rudics nem szokott a levegőbe beszélni, háromszor nyert már olimpiai bajnokságot a csapataival, kétszer Jugoszláviával, egyszer Olaszországgal. Gyorsan tegyük hozzá: azok sokkal jobb csapatok voltak, mint ez a mostani amerikai...

Vasárnap nagyon szerettük volna megnézni az Európa-bajnokság döntőjét, de nem sikerült, mert abban a kocsmában, ahol erre lehetőség nyílt volna, mást akartak nézni a törzsvendégek. Sajnos, ez egy újabb bizonyíték arra, mennyire nem sikerült még az európai futballnak meghódítania az Egyesült Államokat. (Most jut eszembe, azzal az erővel, ahogy a görögök Európa-bajnokok lettek, az amerikai vízilabda-válogatott is lehet olimpiai bajnok...)

Szombaton kétszer, vasárnap egyszer edzettük a Los Alamos-i támaszpont medencéjében, nagyon várjuk már a hétfői mérkőzést. Picit feszültek vagyunk, de ilyenkor ez így szokott lenni. Benedek Tibi rendbe jött, viszont többen is apróbb sérüléssel bajlódnak - mindez azonban nem lehet akadály.

Itt vagyunk egy köpésre a Csendes-óceántól, de még nem volt idők megnézni. Edzünk, pihenünk, edzünk, eszünk, pihenünk... Ilyen változatos a programunk, de hát nem nyaralni jöttünk Kaliforniába.