Csankot is meglepte a könnyed Sopron-siker

Bombameglepetéssel kezdődött a 2005-2006-os magyar futballszezon: a kupagyőztes - alapjaiban felforgatott, átalakult - FC Sopron a Szuperkupa első mérkőzésén 4-2-re elverte a bajnok, és egyes vélemények szerint még a tavalyinál is erősebb kerettel felálló Debrecent.

A siker az egyik legjobb és legeredményesebb magyar labdarúgóedző, Csank János parádés visszatérérését jelzi a hazai porondra. "A románjaink csak péntek este érkeztek meg Sopronba, ezért szombat délelőtt még egy soron kívüli edzést kellett tartanom, hogy a régiek és az újak egyáltalán megismerjék egymást. Hogy ilyen előzmények után is sikerült nyernünk, az némiképp engem is meglepett" - kezdte a Váccal 1994-ben, a Ferencvárossal három éve bajnokságot nyert, s a válogatottat is a világbajnoki pótselejtezőig elvezető szakember.

- Mégis, hogyan tudták legyőzni a bajnokcsapatot?
- Nézze, kedden tartottam az első foglalkozást, összesen hét közös edzésen vagyunk túl, s nagy vonalakban megpróbáltam megtanítani azokat az alapfogalmakat, amelyeknek korábbi sikereimet köszönhettem. Ez tulajdonképpen a régi iskola, amely a kifogástalan erőnlétre és a rögzített játékhelyzetek pontos, begyakorolt végrehajtására alapul. Természetesen a kondíció felfejlesztése hosszabb folyamat, ehhez idő kell. Egyébként az első két gólnál némiképp szerencsénk is volt...

- Miért? Cotan nagyon szép gólokat rúgott...
- Igen, de ezek nem törvényszerű akciók, hanem egyéni rögtönzések voltak, bár kétségtelenül igen szépen bemutatott rögtönzések. Cotan neve egyébként "Kocánnak" ejtendő. 23 éves, fantasztikus tehetség, csak éppen másfél évig sárgasággal betegeskedett, most van visszatérőben.

- Ha akkora tehetség, akkor nem is biztos, hogy meg tudják tartani.
- Hát ez az! De nincs mit tenni, ilyen a futball. Cotant egyébként tulajdonosunk, Vízer László Máriusz kezeltette a saját költségén, Ilin neki köszönheti a felépülését.

- Egy másik román, a csatár Cigan neve ismerősen cseng.
- Ő annak a Sorin Cigannak a fia, aki annak idején a Ferencvárosban, még korábban a Nagyváradban futballozott. Nagyszerű futballista ő is. Cigan különben ifistaként annak a Keserűnek volt a párja a csatársorban, aki most a Nantes-ban futballozik. A két rutinos védő, Ibric és Dumitra mögött meg legalább ötszáz román élvonalbeli mérkőzés áll. Szóval, ezek a románok nem kutyaütők.

- És mit tud mondani az új soproni tulajdonosról, Vízerről?
- Mire kíváncsi? Román ember, aki legalább öt nyelven kifogástalanul beszél - magyarul is -, és osztrák állampolgársággal is rendelkezik. Az Európai Judó Szövetség elnöke, a világszövetség elnöki posztjára hajt, s szerintem meg is szerzi azt. Roppant gazdag ember, Pesten az Atrium Hyatt tetején van az irodája, meg van egy villája a Sas-hegy oldalában is. Szóval milliárdos, de amellett "adakozó kedvű" ember is. Nagyváradon egy csomó árva gyereknek biztosít lakást és élelmiszert, azon kívül van egy csodálatos focisulija is, ahol napi 35 eurót áldoz fejenként a bentlakókra.

- Azaz: biztos kezekben van a soproni futball jövője?
- Szerintem igen, bár akit egyszer már megcsípett a kígyó - és engem megcsípett -, az mindig bizalmatlan. A fehérváriak még mindig nem fizették ki a pénzemet, ennek ellenére a liga oda sem bagózik...

- Jó érzés újra a reflektorfényben lenni?
- Mit tagadjam, hiányzott már a magyar élvonal, s egy kis siker. Fel is szakadt az adrenalinszintem rendesen.

- Mit vár a szerdai visszavágótól?
- A Debrecen remek csapat, voltak periódusok szombaton is, amikor a kapunkhoz szegezett bennünket. Azaz: minden elképzelhető!

Ch. Gáll András