Vágólapra másolva!
Kiss Norbert, kétszeres Európa-bajnok kamionversenyző 2019-ben is az Origón vezetett blogjában számol be a versenyhétvégékkel kapcsolatos érdekességekről. Most, a szezonnyitó misanói forduló után arról, hogy mennyire és mitől volt döcögős első idei futamgyőzelme.

Belevágok a közepébe, mert úgyis ez a lényeg most. Nagyon-nagyon örültem a vasárnapi győzelemnek, jó volt újra a dobogó tetején állni, és nemcsak azért, mert a legutóbbi, tavalyi szlovákiaringi győzelmem óta nagyon kemény egy évünk volt, hanem azért is, mert esőben mindig nehéz menni. Kiszámíthatatlan a pálya, az erőviszonyok, pont ezért esőben értékesebb nyerni, mint normál körülmények között. Ilyenkor - azt mondják - kevesebbet számít a technika, többet a pilóta. Szeretek is esőben nyerni nagyon.

Szombaton nem volt könnyű napunk. Ahogy arra még a szezon kezdete előtt számítottunk, az ellenfelek nagyon jókat mentek, de így is odaértem a negyedik helyre. Olyan négy ember volt ott, akik már mind nyertek legalább egyszer bajnokságot. Nehéz betörni közéjük, én viszont továbbra is stabilan ott vagyok. Ennél a negyedik helynél hátrébb lenni kellemetlen lenne, ez a minimum, ennél rosszabbat nem engedhetünk meg magunknak.

Kiss Norbert nem csak a napsütésben tud száguldani Forrás: Kiss Norbert Média

Vasárnap aztán jött az eső, és a warm up után már éreztem, hogy lehet esélyünk és jók lehetünk a versenyen. Tudtam, hogy Adam Lacko lesz a legnagyobb ellenfél, tudtam, hogy őt kell legyőzni, és be is igazolódott a sejtésem, hozta is, amire számítottam tőle. Jól ment, a mezőny többi részéhez képest óriási előnyünk volt. Az az 1.2 mp, amit az időmérőn adtam neki, az komoly előny, de kettőnk mögött azért már szoros volt a mezőny. Ezért vagyok különösen büszke magamra, és a csapatra, mert nagyon jól elkaptuk a beállításokat, a pályát, az esőt, bátran és magabiztosan tudtam menni. Önmagában az rengeteget jelent most, hogy megnyertem a vasárnapi első futamot, viszont

2005 óta versenyzek, de ekkora fölénnyel még soha nem tudtam legyőzni az ellenfeleimet.


Az utolsó egy-két körig nem tudtam elhinni, hogy meglesz. Realista vagyok, nem hiszek a szerencsében. Abban hiszek, hogy ha jól csinálunk valamit, az jól fog működni, és megtapasztaltam azt, hogy az elmúlt időszakban eddig mindig becsúszott valami, úgyhogy emiatt jött elő a realitásom, és tudtam, hogy tényleg szinte csak a végén lehet meg a futamgyőzelem.

Ráadásul nem is kezdődött túl vidáman az egész futam. Amikor ugyanis elindult a felvezető kör, egyszerűen leesett az ablaktörlőm.

Az az ablaktörlő, amit a kiskunlacházai tesztünkkor én magam vettem. Még a teszt előtt felrakták a srácok, és az első helyről rajtolva, a bemelegítő kör alatt, szakadó esőben leesett. Megnéztük később, kiderült, hogy a fiúk jól rakták fel,

egész egyszerűen szart vettem és szétesett.

Remélem, érezhető az irónia, ha azt írom, hogy kiváló volt a felvezető kör: ilyenkor azért még van ideje az embernek gondolkodni, én pedig ott mentem a szakadó esőben ablaktörlő nélkül, biztos voltam benne, hogy elveszítettük, vége is a versenynek, hát semmit nem fogok látni, életveszélyes lesz. Már a felvezető körben eltemettem futamgyőzelmi reményeinket, mert ahogy ment előttem a safety truck, nagyon felverte a vizet, és biztos voltam benne, hogy ezt így nem lehet végigcsinálni. A rajt azonban ilyen nagy esőben úgy zajlik, hogy a zöld lámpák után az első kör még sárga zászlós, vagyis a tempót lehet diktálni, de előzni nem szabad. Elkezdtem picit gyorsabban menni, és mivel nem volt előttem a safety truck, megszűnt a vízpermet is előttem, a menetszél pedig levitte a szélvédőről a vizet. A következő körtől jött a zöld zászló, azt mondtam magamban, jól van, nyomjuk akkor, ahogy bírjuk. A mögöttem haladó Adam Lacko szerencsére egyszer sem került támadóközelbe, de ha a rajtnál valaki elém kerül, akkor nagy bajban lettem volna, mert egyszerűen nem lettek volna a látási viszonyak adottak ahhoz, hogy támadni tudjak. Viszont szerencsére jó volt a tempóm, tudtam előre menni és kicsit megnyugtatott, hogy Lacko nem tudott velem jönni.

Kiss Norbert Forrás: Kiss Norbert Facebook

Számoltam a köröket vissza, egy-két körrel a vége előtt 3.5 mp előnyöm volt. Na akkor kezdtem kicsit megnyugodni, és végül meglett a győzelem. Az időmérővel és a futamgyőzelemmel együtt nagyon jó érzés, főleg, hogy esőben eddig mindig Adam Lacko nyert, de most fel tudtuk venni vele a versenyt, mert fontos és jó döntéseket hoztunk a mérnökömmel és a szerelőimmel arról, hogy pontosan hogyan készítjük fel a verseny előtt az autót az esőre.

A vizes körülmények olyan lehetőséget teremtettek, amiben a motorerő hátrányunk eltűnt.

Most egyelőre egy rövid, de intenzív pihenést tervezek, de egy-két nap fér bele csak, mert már készülünk is a Hungaroringre, ahol ezek után az eddigieknél is nagyobb kedvvel állok majd rajthoz.